Az ónodi vár külső őrhelye – A megerődített sajóládi pálos kolostor

A sajóládi volt pálos templom ősszel (Fotó: Vitéz Gábor Miklós)
A sajóládi volt pálos templom ősszel (Fotó: Vitéz Gábor Miklós)

 

Sajólád történelmi központjában kissé emelkedett helyen található a település római katolikus temploma, amely eredetileg a középkori eredetű ládi pálos kolostor temploma volt. Jelenleg a templom nyolcszög három oldalával záruló keletelt szentélye alapján lehet csak következtetni arra, hogy a templom középkori eredetű. A hozzá kapcsolódó rendházból mára pedig már csak a keleti szárny maradt fenn. A kolostor erődítettségére jelenleg a helyszínen semmi nem utal, ám a források szerint a sajóládi pálos kolostor erődített volt…

1379-ben Nagy Lajos király Czudar Péternek adja hűséges szolgálataiért a Sajó folyó melletti Laad birtokot. 1387. szeptember 29-én már oklevél említi, hogy Czudar Péter, István és György Lád földrészt tartozékaival remeteségül és örökös lakhelyül adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy ezen a Boldogságos Szűz tiszteletére kolostort — minden fajta szolgálati helyiségeivel, éspedig épületekkel és házakkal a nevezett testvérek lakóhelyéül — fognak építeni. Mivel ez a föld kevés az eltartásukra, ezért adják Keresztúri Mohy mellett, az emődi és mályi szőlőket és a szederkényi halastavat. 1389. március 30-án Mária királynő Szikszón kiállított oklevele tanúsítja, hogy a királynő Mária iránti tiszteletből a ládi kolostor remetéinek jobbágyait mentesíti a Keresztúr faluban, az emődi és mályi hegyen levő szőlők után járó borkilenced fizetése alól…

A pálosok az alapítás után megannyi adományban részesültek. Megkapták (Hejő-)Keresztúr falut, Emődön és Mályiban szőlőket, Szederkényben halastavat. 1394-ben Czudar Pétertől házat kaptak Budán a Mindenszentek utcában a segesdi ferencesek és a zsámbéki prépostság háza között, ezt 1433-ban Gergely generális vikárius bérbe adta. IX. Bonifáctól 1400-ban búcsúkiváltságot kaptak, és a perjel 12 időszaki gyóntatót választhatott. 1414-ben Rákosházafalu, 1444-ben Luc (Tiszalök) révjének és vámjának pénteki jövedelme, 1454-ben Egyházaspetri (Sajó-), Korhy és Déta – mindhárom Sajólád szomszédságában, 1465-ben Köröm (Kerem) és Bás falvak kerültek birtokukba. 1423-ben János egri segédpüspök fölszentelte a monostor templomát, benne 2 oltárt Szent Jakab, Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére, a Szentlélek-kápolnát 3 oltárral, a temetőt és a klastrom folyosóját Szent Miklós oltárával. 1461-ben János generális perjel a Czudarok segítségével befejezte a monostor kerengőjének építését. 1506-ban itt tett szerzetesi fogadalmat Martinuzzi Fráter György, később ládi perjel és vikárius, váradi püspök.  

Az ónodi vár napjainkban
Az ónodi vár napjainkban

 

A sajóládi kolostor — a legtöbb 14-15. századi alapítású kolostorhoz hasonlóan — egy nagyhatalmú főúri család alapítása, s ezt az alapítványt támogatta — a felsorolásból is kitűnően — számos köznemes, középbirtokos család is, legtöbbször misealapítvány, vagy kedvezményes juttatás formájában. A királyi intézkedések is javították a kolostor helyzetét, jövedelmét. 1525-ben a kolostor a birtokára letelepülő és ott építkező jobbágyoknak biztosított II. Lajos 6 évi adómentességet. A birtokszerzések, gazdagodás és zavartalan fejlődés 130 éves időszaka után két viszontagságos évszázad következett. Szerémi György írja, hogy János király Budáról menekülőben, vagy visszavonulóban egy hétig a ládi kolostor mellett táborozott és ezalatt karóba húzták Fr. Laurenciust. 1526-ban Serédi Gáspár — a Zápolya János ellen harcoló Ferdinánd seregeinek főkapitánya — a sajóládi, diósgyőri, tokaji, regéci, újhelyi monostorokat elfoglalja, kifosztja és igen súlyos pusztításokat végez bennük.

1535-ben részesülnek még adományokban, amikor János király megerősíti anyja, Hedvig asszony és testvére Zápolyai György kiváltságlevelét, amely a Keresztury Kelemen által Sajóládnak adományozott keresztúri házat és két szőlőt mentesíti a Sarlós Boldogasszony tiszteletére végzett szombati misék fejében, illetve amikor Korhy László özvegye — Apolónia, Bezzeghy Sebők leánya — bezzegi birtokát a malommal együtt a sajóládi szerzeteseknek adományozza örökmisék fejében. 1537-ben újabb csapások érik a kolostort. 1547-ben emel a rend panaszt Serédi Gáspár ellen, amiért fölfegyverzett embereivel betört a ládi monostorba, azt teljesen kirabolta, s a lopott holmikat 40 jól megrakott szekérrel hurcolta el. 1548-ban a királyi Kúriába idéztetik Serédi Gáspárt, amiért a sajóládiak tarcal-keresztúri kúriáját és két szőlőjét magának foglalta le. Ezt követően Perényi Gábor csapataitól szenvedtek a sajóládiak. 1559-ben adta vissza Perényi Gábor a ládi monostornak az emberei által elfoglalt birtokokat. Ezután a kolostor hamarosan elnéptelenedett, de a rend megőrizte birtokjogát. 1570-ben Bélai Imre újhelyi és ládi vikárius bérbe adta csoltói Basó Mihálynak.

A kolostor erődítettségét – az 1930-40-es évek rendtörténeti munkái alapján – Csorba Csaba, Joó Tibor, Balpataki Béla és Guzsik Tamás munkái említik. Az ebből az időből fennmaradt írott források valóban arra utalnak, hogy a ládi kolostor tulajdonképpen egy erődítés volt. 1567-1604 között még folyt gazdasági tevékenység a szakrális funkcióját jórészt elveszített és ismeretlen időben megerődített kolostorban, ezt követően már csak a kolostor birtokai szerepelnek adás-vétel tárgyaként.  

Az ónodi vár egy régi rajzon (Forrás: latvany-terkep.hu)
Az ónodi vár egy régi rajzon (Forrás: latvany-terkep.hu)

 

A kolostort és javait 1611-ben Fr. Bramlich Simon rendfőnök Szentiványi Zsigmondnak és feleségének Ghombos Fejér Eufrozina asszonynak adta bérbe. A magyar kézen lévő sajóládi pálos kolostort az 1610-es években hajdúk őrizték. 1611. június 12-én Thurzó György nádor úgy rendelkezett Eperjesről, hogy „Sajóládon az egykor kolostor, most inkább castellum őrzéséről 6 lovas és 10 gyalogos állandó ott tartózkodásával gondoskodjék a bérlő.” Szentiványi, s erre a célra neki Sára, Zsanány, Olaszi és Köröm zempléni falvak tizedeit engedi át. 1570 és 1643 között olykor szerzetesek is éltek itt. Lád az ónodi vár egyik külső őrhelyévé vált, de őrsége kis létszáma miatt is nem tudta megakadályozni a török hódoltatást. Az ismeretlen ideig fennállt erődítmény kialakításáról semmit nem tudunk, valószínűleg a kolostort körbevevő palánkból és árokból alakították ki.

A falu plébániatemploma köré a 14. század végén építtette az ónodi várat Nagy Lajos és Zsigmond király kedvelt híve, Czudar Péter bán. Bár az épület halálakor, 1396-ban már lakható volt, véglegesen csak fiai fejezték be 1415-ben. Az erősséget 1470-ben a Rozgonyiak örökölték, majd két év múlva Mátyás király birtoka. Többszöri birtokcsere után 1516-ban Perényi Imre nádor tulajdonába került, aki a romos várban olasz mestereivel rangjához méltó, reneszánsz stílusú palota építkezésbe kezdett. Utódai, Péter és unokája, Gábor a korabeli haditechnika vívmányainak megfelelően a várat négyszög alakban fallal vették körül, sarkain ó-olasz bástyákat emeltek. Perényi Gábor halála, 1567 után a várat az uralkodó többször elzálogosította, majd 1603-ban Rákóczi Zsigmond kapta meg. Utódai birtokolták 1710-ig. 1636-ban sikerrel állt ellen egy török támadásnak. A század folyamán jelentős építkezéseket folytatott itt I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna, majd 1682-ben Thököly Imre. 1688-ban portyázó krími tatár csapatok felégették építményeit. 1707-ben falaitól nem messze tartották a Habsburg-házat trónfosztó ónodi országgyűlést. A rom falait a Sajó áradásai s a községbeli építkezések pusztították napjainkig.

Az Északivárak elnevezésű honlapon látható rekonstrukciós rajz (Forrás: koh7.hu)
Az Északivárak elnevezésű honlapon látható rekonstrukciós rajz (Forrás: koh7.hu)

A Sajó árteréből kiemelkedő kis magaslaton épített vár szabályos négyzet alakú, sarkain egy-egy kétszintes ó-olasz bástyával. Közülük a délkeletit és az északnyugatit a 17. században átépítették, a korábbi lőréseket részben elfalazták, részben leszűkítették, s a bástyák belsejében boltozott ágyúkamrákat alakítottak ki. A másik két bástya építményei – a gerendafészkek tanúsága szerint – gerendafödémesek voltak. Feltehetőleg a 17. század folyamán a várfalakat és a bástyákat megmagasították. A megemelt falrészekben, valamint a leszűkített lőrésekben sok másodlagosan felhasznált gótikus faragvány látható, melyek vagy a korábban itt állott templomból, vagy a Czudarok palotájából valók. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy a 17. század végén a sajóládi pálos kolostor köveit is felhasználták a vár újjáépítésénél. Ugyanekkor a falszorosokat, a várbelső nyugati szárnyát és a délnyugati, északkeleti bástyákat feltöltötték s ágyúállásokat alakítottak ki rajtuk. A várkapu délen nyílt, ma csak a fal kiomlása mutatja helyét. Az 1985-től folyó ásatások nyomán kirajzolódnak a vár szintén négyszög alakban elhelyezkedő belső építményei, melyeket – főként Perényi Imre és fia, Péter idején – reneszánsz faragványokkal ékesíthettek. A várat – és a palánkkal körülvett mezővárost is – széles, a Sajó vizével táplált vizesárok vette körül, amelynek nyomai a déli és a nyugati fal mentén jól követhetők.

Forrás:
Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007) II. Elpusztult és nem azonosítható erődítmények
Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 1. Miskolc és környéke (Miskolc, 1992)
Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor

Borítókép: Az Ónodi vár napjainkban