A budaszentlőrinci pálos kolostor területéről 1290-ben olvashatunk először. Ekkor arról értesülünk, hogy az itt lévő, egy remete gondozása alatt álló kápolnát Lodomér esztergomi érsek visszahelyezi a veszprémi püspökség joghatósága alá. A kápolna királyi kápolna, exemptus egyház volt, ezért eredetileg az esztergomi érseknek volt alárendelve. 1304 körül alapítja meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc monostorát. Azután Károly király, János óvári ispán (vagy Óvári János ispán) és Velencei Pál budai polgár adományaiból bővítették a kolostort. 1335-ben Henc fia János adományozza a kolostor körüli erdőket a kolostornak. 1353-ban a pálosok átíratták Henc fia János adománylevelét, itt azonban már nemcsak erdőkről, hanem szántóföldekről is szó esik.

I. Lajos király elrendeli, hogy a máramarosi királyi sóbánya adjon minden évben 300 aranyforint értékű sót az évenként Pünkösdkor megtartott budaszentlőrinci nagykáptalan számára. Zsigmond király 1391. április 22-én kelt oklevele 300 aranyforintot utal ki a budaszentlőrinci nagykáptalanra. Valószínűnek tűnik, hogy Zsigmond oklevele Nagy Lajos király adományát erősíti meg, bár ebben az oklevélben sóról nem esik szó. A későbbi magyar királyok sorra megerősítik a 300 aranyforintos sóadományt Zsigmondot tüntetvén fel eredeti adományozónak. Az utolsó megerősítő oklevelet a sóadomány tárgyában II. Ulászló király adja ki 1505. december 21-én.

A budaszentlőrinci egykori pálos főmonostor megmaradt záróköve Remete Szent Pál képével – Budapesti Történeti Múzeum

A budaszentlőrinci kolostor fennállásának talán legnagyobb ünnepe az az 1381-es esemény volt amikor idekerültek a rend névadójának, Remete Szent Pálnak a földi maradványai. Szent Pál testét 1169-ben vitték Egyiptomból Bizáncba, ahonnan 1240-ben Velencébe került. Magyarország az 1378-ban Velence és Genova között kirobbant háborúban Genova szövetségese volt. A magyar-velencei ellentéteket az 1381. augusztus 24-én megkötött torinói béke zárta le, melynek eredményeként Szent Pál maradványai Velencéből előbb Budára kerültek, innen pedig Demeter esztergomi érsek ünnepélyes körmenettel vitte 1381. november 14-én Budaszentlőrincre. A torinói békét 1381. november 26-án Diósgyőrben írták alá, több jelentős személyiség jelenlétében. Gyöngyösi megemlíti azt is, hogy az ereklyék Budaszentlőrincre kerülése után a nagykáptalan elrendelte, hogy Remete Szent Pál és Szent Ágoston napját ünnepélyesen kell megülni.

Az ereklye azonban nem volt teljes, mivel feje előbb Rómába, majd onnan Csehországba, Karlstein várába került, ahonnan 1523-ban II. Lajos király hozatta Budaszentlőrincre. A király 1523. március 8-án közli Báthori István nádorral, hogy sikerült Szent Pál fejét megszereznie. Ország János váci püspök pedig 1523. március 9-én azt írja a nádornak, hogy a király a fejet neki adta át őrzésre. A fejet előbb Budára hozták, ahonnan Simon zágrábi püspök vezetésével ünnepélyes körmenet vitte az ereklyéket a falakon kívülre, itt azokat átadták a pálosoknak, majd a körmenet Budaszentlőrincre ment és ott egyesítették a fejet a testtel. A budaszentlőrinci kolostor 1381-től híres búcsújáróhely lett, több búcsúengedélyről is tudunk.

1403. június 1-jén kelt György generális oklevele, melyben az új egyház nagy oltárának jobb oldalán található, a Szent Kereszt tiszteletére emelt oltárról esik szó. Hunyadi János kormányzó 1446. július 2-án kiadott okleveléből megtudjuk, hogy még I. Ulászló király a budai polgárok adójából évente 40 aranyforintot utalt ki a budaszentlőrinci pálosoknak mindaddig, amíg ez az összeg a 2000 aranyforintot eléri. Mivel a budai polgárok 1445-ben és 1446-ban nem fizettek, ezért Hunyadi megparancsolta nekik a pótlólagos fizetést, valamint azt, hogy ezután rendesen törlesszék a fenti összeget. Báthori István országbíró 1475. január 9-én kelt oklevelében az olvasható, hogy Kovács István csuda-balai birtokát a szentlőrinci kolostor Szent István tiszteletére emelt oltárának adományozza, mely az említett kolostor Szent Pál-kápolnájában az ambituson található.

A templom maradványai

Az 1480-as években több építkezés is zajlott a kolostorban. 1488-ra készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán a kápolna Budai Kovács Márton költségén, aki egész életében vincellér volt és akit a Szent Lőrinc kolostorban temettek el. 1486-ra a Szent Pál tiszteletére épített kápolna az ablakokig elkészül, de az építkezést csak 1492-ben fejezteti be Tharispán Albert budai vámagy. Ugyanebben az időben Dénes testvér, kőfaragó készített új síremléket Szent Pálnak, mely még a török követnek is nagyon tetszett. A kolostor területén folyt eddigi kutatások során előkerült vörösmárvány töredékekből egy oldalain mérműves, szamárhátíves árkádokkal áttört szarkofág képe bontakozik ki, a nyílások mögött talán a szent alighanem fémből készült ereklyetartójára pillanthatott egykor a látogató. Az ívek fölötti ívmezőket jelenetek töltötték ki; egy, Remete Szent Pál lelkének angyalok által történő mennybevitelét, és egy az Atyaistent ábrázoló töredék került eddig elő. Az egész építmény bonyolult fiatornyos tagolású volt. A síremlék a faragványok finom részleteivel, aprólékos megmunkálásával, a fúró gyakori használatával, a bravúrosan áttört szerkezettel a magyarországi vörösmárvány faragás egyik csúcspontját jelenti. Az ereklyéket 1492-ben helyezte el az új tumbában István szerémi püspök.

A 15. század 80-as éveiben, valószínűleg 1488-ban Kamanczy János vicarius generalis rendbehozatta a szentlőrinci kolostor ciszternáját, amely tönkrement, és ezért a víz nem tudott a cellariumból a közös gyűjtőbe átfolyni. Emiatt a folyosó és az ebédlő fala alatt mély árkot ástak, ennek folytatásaként pedig elkészült egy mélyebb és szélesebb ciszterna. Kamanczy fürdőházat is építtetett. 1439-ben az egyik fiatal testvér 40 aranyforintot lopott el a belső sekrestyéből. Bécsben fogták el később és visszavitték a szentlőrinci kolostorba. Miután büntetését letöltötte, dicséretes életet élt a továbbiakban. Balaszentmiklósi Gergely testvért, aki orgonista, később pedig vicarius generalis volt 1508-ban II. Gergely néven rendfőnökké választották. Hivatali ideje alatt kezdődött el a budaszentlőrinci kolostor új szentélyének építése az alapoktól, sekrestyével együtt Gyűléstermet is emeltek. A munkákat öt év alatt végezték el, és végrendeleti adományok biztosították a fedezetet. Gyöngyösi megemlékezik az új főoltárról, az új orgonáról és a művészien faragott stallumokról.

1526-ban, a mohácsi csata után a törökök Budáig eljutván, elpusztítják a kolostort. Budaszentlőrinci tartózkodásuk tíz napja alatt mindent feldúlnak, szétrombolnak, a kolostort felégetik. A főkolostor gazdagságára következtethetünk abból az adatból, hogy 1000 forint értékű könyv égett el a könyvtárban. A kolostorban ezzel az eseménnyel megszűnik az élet bár 1540-ből van még egy adatunk, amikor Imre rendfőnök a budaszentlőrinci kolostorból tiltakozik az elefánti perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen. Remete Szent Pál ereklyéit még a törökök megérkezése előtt sikerült a Szapolyaiak trencséni várába menekíteni, ahol 1527-ben megsemmisültek a maradványok, mivel leégett a vár.

Remete Szent Pál síremlékének vörös márvány fedlapjának maradványa

A budaszentlőrinci pálos kolostornak voltak Budán házai. I. Lajos királytól kapják meg a Kammerhofhak nevezett épületet, amelyet azután elcserélnek Cillei Hermann házára. Egy másik házat Mihály óbudai kanonoktól kapnak 1402-ben. Gyöngyösi megemlíti, hogy 1480-ban Gergely vicarius generalis valamelyik budai házukat elcserélte Pozsegai Jánossal egy Pesten lévő másikért Tudjuk, hogy a Cillei-ház miatt még a 15. század végén is folyt a pereskedés az óbudai apácákkal, ezért valószínűsíthető, hogy a Mihálytól kapott házat cserélték el egy pesti házra.

A mohácsi vész után több pálos kolostor lakói Budaszentlőrincre menekülnek egyházi kincseikkel együtt A kincseket, valószínűleg a budaszentlőrinci tárgyakkal kiegészítve, János generalis a Homonnai-ruhák és rendi kiváltságlevelek pedig a Homonnaiak revickei várába kerültek. Egy 1532-ben keletkezett lista felsorolja ezeket a tárgyakat. Az arany és az ezüst tárgyak értéke 60 ezer, az egyházi ruháké pedig 30 ezer magyar forint volt. Mivel a Homonnai-család az őrzésükre bízott kincseket nem akarta visszaadni, perre került sor. Ferdinánd király 1550-ben, majd 1559-ben is sürgette a kincsek visszaadását minden eredmény nélkül. Az 1569-ben kiadott ítéletlevél szerint a pálosok elvesztett értékeikért mindössze 2000 forint kártérítést kaptak. A budaszentlőrinci kolostorról 1540 után a 16. századból már nincs több adatunk.

A kolostor területét már a 17. században kőbányaként használták. Egy 1627-es forrás arról számol be, hogy a budai pasa a budaszentlőrinci kolostor köveiből erősítteti meg a budai erődítményeket. Talán nem véletlen, hogy innen szállítanak követ Budára. A budaszentlőrinci pálos kolostor ugyanis jó minőségű hárshegyi homokkőből épült. A pálosok 1686 után szerettek volna egykori főkolostorukba visszaköltözni, de többszöri próbálkozásuk ellenére nem sikerült elérniük ezt. 1686 után Budaszentlőrinc Buda városához került A váci káptalan 1745-ben kelt oklevelében a pálosok tiltakoznak, hogy Buda városa egykori főkolostorukat elidegenítette. Hiába próbálták meg Budaszentlőrincet peres úton visszaszerezni, a pert elveszítették.

A budaszentlőrinci rom télen (2018)

1756. április 13-án Csáky Miklós esztergomi érsek megbízásából Batthyány József gróf végez helyszíni szemlét a területen. A helyszíni szemle résztvevői a romok egy részét még jó állapotban találták. Jól lehetett látni a templomhajót feljebb pedig egy négyszögletes részt találtak, közepén kúttal. A bizottság a négyszögletes résznél talán cellák nyomait látta, nyugatabbra pedig egy toronyalapozást figyeltek meg. Említenek még egy délebbre fekvő kutat is. 1763-ban készült az a térkép, amely a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat ábrázolja. A térkép rudera ecclesiae felirattal jelzi a budaszentlőrinci kolostor helyét A romok mellett található völgyet pedig Pál völgyének nevezik. 1768-ban egy másik térképen rudera templi monasterii felirattal ábrázolják az egykori főkolostort. A helyszínen egy nagyobb és egy kisebb téglalap összekapcsolódása jelenik meg, amely mellett egy kutat kissé feljebb pedig mintha egy tornyot lehetne látni. A mai Kurucles felé eső völgy itt is Pál völgye néven szerepel. 1770 körül keletkezett az a térkép, amely Buda egész területét valamint Pest és Óbuda egy részét ábrázolja. A térkép feltünteti a budaszentlőrinci romokat is. Egy 1773-as felmérési térkép szintén a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat mutatja. A felirat és az ábrázolás hasonló, mint az 1763-as térképen.

1822-ben Schams tesz említést a romokról. 1827-ben Jankovich Miklós azt írja, hogy ő még gyerekkorában látta a romokat, és akkor azok még embermagasságig álltak. A szerző látta a templom kétszer hat oszlopát, hét oltárának ép asztalát valamint több márvány sírkövet is megfigyelt. 1826-ra a romok azonban annyira lepusztultak, hogy Jankovich már alig találta meg a templomot. Egy 1853-as térkép, amely a Szép Juhászné vendégfogadó környékét ábrázolja, talán a kolostor romjainak egy részét is feltünteti. 1868-ban Rupp azt írja, hogy több mint 40 évvel korábban ő is megvizsgálta a romokat Látta a falakat Szent Pál kápolnájában a néhány láb magasan meglévő falakon festett szentképeket figyelt meg és talált itt egy lépcsőt is, mely szerinte a szószékhez vezetett.Könyvének megjelenése idején azonban már néhány elszórt kőmaradványon és a monostor kútján kívül mi sem hirdeti többé a régi dicsőséget.

Forrás és alap-, rekonstrukciós rajzok: BENCZE ZOLTÁN – SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor

További érdekességek a volt pálos főkolostorrólPálosok hagyatéka IV. – Remete Szent Pál síremlékének töredékei


Nagyobb térkép