Egy eltűnt kolostor nyomában – Szent Zsigmond pálos kolostor

Zsigmond király ábrázolása A magyarok krónikájában (Forrás: mek.oszk.hu)
Zsigmond király ábrázolása A magyarok krónikájában (Forrás: mek.oszk.hu)

 

Nemrég derült fény egy, a svájci Agaune kolostorának irattárában fennmaradt, 1414. június 30-ra keltezett oklevél 17. századi másolatára, amely Zsigmond király egy 1414. júniusában az agune-i Szent Móric kolostorban tett látogatásáról tudósít. Az oklevélre, amely Henri Macognin de la Pierre (1574-1649) agaune-i kanonok gyűjteményében, az általa készített okiratmásolatok között maradt fenn, először Robert Folz hívta fel a figyelmet, behatóbban azonban nem foglalkozott vele. Ám azért is nagyon érdekes ez a 2005-ben, Tóth Péter hazai Szent Zsigmond kultuszról írt tanulmányában először publikált oklevél, mert egy olyan pálos rendházról esik szó benne, amelynek pontos és egyértelmű helyét csak az okirat publikálása után azonosítottak bizonyosan.

A svájci Agaune kolostor történetének újabb összefoglalásában többször is hivatkoznak erre az oklevélre, nyomtatásban azonban Tóth Péter tanulmányáig még nem látott napvilágot. De mit tartalmaz ez az oklevél? A szöveg szerint 1414 júniusának végén Zsigmond ellátogatott az agaune-i Szent Móric kolostorba, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy az ott őrzött ereklyék közül néhányat megszerezzen magának, és azokat Magyarországon helyezze el. Az oklevél, mind az elbeszélt események, mind a tanúként megnevezett személyek neve alapján hitelesnek tűnik.

A király terve — mint arról az okirat részletesen beszámol — az volt, hogy az ereklyéket egy a váci egyházmegye területén lévő, „Marus” és „Voarentza”, azaz Maros és Verőce nevű városok között, egy dunai sziget melletti elhagyott területen fekvő, állítólag általa alapított Szent Zsigmond templomban helyezi el. A templomot pedig később a pálosokra bízza, „hogy Krisztus katonáinak felügyelete alatt az istenfélelem még buzgóbb legyen”. Az ereklyetartó, amelyet — mint arról a szöveg külön beszámol — először nem tudnak megnyitni, a király előtt csodás módon megnyílik, és Zsigmond három ereklye (Szent Zsigmond egy kisebb csontja, karjának egy része, valamint egyik fia koponyájának egy darabja) birtokában térhetett haza Magyarországra. Zsigmond király tehát, apja emlékére, illetve Szent Zsigmond és ereklyéi tiszteletére egy templomot alapít, amelyhez később a pálosok kolostorát kapcsolta. A kolostor helyét is viszonylag pontosan megadja: a váci egyházmegye területén fekvő Maros és Verőce helységek között egy dunai sziget melletti elhagyott helyről van szó…  

Egy Zsigmond király által kiállított oklevél (Forrás: edit.elte.hu)
Egy Zsigmond király által kiállított oklevél (Forrás: edit.elte.hu)

 

Érdekes, hogy még az oklevél ezen adatai, a királynak az ereklyékkel kapcsolatos szándékai is alátámaszthatók más forrásokkal. Fennmaradt ugyanis egy 1433. július 21-i keltezésű levél, amelyben Zsigmond azt kéri IV. Jenő pápától, hogy engedje meg neki, hogy a váci egyházmegye területén egy pálos kolostort alapíthasson, és ott Szent Zsigmond tiszteletére templomot emelhessen. A kolostort bőséges javadalmazással is ellátná, olyannyira, hogy még a szomszédos Torony monostor testvéreinek is jutna belőlük. Tóth Péter szerint a terv azonban minden valószínűség szerint nem valósult meg, mivel 1452 márciusában V. Miklós pápa egyik leveléből már arról értesülünk, hogy a váci püspök birtoka melletti Verőcének (Werewcze) a Szent Zsigmond templomot át kell adnia a karmeliták rendjének, s a templom élére Tamás karmelita szerzetest kell állítani. A templomról és az ereklyékről ezután hallgatnak a források, s az állítólagos kolostor helye is bizonytalan.

Újabban a nógrádverőcei plébániatemplommal tekintik azonosnak, ennek azonban ellentmondani látszik az agaune-i oklevél azon adata, miszerint a templom egy sziget mellett, elhagyatott helyen (in quodam ibidem existente loco deserto) fekszik. A Zsigmond 1433. évi levelében említett „közeli Torony kolostora” minden bizonnyal a Toronyalja néven ismert, régészetileg is feltárt pálos kolostorral lehet azonos, amely a mai Szokolya község határában fekszik. Ennek „közelében” lehetett tehát valahol a Zsigmond által alapítani kívánt kolostor, talán azon a helyen, ahol az 1586. évi urbárium által említett „Verőce melletti Szent Zsigmond nevű malom” állhatott, amelyről ugyancsak igen keveset lehet tudni…

Laszlovszky József foglalkozott ezzel a rejtélyes kolostorral, tanulmányaiban annak lokalizálására is tett kísérletet. Laszlovszky szerint Zsigmond király kolostoralapítási szándéka nem csak terv maradt. Ugyanis a pálosok már az 1414-es oklevélben is szerepelnek, az 1433-ban kelt irat alapján pedig szerinte nyilvánvalóan egy újraalapításról és annak pápai megerősítéséről van szó. Hogy 1452-ben V. Miklós pápa úgy rendelkezett, hogy a karmelitáknak kell átadni a templomot, Laszlovszky szerint arra utalhat, hogy a templom és kolostor ugyan felépült, a probléma inkább a pálos rendhez való tartozással lehetett. Minden jel szerint a közeli Toronyalja és Nosztra pálos kolostorai nem jó szemmel nézték az új rendház létrehozását, ezért is kellett az uralkodónak külön rendelkeznie arról, hogy az adományokból a toronyaljai kolostor miként részesüljön. Laszlovszky szerint az apró szigeten élő kis szerzetesi közösség nem tudott sokáig megmaradni a 15. században, mert a későbbi uralkodóknak már nem voltak személyes emlékeik erről a helyről. Zsigmond halála után tehát ez a pálos kolostor elnéptelenedhetett…

A visegrádi királyi vár, háttérben a Szentendrei-sziget (Fotó: funiQ)
A visegrádi királyi vár, háttérben a Szentendrei-sziget (Fotó: funiQ)

 

A kolostor lokalizálásával kapcsolatban Laszlovszky megjegyzi, hogy az oklevél szövege alapján a kolostor Maros és Verőce között volt ugyan, de nem a Duna bal partjáról van szó. Szerinte a verőcei Szent Zsigmond egyházat valójában a Szentendrei-sziget Visegrádhoz közeli végén helyezhetjük el. Ez a rész a késő középkorban egy külön kis szigetet alkotott, amely azonban közigazgatásilag a váci (verőcei) Duna-ághoz tartozott, mivel ebben az időszakban a Duna főmedre – a modern kori állapotokkal ellentétben – a kisoroszi oldal ága volt. Ezt a lokalizációt támasztja alá az oklevél első látásra furcsa helymeghatározása is, amelyet úgy is értelmezhetünk, hogy a szigethez (Szentendrei-sziget) kapcsolódó sziget. A visegrádi rezidencia és királyi palota vonatkozásában ez a hely kiemelkedő fontossággal bírt. Zsigmond itineráriuma szerint ugyanis a király többször is meglátogatta a Duna túloldalán elhelyezkedő királyi vadászterületet és az annak közelében található Hévkút nevezetű helyet. Ugyancsak az itinerárium számol be arról az útvonalról, amely “Henkuch”, “Nastre” és “Damas” helységeket említi. A szöveg szerint tehát Hévkút, a nosztrai pálos kolostor és Ipolydamásd vára után a sziget (“Insula”) meglátogatását követően érkezett volna meg Vácra. A szövegben említett Insula tehát valójában a Szentendrei-szigetet jelentette.

Visegrádról indulva az egyik átkelési lehetőség a nagymarosi rév lehetett, de átkelhetett a kisoroszi révnél is, amivel a Szentendrei-szigetre jutott. Innen a már említett, ma már a Szentendrei-szigethez tartozó, akkor még különálló kis sziget érintésével juthatott el a Duna túlpartjára. A kisoroszi révnél való átkelés nagy előnye az volt, hogy közvetlenül annak a völgynek a közelében lehetett partra szállni, ahonnan a középkori út elvezetett a toronyalja, majd nosztrai kolostorokhoz, majd ezen az úton haladva egy kis elágazással lehetett elérni a Hévkútnál található királyi házat. Laszlovszky József szerint ennek a királyi útvonalnak egy fontos pontján, a dunai átkelés felezőpontján lévő kis szigeten hozta tehát létre Zsigmond király azt a pálos kolostort, amely nem véletlenül volt ilyen módon kapcsolatban a rend toronyaljai kolostorával is… A Szent Zsigmond kolostor pontos helye a Szentendrei-sziget északi végének Verőce felőli oldala. A parton a római őrtorony maradványai mellett egy középkori épület részleteit azonosítottak a régészek…

Forrás:
TÓTH PÉTER: „Szent Zsigmondnak azt felnevezteté” Luxemburgi Zsigmond és a magyarországi dinasztikus szentkultusz. Századok. 139. szám.
LASZLOVSZKY JÓZSEF: A Zsigmond kori királyi palota és a visegrádi ferences kolostor. Rezidencia és egyházi alapítások. A visegrádi királyi palota. Kiadta a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma. Budapest, 2010.
LASZLOVSZKY JÓZSEF: Zsigmond király utazásai és egy eltűnt kolostor nyomában. Várak, kastélyok, templomok 2018. február, XIV. évfolyam, 1. szám.

Borítókép: A visegrádi vár (Fotó: Szvitek Péter – Indafotó)