A kékesi Szent László pálos templom a mai Pilisszentlászló településen, Pest megyében található. Az Árpád-házi királyoktól kezdve a környék királyi vadászterület volt. Egykor III. Béla király vadászlaka állt a falu fölötti dombon, amelyet III. Endre 1291-ben az első magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozott, melynek első monostorai között volt. A Pilis hegységben fekvő, Szent László tiszteletére felszentelt monostor körül alakult ki a középkori Kékes falu, a templomtól keleti irányban. Kékes falu első említése 1301-ből származik.

Az egykori Kékes településen épült Szent László pálos templom napjainkban

A monostor először 1291-ben szerepel a veszprémi püspök által elismert pálos egyházak között, ekkor megemlítik a templom védőszentjét is. 1294-től az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozik. Győrffy György szerint a pilisszentlászlói remetekolostor fokozatosan fejlődött és bővült, egy-két remete lakhelyéből egy kápolnával rendelkező remete teleppé, majd ez egy több remetét is befogadó kolostorrá. Így lehetséges, hogy Róbert Károly király is építtetője volt, mert bővítette az épületegyüttest. 1308-ban a kolostorban kötött egyezséget Csák Mátéval a Károly Róbert király érdekében tárgyaló Gentilis pápai bíboros. A kolostor már 1526-ban elpusztulhatott. A lakosság a környező erdőkbe, a Szentendrei szigetre, és a Duna bal partjára, a komáromi vár védelme alá menekülhetett.

A pilisi birtokaikat visszakapó pálosok 1686 után hoztak telepeseket a Felvidékről, az őslakosok többsége ma is bírja a szlovák nyelvet. 1696-ban már biztosan lakott hely, Szent-László néven. Valószínűleg a középkori romok helyén építették fel a mai Szent László király tiszteletére szentelt barokk templomot 1770 és 1772 között. A templomkapu szemöldökpárkányában a pálosok címere, kitárt szárnyú holló, cipóval a csőrében látható.

“A templom belsejében több helyen figyelhetők meg másodlagos fekvésben középkori faragott kváderkövek. 1975-ben a restauráláskor a padozat alatt az oltár és a szentély K-i fala között egy valószínűleg középkori falrészlet tűnt elő. 1976-ban a templom D-i oldalán, tőle kb. 20 m-re ásott sírgödörben egy falsarokrészlet került elő. A plébánia udvarán látható töredékek: faragott nyílásbéllet és tojásdad alakú szenteltvíztartó csésze (XIV-XV. század) is a templom környékéről származnak.” 



Forrás: GYŐRFFY GYÖRGY: Adatok a Pilis megyei monostorok középkori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő. A magyar régészeti, művészettörténeti és éremtani társulat tudományos folyóirata.
MAGYARORSZÁG RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJA, 7., Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás
GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete


Nagyobb térkép