Bizonyos, hogy mindenki találkozott már egy – csupán írott forrásokból ismert – ma már nem létező, középkori épület (templom, vár) leírása kapcsán azzal a mondattal: “az épületből ma már semmit sem láthatunk, köveit a település lakossága elhordta a házak építéséhez, az új falu felépítéséhez.” Mindnyájan felháborítónak tarthatjuk a lakosság akkori cselekedetét, azt, hogy nem értékelték a középkori templom vagy épp vár jelentőségét, és házaikba építették be a faragott köveket. Na de mi a helyzet azzal, amikor egy vár köveit egy templom építéséhez használták fel még a középkorban…? Elgondolkodtató a kérdés, a válasz nyilván függ attól, ki mit kedvel jobban, a várakat vagy a templomokat? Most két olyan pálos kolostort fogunk látni, amelyekről talán senki nem gondolta, de igen, várak köveiből épültek…

“1352 táján Hont megyében, az esztergomi egyházmegyében a mai Márianosztra plébániatemploma és a hozzá csatlakozó épületek helyén I. Lajos király a pálos remeték számára megalapította a nosztrei kolostort. Az építéshez a közeli Nosztre nevű vár köveit használták fel…”

Márianosztra templombelső

Márianosztától kb. 2 km-re található az egykori Zuvár, amely minden bizonnyal a Nosztre nevű vár lehetett. Okleveles említéséről nem tudunk. Tulajdonosa, építtetője a környék birtokosa lehetett, aki családja, vagyona védelmére készíttette az erődítést. Neve Nostre lehetett a középkorban, az a legvalószínűbb, hogy a közeli Nosztra falu birtokosa lehetett a vár építtetője és tulajdonosa. 1281 előtt az akkor már valószínűleg lakatlan Noztrue földet Konrád esztergomi polgártól szerzi meg csere útján a király. Később, az I. Lajos által alapított pálos kolostort az egykori falu helyén építik fel. A vár feltehetően a faluval egyidejűleg jutott a király birtokába, és ezt, mint királyi tulajdont, akadálytalanul felhasználhatták a kolostor építkezéséhez. A helyszínen folytatott ásatás során kiderült, hogy a vár a 13. században épült, egyrészes, körítőfallal, sánccal, árokkal védett lakótornyos vár volt, amely még a 13. században, vagy legkésőbb a 14. század elején elpusztult. A faszerkezetű épületnél és a kemencék közelében előkerült néhány 14-15. századi edénytöredék nem utal a vár későközépkori, állandó lakottságára.

“Hont megyében, az esztergomi egyházmegyében, a Börzsöny hegységben Szokolya község határának délnyugati nyúlványában, a Kishanta és Korompa patakok összefolyása felett meredek hegyen a középkorban toronyvár állott, amelynek falcsonkjai ma is láthatók. A hegy alatti völgyben a Kishanta patak jobb partján állott a pálosok Toronyalja nevű monostora szent Mihály tiszteletére.”

A toronyaljai pálos kolostor egyetlen nyoma

Ezen a helyen egy 13. századi település, illetve a környéken 13. századi telepek (pl. Hanta falu) voltak, a patak másik partján, a Korompa-patak torkolata feletti, meredek oldalú domb tetején a 13. században kisméretű, sánccal, árokkal övezett vár, Bibervár állt. A toronyaljai kolostor, nevét is a mindössze 300 méter távolságra fekvő Árpád-kori kis erődítésről, megerősített toronyról kapta. A kolostor alapítója a lakatlanná vált vár és falu ismeretlen birtokosa lehetett, a kolostor keletkezését a 14. századra helyezik a szakemberek. Nagyon kevés írásos adat emlékezik meg a toronyaljai kolostorról. Érdekesség, hogy építéséhez felhasználták a vár köveit, de erre a célra egy kőbányát is nyitottak a közelben, amire az idősebb kóspallagi lakosok még emlékeznek.

Toronyalján pedig sajnos ma már csak a klastromkút emlékeztet arra, hogy ott egykor a pálosok kolostora állt, melyet Bibervár köveiből építettek… Vár állottmost kőhalom

 

Forrás: DOKUMENTA ARTIS PAULINORUM (Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató csoportjának forráskiadványai XIII. 2. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai N-SZ Kézirat, Budapest, 1976.
Miklós Zsuzsa: Ipolydamásd-Zuvár. Horváth László szerk.: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században Gyöngyös 1990 HA 3.179
DOKUMENTA ARTIS PAULINORUM (Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató csoportjának forráskiadványai XIV. 3. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai T-ZS Kézirat, Budapest, 1978.
MIKLÓS ZSUZSA: Ásatás Márianosztra-Biberváron Archaeologiai értesítő 110. Évfolyam (1983) 1. füzet Tanulmányok
Fotók: A pálos rend építészeti emlékei