A toldi Boldogasszony monostor – Karád-Nagytoldipuszta

1229-ben villa Told et alia Told a fehérvári káptalan tulajdonában volt, mely később királyi birtokba került. Az okleveles anyagokból tűnik ki, hogy Bátét és Toldot 1355-83 között Nagy Lajos király adta Zámbó Miklósnak egy csere kapcsán. A „Kys-Bathc alio nomine Gierczen vocato” birtokon a Szent Lászlóról és Szent Zsigmondról nevezett kolostorban élő remetéknek 1383-ban Zámbó Miklós szántóföldet adott. Ugyanezen Mezőlaki Zámbó Miklós 1384-ben adományát visszavonta a „Gerche”-i remetéktől, s új kolostort alapított Toldon Boldogasszony tiszteletére. A kisbatéi alapítás csődje az adományok szűkössége miatt következett be, az alapítás oklevelét a toldi kolostorban őrizték (in scrinio claustri de Thold). Toldot a későbbiekben is jelentős adományokkal látta el, s végül ebben a monostorban temették el. A kolostort később vikariátus rangjára emelték, s hozzá tartozott a wetahidai, a mindszenti és a szentpáli kolostor.

1392-ben a pálosok Szűz Mária tiszteletére kápolnát is szenteltek. Középkori története és kiterjedt gazdasági tevékenysége a középkor folyamán ismert. A toldi remetéket már bővebb birtokadományokkal látták el: 1392-ben Gamás, 1417-ben Zics, 1428-ban Gán, 1449-ben Egyházas Andocs, Nezde, Kőröshegy, Zala, 1451-ben Andocs, 1452-ben Maros, 1453-ban Ági, 1455-ben Kotosd, Csertő, Ági és több Tolna megyei település, 1457-ben Bere, 1466-ban Kás, 1467-ben Csaba, 1480-ban Ecseny, 1485-ben Egyházas Andocs, 1493-ban Szentmiklós, Igal, 1504-ben Szőlős falvakban területeket, valamint a fejérkői várnál szőlőt, 1450-ben Sövény allodiumnál halastavat, Juton háromkerekű malmot, 1481-ben Szárszó és Kisberény falvakban szőlőt és 102 lovat kaptak a pálosok. 1417-ben a kolostor székesfehérvári házát 5 Ft-ért adta bérbe. 1414-ben György, 1418-ban Tamás fráter a kolostor vicariusa. 1419-ben Sövény possessiót a kolostorban emelt Szent Péter és Pál-oltárnál (ahol a szerzetesek temetkezési helyét kijelölték) mondandó napi egy miséért adományozta a Torvaji család (pro perpetua missa singulis diebus ad aram SS. Petri et Pauli). A templom Szent Margit- és Szent Katalin-oltára előtti kő sírboltba a Fajszi család temetkezett. 1481-ben Verőczei Pál pap, szabadi plébános az érette mondandó heti négy mise fejében 100 lovat és két szőlőt hagyott a kolostorra.

1520 körül, vizitációja alkalmával a toldi kolostort is felkereste Gyöngyössy Gergely. 1523-ban Miklós testvér a vicarius. Ugyanebben az évben Szenterzsébeti Török Gáspár a Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére mondott szombati mise fejében szőlősi telkét hagyta a kolostorra. Az 1536. évi adólajstromban előforduló Kistold a székesfehérvári prépost birtoka volt. 1542-ben a törökök felgyújtották, s ezután nem települt újjá. Egy 1542. augusztus 6. körüli levél szerint a kolostort felperzselik a törökök. Az ellenség elvonulása után, a hónap végén Péter bajcsi pálos vikárius Segesdről jelzi, hogy a Thoold-i kolostoriba megy lakni. Az 1555. évi török hadjárat azután végleg megszünteti a szerzetesi életet. A kolostor Nagytoldipusztán állt, és az andocsi Mária-kegyszobor is innen származik. A történelmi nyomok szerint ugyanis a hírneves Boldogaszszony XII. századi faszobra a törökök által feldúlt Thoold-i pálos kolostor templomából az alig néhány kilométerre levő pálos birtokra, Andocsra került. Egy 1812-es térkép még rögzítette a rendház romjait és a templom ép tornyát a kőlépcsőkkel. 1864-ben a kolostor boltozatos pincéjére, a templom és rendház alapjaira és köveiből Margulit Alfréd püspöki bérlő kilenc ablakos, félemeletes gazdasági és tiszti épületet emelt, ősi fákkal, festői környezetben, nagyon szép parkban. A „kastély” állami gazdasági központ lett. A nagy ím ultra — a sarkokon kivebető — faragott kövek emlékeztetnek.

Told helye egyértelmű: Karád és Andocs között Nagytoldi- puszta neve, s a karádi római katolikus plébánia Historia Domusának feljegyzése őrzi az emlékét. Told régi temetője felett, kisebb emelkedésen eklektikus – egykori uradalmi gazdatiszti – épület áll. A helyi hagyomány ez alatt tudja az egykori pálos kolostor helyét. Ezt alátámasztani látszik, hogy a közelmúltban végzett vízvezeték-fektetés során az épület környezetében több, egymással párhuzamos, igen vastag falat vágtak keresztül. A helyi hagyományok az épület alatti – kétségtelenül korábbi – pincét is középkorinak tartják, s eddig ismeretlen föld alatti folyosóról is tájékoztatnak. Túl a hagyományok szokásos túlzásain, megállapítható, hogy az egykori toldi monostor valóban a toldi temető feletti kis dombon állt, s falaira részben ráépült a jelenleg is álló, egykori uradalmi épületegyüttes. A főépület környezetében még ma is több, XIV. századi eredetű faragott követ lehet találni. Dispozíciója ásatás nélkül nem határozható meg.

Forrás:
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében In.: Somogy megye múltjából – Levéltári évkönyv 17. (Kaposvár, 1986)
Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld kódex”-ének Somogy megyei regesztái In.: Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)