A Kishanta- és Korompa-patak találkozásánál egy 13. századi település, illetve a környéken 13. századi telepek (pl. Hanta falu) voltak, a Korompa-patak torkolata feletti, meredek oldalú domb tetején a 13. században kisméretű, sánccal, árokkal övezett vár, Bibervár állt. A toronyaljai kolostor alapítója a lakatlanná vált vár és falu ismeretlen birtokosa lehetett. A rendház nevét is a mindössze 300 méter távolságra fekvő Árpád-kori kis erődítésről, megerősített toronyról kapta, köveinek felhasználásával épült…

A várat a történeti irodalomban először Ozoray György említette 1955-ben. Helyszíni bejárása alapján részletesen leírta a fekvését, a falmaradványokat, és a várat középkorinak határozta meg. A vár rendeltetésével kapcsolatban többek között kiemeli, hogy közlekedési útvonal mellett feküdt. Ehhez kapcsolódik a következő évben Dávid Zoltán cikke, aki 18. század közepéről származó térképek alapján ismerteti a vár nevét, és a vele szemben levő pálos kolostor maradványaira vonatkozó térképadatokat is közli. Még kétszer találkozunk a vár rövid leírásával, de további kutatásról nem tudunk. A várról egykorú oklevelek nem emlékeznek meg, csak közvetve lehet kevés következtetést levonni.

Márianosztra-Bibervár térképe Forrás: Nováki Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai

A vártól dél-délnyugatra kb. 300 m-re, a völgy túlsó oldalán a márianosztrai pálos kolostor tartozékának, az ún. toronyaljai kolostornak a romjai láthatók. Az itt elterülő „toronyaljai földek” már az 1352. évi alapítás után a márianosztrai pálosok kolostorának birtokát képezték. A toronyaljai kolostorra vonatkozólag azonban csak 1437-ből ismerjük az első adatot, így feltehetően a 15. század elején épült, 1538 után pedig végleg elpusztult. Számunkra részben a „Toronyalja” név jelentős, mert ez az oklevelek alapján a 14. századig visszavezethető helynév csakis a vár tornyától származhat. Másrészt abból a körülményből, hogy legkésőbb a 15. század elején a vár tőszomszédságában pálos kolostor épült, feltételezzük, hogy a vár ekkor már nem állhatott. De a vár ennél korábbi elnéptelenedésére is gondolhatunk, mert a márianosztrai pálosok birtoka már 1352 után egészen a várig tartott, és aligha hihető, hogy a vár, mint feltehetően a környék egyik birtokának központja, közvetlenül egy másik birtok határán működött volna. A vár építési idejére nincs adatunk. Torony-puszta (Praedium Toronya) helynév különben egy 1527. évi oklevélben és a 18-19. századi térképeken is megtalálható.

A toronyaljai pálos kolostorból mára csupán a 19,9 méter mély kút maradt…

A fentiek alapján a vár esetleg még állt a 14. században. Neve eredetileg valószínűleg „Torony” vagy „Toronya” lehetett, a későbbi helynévből visszakövetkeztetve. 1756. és 1759. évi térképeken tűnik fel a vár neveként „Biber”, illetve „By-ber”, eredetét nem ismerjük. Utóbbi elnevezés a hód német nevével azonos. Itt számításba kell venni mint lehetőséget, hogy a pálos kolostor egykori halastava a vár alatt (a mai új víztározó helyén) a török időtől elmocsarasod hatott, és esetleg hódok tanyáztak benne.

A vár Márianosztra kelet-délkeleti határának szélén, Kóspallagtól délre több mint 2 km-re fekszik a Kismaros felé vezető országút felett, a Kishanta- és Korompa-patak találkozásánál. A hegy, amelyen a vár van, a Kelemenhegytől északnyugatra terjedő alacsony hegyvonulat utolsó, szigetszerűen kiemelkedő tagját jelenti, meredek oldalú, alacsony kis hegykúp alakjában. A szomszédos hegytől keskeny, bemélyedő nyereg választja el. Északi oldala alatt, az egykori pálos kolostor halastava helyén, 1972-ben mesterséges víztározó épült. A hegy fekvése a közvetlen környékhez viszonyítva uralkodó, védelmi szempontból előnyös. A Márianosztra-Szokolya közötti régi, ma már nem használatos út mellett fekszik. A Kóspallag felé vezető mai országút ebből a szempontból nem jöhet számításba, mert a község csak a 18. század közepén települt be.

A hegykúp tetején a vár lakóterülete 32 X 10-14 m-es, megközelítően téglalap alakú térséget foglal el, területe 0,04 ha. Középen 6×3,5m-es, négyszögletes bemélyedés, esetleg épület helyét jelöli. Az ezt körülvevő, terméskőből rakott habarcsos várfal egy része a nyugati oldalon ma is áll, vastagsága 50 cm és kb. 10 m szélességű udvart fog be, a többi oldalon azonban nyoma sincs a felszínen. A vár külső védővonalát egy 5—10 méterrel lejjebb eső mély árok és ennek külső oldalán sánc jelentette, amely a várat az északi meredek oldalt kivéve, félkörívben övezte. A keleti, nyereg felőli oldalát még egy sánc védte, a hegynek majdnem a lábáig lehúzódva. A vár területén több cserepet gyűjtöttek a felszínen. Általában a 13. századra jellemzők, de visszavezethetők a 12. század végére, ami a vár tatárjárás előtti építésére vall…

A toronyaljai kolostor kútja

A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínű, hogy a toronyaljai kolostor is ez idő tájt néptelenedett el. Az 1580-as és 1590-es török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda visszafoglalását követően, 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki kolostoraik, köztük a toronyaljai kolostor birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül. Mára csak a kolostor kútja látható a helyszínen…


Forrás: Nováki – Sándorfi – Miklós: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai
DAP III.
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 110. ÉVFOLYAM (1983) 1. füzet TANULMÁNYOK MIKLÓS ZSUZSA: Ásatás Márianosztra-Biberváron