Mindszent kolostor, Balatonszemes

Mindszent-monostor kegyhely

Balatonszemes (Somogy vármegye)

Elérhetőség

Somogy vármegye

8636 Balatonszemes, Barát-dűlő (Az egykori monostor területén emlékhely lett kialakítva)

 

Galéria

Balatonszemes község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban, a Balaton déli partján, Balatonlelle és Balatonszárszó, illetve Balatonőszöd között fekszik. A település a Külső-Somogyi dombvidék északi, Balatonra néző lejtőire települt. Az őskor óta lakott terület. A mai temetőben található hatalmas halomsír vaskori eredetű. Az ókorból maradt régészeti leletek bizonyítják, hogy éltek itt kelták és rómaiak is. A honfoglalástól kezdve magyarok lakták. Itt távolodott el a Balaton partjától délnyugatnak a Dunától az Adria felé tartó fontos főútvonal, s így mint kitüntetett és jól védhető pont a régi időktől fogva megerősített hely volt. A mai Bagolyvár helyén még a középkorban is földvár állt (Bolondvár néven), mely a török időkben a végvári láncolat részét képezte, s mint ilyen hol a magyarok, hol a törökök kezére került, többször lerombolták, majd újra megerősítették.

1323-ban a Balaton-parti Szemes határában Raholczai Jakab fia, Lökös mester pálos kolostort alapított Mindenszentek tiszteletére (Molnár István más források alapján Wyzi Tamást jelölte meg alapítóként), amely csak a török háborúk idején, 1540-50 körül néptelenedett el. A kolostor a falutól kb. 3 km-re délkeletre feküdt egy forrás közelében. 1325-ben Szemes falut kapták adományba a pálosok. 1350-ben Benedek csepelyi pap egy kaszálót ad Telkiben az apátságnak, amelynek Csepelyen és Viszben is volt birtoka. 1379-ben Balázs testvér, a kolostor perjele egy szőlőt ad el. 1400-ban István, majd Tamás, 1409-10-ben pedig László tölti be a tisztséget, míg 1414-ben László a perjel. 1438-ból pedig Balázs perjel nevét ismerjük.

A pálosok számos adományban részesültek, melyek folyamatosan nyomon követhetők a fennmaradt oklevelek, adománylevelek alapján. 1350-ben és 1375-ben kaszálót, 1360-ban malmot, hozzátartozó művelt és veletlen földeket, berkeket, kaszálókat kaptak a remeték. 1450-ben Mindenszentek tiszteletére Marcali János tett misealapítványt heti egy misemondásra, 1467-ben pedig Marcali János és László örökmise mondására tesz adományokat a kolostornak. 1497-ben Báthori György három szőlőt adományozott heti két szentmise végzésére. 1498-ban a pálosok a rádi malmot kapják adományba a halottakról való megemlékezésért cserébe. 1517-ben Kelemen rádi plébános hagyta vagyonát a kolostorra.

Gyöngyössy Gergely 1520 körüli vizitációja során még járt a kolostorban. A kolostor 1540-50 között néptelenedett el. 1744-ben a magyar rendtartomány perjele még meglehetősen épen találta a régi templomot és sekrestyét a mellé épült toronnyal. „A sekrestyével összeépült torony csak meszelést igényel és a tetőzetet kell felrakni. A quadrumos kolostor falai magasan állnak, a szentély és hajó keleti része sérült. Az épületek teljes kijavításához 800 írt elégséges lenne. Pár évvel előzőleg gr. Hunyadi István a romokat ki tisztíttatta. Tárgyalások voltaik a pálosrend tartományi vezetősége és a földesúr között, hogy 10 személy részére kijavítják a kolostort és a templomot, a szerzetesek megélhetését pedig biztosítják.” A tervek azonban nem valósultak meg.

Tégláit a balatonszemesi uradalmi épületek, illetve a szóládi római katolikus templom építéséhez használták fel. A pálos kolostor maradványait a mai településtől és a Bagó-hegytől délkeletre, a Szemesi-erdőben, egy forrás közelében találjuk. 2012-ben az egykori kolostor helyén egy keresztet és egy információs táblát állítottak fel, illetve padokat helyeztek el. 2014-ben pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Intézete kezdett tervásatást kezdeményezett az egykori monostor helyszínén. A 2016-os ásatás során egy szerzetes fejét ábrázoló életnagyságú faragvány került elő, amely vélhetően a templomszentélyben elhelyezett konzol volt. 2017-ben a templom alapkövét sikerült megtalálni a régészeknek. A helyszínen végezett kutatások nagy vonalakban igazolták Guzsik Tamás 1970-ben elkészített alaprajzi rekonstrukcióját. Az ásatásokat 2014-ben Türk Attila, a továbbiakban Végh András vezette.

Forrás:
Bunovácz Dezső (szerk.): Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld kódex”-ének Somogy megyei regesztái In.: Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben In.: Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Back to Top