A világ forgatagától elvonult remeték a 13. században a kor egyszerű ruházatát hordhatták, vagy pedig klerikusi állapotuknak megfelelően kellett öltözködniük. A pálosoknak, renddé alakulásuk idején, a 13. század második felében feltehetően sötét színű egyházi öltözetük lehetett. 1341-ben, II. Miklós generális perjel rendelte el, hogy a sötét színű ruházatukat világosra, fehérre kell cserélniük. Ezáltal különböztették meg magukat a hagyományosan feketébe öltözött bencésektől és a kóbor, szabálytalan életet élő szerzetesektől.

A pálosok fehér habitusa (Pálosaink, a fehér barátok, kiállítási katalógus)

Gyöngyösi Gergely, pálos rendi szerzetes rendtörténeti munkájában így írt erről az eseményről:

“MIKLÓS TESTVÉRT RENDFŐNÖKKÉ VÁLASZTJÁK 1341-BEN
Az Úr Jézus nagyon szerette szolgáját, a német Miklós testvért, amiért teljes szívvel arra törekedett, hogy az élet szerzőjének szolgáljon. Ezért kiérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy másodszor is megválasztották rendfőnöknek. Jóllehet sok kiváló erénnyel ékeskedett, mégis kiváltképpen a szerzetesek öltözködésével törődött. Ezért miután másodszor is elfogadta a rendfőnökség terhét, azonnal elrendelte, hogy a rendi testvérek elhagyva a sötét színűt, fehér ruhát viseljenek, azt mielőbb szokják meg, hogy így azoktól a kóbor remetéktől megkülönböztessenek, akik a remete névvel és ruhában járkálnak a bűnök sokasága és gyönyörök örvényében… Megválasztásának második évében…vagyis a megtestesülés 1342-ik évében Károly király fiát, Lajost királlyá koronázták; ő aztán V. Orbán pápával jóváhagyatta rendünket és a ruhát, amit viselünk.”

Gyöngyösi rendtörténetében még előfordul a pálosok ruházatával kapcsolatos utalás: “Miklós testvért szentkereszti perjelt választották meg rendfőnöknek az Úr 1353-ik évében. 1356-ban ismét közzétették, hogy minden testvér köteles fehér ruhát viselni, a többit vizitátorok vegyék el. Az Úr 1359-ik évében megtartott nagykáptalan elrendelte, hogy a testvérek, amikor alszanak, az éjjel-nappal viselt bakancs helyett olyan tunikát viseljenek, amely a csípőtől a sípcsontig ér, de úgy, hogy a lábakat ne akadályozza.” “Az 1451-ik évi nagykáptalanon az atyák több rendelkezést hoztak, például azt, hogy a testvérek a tunika fölött ne hordjanak ködmönt, aki megteszi, azt aznap büntetésül tiltsák el a pohár bortól.” “Az 1474-ik évben Gergely atya a nagykáptalanban elrendelte, hogy akinek nyitott tunikájuk van, a nyílást a keskenyebb résznél tovább ne vigyék, kivéve a betegeket, akik nem tudják a szoros ruhát fölvenni vagy viselni. Hogy amikor hajnyírás vagy fejmosás van, ne vetkőzzenek le derékig, sem az előljárók, sem a testvérek.”

Kerti munka a pécsi rendházban (1943., Pálosaink, a fehér barátok, kiállítási katalógus)

Az ágostonos regulának és az egyházi előírásoknak megfelelően a szerzetesi ruházatnak az egyszerűségre kellett törekednie; az egyes rendtagok ruháinak a mennyisége pedig nem haladhatta meg a rendi alkotmányban (constitutiones) megadott mértéket. Ruhaügyeiket egy kijelölt testvér segítségével intézhették a szerzetesek, ajándékba pedig kizárólag a kolostor perjelének engedélyével fogadhattak el ruhaneműt. A szerzetesi öltözet szerénységére és egyszerűségére vonatkozó előírások a mai egyházi előírásokban is változatlanul megtalálhatók. A mai pálos öltözet állandó kiegészítője a rózsafüzér, amely a rend Szűz Mária iránti töretlen hódolatát fejezi ki.



Forrás: Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete Testvéreinek Élete (Árva Vince fordítása)

Borítókép: Pálosaink, a fehér barátok, kiállítási katalógus