A 16. század elején a pálosok rendi krónikása, Gyöngyösi Gergely tudósítása szerint „ugyanaz a rendfőnök (István) az Úr 1295-ik évében a régi Szentlászló kolostort Baranyában Óvári Konrád mesterrel újjáépítette”. Az alapító oklevelében leírja, hogy Olasz, Hásságy és Héder falu határából kiszakított Szentága földet tartozékaival együtt a pálos remetéknek adta. Ezek jelentettek jobbágytelkeket, szántóföldeket, réteket, legelőket, erdőket, szőlőket és egyéb haszonvételeket. A bővebb oklevélvariánst már a pécsi káptalan készítette el. Eszerint Óvári Konrád az említett, egymással szomszédos birtokokból „kivett egy részt”, ami arra utalhat, hogy ezek még nem voltak pontosan elkülönítve, és a határaik sem voltak teljes egészében lakottak. Mivel azonos birtokosról volt szó, ezért ez könnyen megmagyarázható. Ennek a „terra”-nak a leválasztását követően az alapító megengedte, hogy ide népek költözzenek…

Az új birtok Szentága földön létesült. Utótagja a „vízfolyás” jelentésű régi magyar „ág” szóból származik. Arról a közelben csordogáló patakról nyerte az elnevezését, amely az év bizonyos időszakaiban ki szokott száradni. Előtagja viszont már nyilván valamilyen szent, vagy legalábbis kultikus hely korábbi létére mutat vissza. Mindkét oklevélben igen részletes határbejárás találunk, nem túl jelentős eltéréssel a határjeleket illetően. A szerzetesház 1295-ben már egy szent, avagy kultikus területen lett újjáépítve, illetőleg átépítve. Ez Szentága földön történt, és nem lehetett előzmény nélküli. Közel két évszázad múltán az épület ismét romossá válik. Ezért a pápa 1472-ben engedélyt ad új templom létesítésére, amelyet úgy kellett felépíteni, hogy a régi helyén azért egy kápolna megmaradjon. Ez amúgy megfelel a korabeli kánonjog előírásának, mamely csak saját birtokon belüli áttelepülést engedélyezett a szerzetesek számára. Tehát az új, 1487-re elkészülő templom helyszíne közel lehetett a régihez.

Vázlat a kolostor mikrokörnyezetéről (Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában)

1316-ban a szerzetesek szőlejét említik Kemed faluban (ma: Máriakéménd), ugyanekkor Tőlben pedig a termésüket. 1330-ban Konrád unokái ősi nemzetségi birtokaikat felosztották, közöttük a remeték Nakfalva (Remetefalva) és Szentlászló nevű falvait. A kolostort, amelyet ekkor Hásságy határához számítottak, közösnek hagyták. Lökös Ilona 1393-ban bizonyos birtokát, amelyet Lászlóföldének neveznek, s amelyet Maróthy Mátétól 50 márkáért zálogban bírt, a pálosoknak adományozta. Két év múlva Garai Miklós a szerzetnek adta Lászlófölde vagy más néven Sédfő birtokát. Ez úgy került a tulajdonába, hogy Maroth Máté fia, Miklós örökös nélkül halt el, és így a király neki adományozta. Érdekes, hogy a falut ezután már inkább újabb nevével említik.. Az etimológiája beszédesen vall a helyéről is, mivel a patak forrásánál, kezdeténél terült el. Ez a birtok több kézben volt korábban. Zsigmond király 1401-ben azon részét, amely korábban a Diusdamján nemzetségből való Chobolder fia Chebec fia Lászlóé volt, a pálosoknak adományozta. 1402-ben Palni György fia, György olaszi bíró adta a kolostor területén lévő saját szőlejét, udvarházának telkét, három művelt szántófölddel és két réttel együtt, amelyeket közönségesen „Irthowan”-nak neveznek. Ez nyilván korábban erdő lehetett. Szintén hasonló eset történt: 1414-ben a pécsi püspök Mohácson lakó jobagiója egy bizonyos saját, örökölt tulajdonú szőlőt adományozott a kolostor területén. És még számos adománnyal bővült a gyulai pálosok kolostora.

A szentlászlói kolostor elöljárója 1542-ben még levelet kapott a közeli bajcsi pálos kolostor perjelétől, de rá egy évre már a törökök foglalták el e vidéket. Mivel a hódoltság nehezen múló évtizedei alatt az épületegyüttes stratégiai jelentőséggel nem bírt, így sorsa a lassú enyészet lett. A Batthyány-uradalom 18. század eleji összeírásában mint puszta szerepel a kolostor helye. Az 1714. évi zsinati jelentés Birján községnél említi meg, de csak röviden: „Egykor Szent László tiszteletére szentelt pálos temploma ma romokban van.” A kolostor helye a 18. századnak majdnem a legvégéig kissé rendbe téve egy-két laikus remete által lakott volt. Ők az épületet kezdetleges módon befedték, szerényen feldíszítve valamennyire használható állapotba hozták. Így vált utoljára ismételten szakrális tájjá e szép vidék. Az ekkortájt készült I. katonai felmérés térképe már semmi nyomát sem jelöli.

Forrás:
Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában