Magna Curia Regis (Kammerhof), Budai Várnegyed

Kammerhof (Magna Curia Regis) | Budapest I.

Pest megye

 

1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7-9-11.

 

Az épület rövid története

A Magna Curia Regis (más néven Nagy Kúria vagy Kammerhof) a királyi rezidencia szerepét töltötte be IV. Béla királytól kezdve a budai Várpalota felépítéséig. Helye az I. kerület Táncsics Mihály utca 9-13. számú telek helyén volt és a vízivárosi hegyoldalban egy major tartozott hozzá. Egyes szakértők szerint a budai pénzverő helye is a budai Várhegy sziklafennsíkjának északkeleti részén, a Táncsics Mihály utca 9. számú épület helyére tehető, habár az azonosítható régészeti leleteket nem lehet összefüggő rendszerbe helyezni. Hogy a pálosoknak mi közük volt ehhez a házhoz? A budaszentlőrinci pálos évkönyvek 1382-ben azt jegyzik fel, hogy Nagy Lajos király egy nagyszerű, Buda városfalain belül álló épülettel adományozta meg a kolostort, azzal a szándékkal, hogy veszedelmes időkben a Szent Lőrinc remeteségből ide menekíthetik az általa Velencéből megszerzett és a pálosoknak ajándékozott Remete Szent Pál ereklyéit. Ez a ház és egyház volt a Kammerhof, és a mellette álló Szent Márton kápolna.

A budai pénzverő a középkorban Budán működő pénzverő műhely a Királyi Pénzverde vagy Domus Regalis, Magna Curia Regis épületegyüttes része volt, amelyet IV. Béla magyar király alapított a tatárjárás után 1255-ben és rövid megszakításokkal Buda várának török megszállásáig működött. Az királyi szállás épületegyüttese egy lakótorony-épületcsoportból állt, amelyben helyet kapott a királyi pénzverő és az 1349-ben épült Szent Mártonról elnevezett királyi házi kápolna is. A Buda városi magna curia regis királynéi és királyi házikápolnájának, a Szent Márton-kápolnának építésére Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja csak 1349-ben kért és kapott pápai búcsúengedélyt.

1382-ben Nagy Lajos király az egész épületcsoportot a majorral együtt a budaszentlőrinci pálosoknak adományozta. Hogy miért? 1378-ban Velence elfoglalta a magyar király uralma alá tartozó adriai városokat, amely egy újabb háború kitöréséhez vezetett. A rendtörténet szerint Lajos király lepraszerű betegsége miatt nem vett részt a hadjáratban, és romló testi egészsége miatt Nosztrán tartózkodása alatt kijelentette a pálosoknak, hogy ha a „Mindenható Isten Remete Szent Pál érdemeiért a velenceiek fölött győzelemre segíti, akkor ennek a szentnek a testét nekik a velenceiektől megszerzi.”

A király kijelentése beteljesedett: A 4. században élt remete földi maradványai az 1381-ben Nagy Lajos király és itáliai szövetségesei által Velencével kötött torinói békeszerződés eredményeként kerültek a magyar uralkodó birtokába. Az áthelyezés a szerződés ellenére igényelt némi körültekintést. Ahogy a középkorvégi Érdy-kódex szövege a történtek emlékét megőrizte, „pécsi Bálint pispek és zágrábi Pál pispek egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érötte, miért nagy böcsölettel tartják vala, hozák Szent Pálnak testét két aprószentöknek testivel Magyarországban, Budának fényes királyi városában”. A Velencéből szinte titokban kicsempészett relikvia előbb a budai várkápolnába került, innen ünnepélyes körülmények között vitték a pálosok budaszentlőrinci kolostorába.

Johann Sibmacher 1598-as metszetének részlete a Kammerhof ábrázolásával
A Kammerhof (Táncsics Mihály utca 9.) 1944-ben (Fotó: wikipedia.org)

A budaszentlőrinci pálos évkönyvek 1381-ben megemlékeznek arról, hogy a Nagy Lajos király által Velencéből megszerzett Remete Szent Pál ereklyéket Budán a királyi házikápolnában teszik közszemlére. 1382-ben viszont azt jegyzik fel, hogy Nagy Lajos király egy nagyszerű, Buda városfalain belül álló épülettel adományozta meg a kolostort, azzal a szándékkal, hogy veszedelmes időkben a Szent Lőrinc remeteségből ide menekíthetik az általa Velencéből megszerzett és a pálosoknak ajándékozott Remete Szent Pál ereklyéit. Ez a ház és egyház volt a Kammerhof, és a mellette álló Szent Márton kápolna.

A pálosok viszonylag rövid ideig birtokolták ezt a házat, ugyanis 1423. július 3-án Cillei Hermann gróf, Cilli és Zagorje grófja, horvát bán és György, a pálosok generális vikáriusa, valamint a budaszentlő­rinci pálos kolostor remetéi megerősítik azt a házcserét, amely közöttük létrejött. E szerint Cillei Hermann, budai városi házáért cserébe kapja a Kammerhofot. A Cillei-család magvaszakadtával az ingatlan birtoka 1458-ban visszaszállt a koronára, de 1460-ban Hunyadi Mátyás ismét eladományozta Guthi Országh Mihály nádornak és fiainak. Ettől kezdve ez a család birtokolta egészen 1541-ig.

Az 1530-as és 1541-es ostrom idején a városnak ez a része súlyos ágyúzást szenvedett, és a városfal egy része is leomlott. Nagy valószínűséggel ennek az objektumnak a budai tetők felé magasodó tornyos épületegyüttese azonosítható az 1541-es Schön-féle metszeten, amely egyben az utolsó rá vonatkozó adat. Az együttes mögötti, északra eső várfalszakasz védelmére – nyilvánvalóan az 1530-as ostrom tapasztalatait figyelembe véve – épült ki valamikor 1541 előtt az Erdélyi bástya, a maga korában modernnek számító védmű. A török korból ide vonatkoztatható adat nem ismeretes, a korszak végére a komplexum nagyrészt elpusztult. A visszavívás idejéből származó helyszínrajzokon ezen a helyen egy szabálytalan sokszög alakú épülettömb kontúrjai látszanak, északi végében elkülönítve jelölt, toronyra emlékeztető építménnyel. A barokk korban ez az épületegyüttes eltűnt, és az akkori térképek már teljesen megváltozott helyrajzot ábrázolnak, s még a korábbi bástya is teljesen átalakult. Egykori formáját ma már csak régészeti ásatások alapján lehetne tisztázni, de a területen mindeddig csak előzetes kutatások folytak.

A Zolnay László által 1962-ben végzett kisebb feltárások a középkor több periódusából származó, különböző kisebb-nagyobb épület maradványait hozták napvilágra, amelyeket azonban nem lehet összefüggő rendszerbe helyezni. A Kammerhof területén jelenleg is folynak ásatások.

 

Forrás:
Magyar Károly: Táncsics Mihály utca 7-9-11. – Kammerhof (Magna Curia Regnis)
http://budavar.btk.mta.hu
Zolnay László: „Opus castri Budensis” A XIII. századi budai vár kialakulása
Zolnay László: A Buda mellett állt Szent Lőrinc pálos anyakolostor kutatástörténetéből

Johann Sibmacher 1598-as metszetének részlete a Kammerhof ábrázolásával (Bencze Zoltán: A budavári Táncsics Mihály utca 7-9. rövid története )

A pálosok épített öröksége

Többet szeretnél tudni ezekről a kolostorokról, templomokról? Akkor nincs más dolgod, mint megvásárolni A pálosok épített öröksége című könyvet, ahol a lehető legrészletesebb leírást találod meg Budapest és környékének pálos épületeiről. Kattints a képre a megrendelésért!

Back to Top