A török megszállás után a pálos birtokok száma a 16. és 17. század során természetszerűleg nagymértékben lecsökkent, a felépítmények zöme elpusztult, és a 18. század elejétől igen sok jogvitát kellett folytatniuk birtokaik egy részének visszaszerzéséért. Ezt követően a lecsökkent számú rendház folyamatos anyagi erősödését biztosítva, igen nagy mértékű újjáépítésbe kezdtek. Először a templomaikat és a használatba vett rendházakat állították helyre, ennek érdekében szinte minden rendháznál téglaégetőket, kőfejtőket létesítettek, majd belterjes gazdálkodással igyekeztek működésük létalapjait biztosítani, installációs elgondolásaikat, egyházművészeti törekvéseiket megvalósítani.

A 18. századi időszakról már több adat áll a rendelkezésre, s azok a gazdálkodás körének kiszélesedését is bizonyítják. Érdekességként említem meg, hogy széles körben létesítettek serfőzőket (Máriavölgyben már 1710-ben szerződést kötöttek Mägginger Gabriel tiroli serfőzőmesterrel a récsi serfőző üzemük kialakítására; Márianosztrán 1728. május 23-án jön létre ilyen szerződés Joseph Rhottensteiner serfőzővel; Pesten 1735-ben említik a serfőzőházat; Diósgyőrött 1754-ben létesült a serfőző ser- és pálinka főzésére stb.), de nagy számban voltak mészárszékeik (csak a közeli példákat említve: Sajóládon, Miskolcon, Sajószentpéteren, Diósgyőrött stb.); fogadóik, csárdáik (így pl.: a sajóládi kolostornak Sajóládon, Sajópetriben, Hejőkeresztúrban, Körömben, Kemejben; vagy a pécsi pálosoknak 8 helyen: Keő Hidi, Füzfakuti, Döbröközi, Nemerői, Olaszi, Decsi, Györgyészi, Szenthkuti csárdák; a pápaiaknak Győrött a „Fehér-Bárány” fogadó stb.). Üvegházakat, gyümölcsaszalókat is létesítettek, mint például Sajóládon. Sajóládon hidak építését is elkezdték 1732-ben és 1735-ben. Támogatták az egyéb ipari tevékenységet is, amit példáz az is, hogy a pesti perjel 1713-ben 50 forintot adott Hutás András üvegkészítőnek, hogy üveghutáját a Pilisszentléleki monostor egykori területén újra állítsa fel.

1768-ban járunk, a Dunántúlon, egész pontosan Baranya megyében, a pálosok mágocsi birtokán. 2 éve, vagyis 1767-ben Mágocson új halastavat létesítettek, ahová 1768-ban helyeztek ki először halakat. Ugyanebben az évben megnagyobbították az uraság nagytermét, hogy a konvent a jövőben, advent idején itt tarthassa a hallakomákat. Július 6-án az áccsal megköttetett a megegyezés, a templom tetőfedését 240 guldenért elvállalta. És ugyancsak 1768-ban, augusztus 4-én a mágocsi serfőzdéből először szállítottak sört az uradalmi fogadóba… Egy tűzvésznek köszönhetően azonban nem sokáig élvezhették a serfőzde nedűjét…

“1780. márc. 30-án Mágocson végzetes tűz tört ki, kb. délután 2 órakor Gergely paraszt istállójában. Ezen a napon erős szél volt, mely szélviharrá fokozódott. A lángok pillanatok alatt átterjedtek a többi házra. A tűz pusztítása megsemmisített 38 parasztházat és 40 istállót; az uradalmi istállókat és a sertésistállókat; a plébánia istállója és a papi pince tetőzete is a lángok martaléka lett. A pálosok serfőzdéje az alapokig leégett. A plébánia tetőzete háromszor fogott tüzet. Harmadszorra az egész tető leégett volna, ha két paraszt a prior atya kérésére fel nem mászik a tetőre,hogy a tűzzel határos zsindelyeket szétverje. A tetőzsindelyek nagy része leégett. Az intéző háza kétszer tüzet fogott,mert a tetőzet mellett 12 öl tűzifa égett. A tűz olyan sebességgel tombolt, hogy szinte lehetetlen volt valamit megmenteni vagy biztonságba helyezni. Ebben a tűzben a plébános lovaskocsija is elégett. Sok jószág is a tűzben pusztult el. A konvent lovait csak nagy nehézségek árán lehetett megmenteni. A szoba, ahol az uradalmi dohányt őrizték, épen maradt, így 200 mázsa dohányt meg lehetett menteni.”

Forrás: Joó Tibor: A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdaság- és művelődéstörténeti jelentősége
TÓTH BOGLÁRKA: A középkori Györgyi és ferences kolostorának azonosítása.
FRANZ TEUFEL: Mágocs. Nagyközség Baranyában / A helység krónikája.  I. rész 1250 – 1800.
KISBÁN EMIL: A magyar Pálosrend története II.

Fotók: Borítókép: Az egykori körömi pálos vendégfogadó, most római katolikus plébániaház műemlék épülete (Fotó: Tothh417/wikipedia.org)
Sörös korsó – illusztráció: Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesülete