A pálos Missale
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend misekönyvét a feljegyzések szerint Tatai Antal szerkesztette 1454 körül. Tatai 1480 körül szentlőrinci prédikátor volt, majd 1487-ben a rend vicarius generálisa. A Missale először 1490-ben Bázelban jelent meg nyomtatásban.
A négyszáz éves pálos misekönyv
Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend misekönyvét a feljegyzések szerint Tatai Antal szerkesztette 1454 körül. Tatai 1480 körül szentlőrinci prédikátor volt, majd 1487-ben a rend vicarius generálisa. A Missale először 1490-ben Bázelban jelent meg nyomtatásban, majd 1514-ben Velencében, az itt bemutatott példány pedig az átdolgozott kiadás, mely Martinuzzi Fráter György megrendelésére készült. A kötetet több fametszet díszíti: a címlapon Remete Szent Pál és Szent Antal (77 * 96 mm), a kötet elején levő 20. számozatlan levél hátoldalán a hegedűn játszó Dávid király (98 * 150 mm), a 112. levél hátoldalán a keresztrefeszítés képe (115 * 170 mm) látható, valamint sok szövegközti, kisebb fametszet, keretlécek és nyomtatott hangjegyes kották is találhatók a misekönyvben…
A papírból készült imádságos könyv [20] + 288 levél, 216 * 165 mm; a szöveg egy, illetve két hasábban, lombard és figurális kezdőbetűkkel, textúra és missale betűtípussal lett írva, piros és fekete nyomással lett nyomtatva. A címlapon Lucantonio Giunta piros nyomású nyomdászjelvényével, 16-17. századi kézírásos, lapszéli jegyzetekkel, számos fametszettel. Korabeli fatáblás, aranyozott bőrkötésben, az első kötéstáblán a keresztrefeszítés képe „Missale Frat. Eremitar.” felirattal, a hátsó kötéstábla közepén elmosódott lapnyomat valószínűleg Dávid király képével és alatta egy rövid zsoltáridézettel.
Érdekes történelmi és liturgikus dokumentum tehát számunkra ez a négyszáz éves pálos Misekönyv, melynek egyik példányát a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtára őrzi s három darab Czestochowában van, a lengyel pálosok főmonostorában. Nem lesz talán fölösleges föllapozni ennek a régi Misekönyvnek néhány lapját, mely a négyszáz év előtti pálos liturgia szép miseszertartását mutatja be nekünk. A Misekönyv barokkosan terjedelmes címe teljes egészében így hangzik latinul : «Missale novum : iuxta ritum modusque sacri ordinis fratrum Eremitarum Divi Pauli primi Eremite a mendis omnibus repurgatum : accentibusque veris : et marginali cottatione locorum : aptis imaginum figuris interpositis illustratum : restitutum autem ubi mutilum erat : Impensis Reverendissimi Domini Fr. Gerogii Eremite : divino favore Episcopi ecclesie Varadiensis accuratissima diligentia excusum in gratiam eiusdem ordinis.»
A misekönyv illusztrációi
Ez alatt egy művészi fametszet pálmafát ábrázol, rajta a holló a kenyérrel, Remete Szent Pál csodálatos eledelével, aki ott térdel baloldalt, úgy, amint meghalt, kiterjesztett karokkal, pálmafaháncs ruhájában, barlangja előtt imádkozva. Jobboldalt Remete Szent Antal térdel, pálos ruhában, vállán Szent Athanáz püspök köpenye, kezében zarándokbot, megilletődve nézi a puszták első anachorétáját. A kép alatt a kiadó és az évszám : «Veneriis in officina Luceantonii Junte. Anno a Christo nato MDXXXVII.» Rögtön a címlap után következik a pálos Misekönyvbe fölvett szentek ünnepeinek kalendáriuma: Január 10-én, Remete Szent Pál halála napján van a Pálosrend ősz pátriárkájának rendi ünnepe, melyet a világegyház — Vízkereszt nyolcada miatt — január 15-én ül meg.
Kalendárium után a rubrikák következnek a misemondás szabályairól. A rubrikák után rendben következnek a vasárnapi misék Advent I. vasárnapjától Pünkösd XXIV. vasárnapjáig, a Szentek miséi, a közös misék és végül a votív-misék. A Misekönyv végén Sequentiák vannak. Feltűnnek a Mária- sequentiák bőségükkel és szépségükkel. Csaknem minden Mária-ünnepre van egy. Az egyházi év különböző ünnepköreinek is megvannak a maguk Mária-sequentiái. Sőt vannak vasárnapra és hétköznapra is. Bravúros verstechnikával vannak megírva, tisztán csengő rímekkel és hibátlanul lüktető ritmusban. Van Sequentia még Szent István magyar királyról, Szent Lászlóról, Szent Erzsébet Asszonyról és természetesen Remete Szent Pálról, kinek prózában írt dicsérete csaknem lefordíthatatlan szójátékokban és alliterációkban gazdag.
Forrás:
Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
Gyéressy Ágoston: A pálos mise