Régi pálos kolostorok V. – Jakabhegy

Sippeki József: Az első pálos kolostor

 

A Jakabhegyi, vagy e hegy lábánál elterülő helység nevéről Patacsinak is nevezett legelső Páloskolostor a Mecsekhegység egyik délnyugati hegykúpján, a Jakabhegyen emelkedik. Pécsről a város nyugati végéről a Makár-hegyet megkerülve, s az ugyancsak a Jakabhegy lábainál elterülő helységből, Magyarürögröl közelíthető meg legkönnyebben. Lassan emelkedő hegyoldalán, mindinkább sűrűsödő erdőig vezet útunk felfelé, s amikor az erdei kocsiút egy kétoldalt magas földsánc bevágásán — mintegy szurdokon, kapuján — halad át, máris fent vagyunk a Jakabhegyen, amelyet ez az őskori földsánc teljesen körülfog, mintegy hatalmas gyűrűt képezve. Kisvártatva már fel is tűnnek a kolostor viharvert, repkénnyel befont hatalmas romjai.

A sűrű bozót közt utat törve az eredeti kapunyíláson át lépünk be egy előszobába, innen pedig az udvarra. Az udvar egy tizenegy-tizenegy méter méretű szabályos négyzet közepén mohos kúttal, s mintegy ezen központja körül épült a kolostor, egy egységet képező négy szárnyával. A négyszögű udvar három oldalát a kolostor helyiségei, a negyedik oldalát a templomnak is beillő kápolna foglalja el. A kolostor egykori cellái és termei is felismerhetők, keleti oldalán egy hosszú keresztfolyosó a kápolna szentélyébe vezet, amelyet a gótika stílusa korában a hatszög három oldalával zárultan egészítettek ki, sarkain támpillérekkel. Állanak még a szentély diadalívének pillérei, s egy ajtó az udvarról nyílik a hajóba. A monumentális romok emeletnyi magasságúak. A földbe süppedt földszinti helyiségek ajtó- és ablaknyílásainak még boltozatai is láthatók, az emeleti nyílások már nélkülözik ezeket, de így is emeletnyi magasságban állanak, s nyers hasított kövekből rótt falai, pillérei, folyondárral befutott mohos maradványai festőien hatnak.

A kolostort kívülről, nagyobb távolságban, ugyancsak négyzet alakjában kőfal vette körül, s ezzel mintegy második udvart képezve és határolva. Még egy harmadik udvara is volt a kolostornak, a külső várfalak határolta területen, a falak törési pontjainál, öt darab kerek bástya-tornyaival. Valóban monumentális alkotás volt. Ha úgy magunk elé varázsoljuk képzeletben kiegészítve a rommaradványokat, a sarok bástyás várfalakat, s a kolostor várépületét, hármas udvarával, kétszeres falakkal, nagy halastavával, amelyben az ég kékje tükrözött… az üdezöld környezetet, amely hátterét képezte, s az egészet körülölelő őskori földsáncról elénk táruló panoráma, a Mecsek többi csúcsára, vagy le délre a síkság távlatában, felejthetetlen képet nyújtanak, valóban ennél idillikusabb helyet keresve sem lehetett volna találni e legelső kolostor számára.

Magyarország; Mecsek; Jakab-hegy, Pécs, Pálos-kolostor romjai. 1950. (Fotó: Fortepan)

Mindebben egy nagy egyéniség lelkisége tükröződik, aki nem más, mint Pécs tizenharmadik püspöke, a burgundiai származású — tehát francia eredetű — Bertalan püspök, akiről mint tudjuk, egyházmegyéje területén, különösen a Mecsek hegységben élő remetéket összegyűjti és határozottabb formájú együttélésre utalja. Kiválasztja számukra a Jakabhegyet, s anyagilag támogatva felépíti, s így alapítója lesz az első Pálos-kolostornak 1225-ben. Nagyműveltségű lehetett ez a nyugateurópai, burgundiai Bertalan püspök, II. Endre és IV. Béla királyaink meghitt udvari méltósága, aki többek között négyízben járt diplomáciai megbízásban a távoli Aragóniában, s értékes működésének jutalmául, II. Endre 1235-ben egy hatalmas magánbirtokkal ajándékozta meg. E birtoka Baranya megye északi részében terült el, s központja a mai Szászvár helysége volt. Mivel uradalmi központi várkastélya síkságon épült és vízzel, nádas ingovánnyal volt körülvéve, eredetileg Sásvárnak nevezték. Ezen birtokára vonult vissza harminchárom évi püspöksége után, szászvári várkastélyába, amely még ma is áll, a XVIII. században plébánia-lakká átépülve, kívül alig sejtetve ennek a XIII. századi eredetét. A plébánia-lak pincéje, a talajfeltöltés előtt a várkastély földszinti helyiségét képezte, s itt még ma is láthatjuk vastag falaiban, hatalmas faragott kövekkel szegélyezett lőrés nyílásait, a bejáró torony román stílusú félköríves, méteres nagyságú kőívekből boltozott ajtó-nyílását, előtte kétoldali, ugyancsak félköríves, örök ülőfülkéjét, az egykori felvonóhíd láncszerkezetének nyomait. A várkastély — a mai plébánia-lak — udvarát — az egykori kastély-udvart — négy oldalról még ma is fennálló várfalak vették körül, négy sarkán egy-egy kerek bástya-toronnyal — ezek közül is kettő még fennáll — s egy ötödiknek nyomai is láthatók. Bertalan püspök e várkastélya analogikus az általa épített jakabhegyi kolostor-várral. Itt és ott is kettős várfal vette körül az épületet, s a sarokbástyáik is ötből állottak. A várárka és környéke alkalmas vélt haltenyésztésre, vizében tükröződött az ég kékje, a sás és nád üde zöldjéből monumentálisan emelkedett ki a várkastély tornyaival, festői körvonalaival.

Valóban egy nagy szellem, előkelő főúri alkotása volt. Talán soká időztem a jakabhegyi kolostor ismertetése közben e szászvári várkastélynál, de a közös származás késztetett erre, meg a kegyelet, amely az első páloskolostor építtetőjével szemben kötelez, annál is inkább, mert félreismerték, pedig az esztergomi árpádkori királyi palota feltárása előtt is nagy érdeklődésre tarthatott volna számot e vele közel egykori főúri, püspöki palota e megmaradt része, mint árpádkori műépítmény, mint XIII. századi püspöki palota nemcsak pécsegyházmegyei, de országos viszonylatban is egyedülálló.

Visszatérve a kolostorromokhoz, s bár a romok a kolostor második pusztulási állapotában állanak, nyilván az első pusztulásuk alkalmával, 1526. évi mohácsi vészt követő 150 éves török hódoltság korából is ilyen állapotban maradtak ránk. A török felgyújthatta a kolostort, miközben megsemmisülhettek belső értékes és művészi középkori felszerelései. Csak egy darab maradt fent közülük napjainkig, amely köböl volt, s ez egy keresztelő medencéjének is beillő szenteltvíztartó. A közel egy méter magas kőedény egy középkori billikomnak — ivókupának — köbe átvitt hatalmas méretű formáját mutatja. Négyszögletes talapzata felfelé keskenyedik a sarkok levágásával nyolcszöggé megy át, míg a vizet tartó medence köralakú, kívül ugyancsak gömbölyített, s úgynevezett fogsor alakú rovátkos díszítő vésetekkel van körben ellátva. De ez az egyetlen, középkori jakabhegyi szerelvény sem található itt helyben a romok közt, hanem a bakonyai
(Baranya megye, szentlőrinci járás) plébániatemplomában van, ahová a XVIII. században, a Rendnek 1786. évi feloszlatása után kerülhetett.

Pécs, Az újjáépülő Pécs. Szentjakab-hegyi Pálos templom és kolostor 1945 előtt. (Fotó: gallery.hungaricana.hu)

Pécs városának 1686. X 14-iki visszafoglalása, s ezzel a török végleges kiűzetése után a kolostort az újjáéledő Pálosrend ismét felépíti és betelepíti. De az alig egy évszázadnyi második virágzást a kalapos király 1786-ban megsemmisíti azzal, hogy a Rendet feloszlatja A kolostor épületére a második pusztulás következik. Belső felszerelését elárverezik. Tetőzetét, gerendázatát leszerelik, széthordják, s az így kalapnélküli épületét az évszázadok esője, téli fagya sietteti és a boltozatok bedőlését, s ezzel az épület teljes pusztulását vonta maga után. Így állanak e romok a második pusztulás óta. Második fénykorából, belső felszereléséből két műalkotásról van tudomásom. Mindkettő művészi kivitelű oltárkép. Az egyik, nyilván a kolostorkápolna főoltárképét alkothatta, a Szentháromságot ábrázoló olajfestmény, 3 méternégyzet felületű, Rubensnek napjainkig kiható ábrázolási módjában készült másolat, amely a Fekedi (Baranya vm., pécsváradi járás) plébániatemplomának főoltárát ékesíti. A másik oltárkép a kisvaszari (Baranya vm., hegyháti járás) plébánia melléktemplom oltárképét alkotja. A két és félméter magas olajfestmény Remete Szent Pált ábrázolja, amint a maga ácsolta kereszt előtt térdelve, kezeit mellén összehajtja, ruhája a pálos tradíciónak megfelelően, háncsszövésű.

A félhomályban levő barlang-nyílásán kívül derült, napsugaras táj képe tárul elénk, pálmafával és roskadozó gyümölcseivel. E jakabhegyi kolostorból származó kép teljesen azonos a Pálosok pesti templomának (ma egyetemi templom) Remete Szent Pál oltárképével, annak ugyancsak művészi másolata. Végül egy teljes oltár maradt fenn a rácvárosi (Pécs külvárosa) plébánia templomában. Ez az oltár a jakabhegyi kolostorhoz tartozó szentkuti templomból származik, ahonnan a Rend megszűnte után került. Mivel a kistemplomban nem fért el, külön oldalkápolnát építtettek részére, s abban helyezték el. A szentkúti templom azóta eltűnt a föld színéről, csak forrásvize bugyog még ma is dúsan, a Pálosok emelte román stílusú nehéz, boltíves foglalata alól. A díszes, oszlopos és párkányos barokk oltár főhelyét a Fájdalmas Szűz szobra foglalja el, primitív kivitele ősrégiségéről tanúskodhat. Egy bíbornok és püspök szobrain kívül Remete Szent Pál szobra kókusz-háncsból szőtt köntösében és egy szerzetes alakja csengettyűvel a kezében már igen művészi alkotások. Kisebb olajfestmények és angyalkák szobrai művészi összhangban ékítik az oltárt, amely túlélte a szentkúti templom pusztulását, hogy hirdesse a Pálosművészet egykori gazdagságát.

Alkonyatra hajlott, amikor a kolostorromokat másodszori felkeresésekor elhagytam. A nap bíborban hanyatlott le a síkság felett, utolsó sugarai a Mecsek csúcsait érték, s halvány pírba vonták be a szürke romokat. A fák törzsei és ágai hosszan elnyúló árnyékot vetettek. Feljött a hold sápadt fényével, s az éj madarai körülröpködték a romokat. De amint az éjszaka, után ismét hajnal következik, ezzel az érzéssel, ezzel a reménnyel hagytam el a romokat, hogy ezekre is majd egykor új élet hajnala virrad…

A fehér barát 1944. július 7. évfolyam 7. szám

A jakabhegyi monostor leírásaA pécsi püspök alapítása, az első monostor – Pécs, Jakabhegy

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.