Észak-Dunántúl
Pál veszprémi püspök oklevelében felsorolta a kolostorokat, melyek a veszprémi egyházmegyében voltak megtalálhatók. Első helyen Insula Pilup állt, mely kolostorról a jelenlegi kutatások derítették ki csupán, helyileg hol keresendő. Az oklevélben szerepelt a badacsonyi Szent Imre kolostor, a bakonyszentjakabi Szent Jakab tiszteletére alapított rendház, melyben maradhattak a szerzetesek, mert megélhetésük biztos volt. Pál püspök oklevelében felsorolt monostorok között említette a kőkúti Szent Mária Magdolnáról nevezett kolostort is, mint ahogy Elek (és Örményes?) is. Említi még a szakácsi pálos kolostort és a mai napig nem beazonosított “Idegsyt Beatae Elisabeth rendházat.”
A pálos rend 13. századi megalapítása után sorra épültek a kisebb remetekolostorok Magyarországon és külföldön is. A 14. és a 15. század a pálosok életében a megerősödés és virágzás kora, ebben az időben, hazánkban már 64 kolostoruk volt. Ám a megalapítás körüli időből, a Gyöngyösi Gergely rendtörténetíró írásában fennmaradt oklevélből tudunk a veszprémi egyházmegyében már fennálló kolostorokról is, melyekben pálos rendi szerzetesek éltek. Ez Pál veszprémi püspök oklevele, melyben megvizsgálta a rend kolostorait egyházmegyéjében, alkalmasak-e Szent Ágoston Reguláját követni önállóságuk megtartása mellett. Pál veszprémi püspök (1259-1270) a kérés lényegének teljesítésétől elzárkózott, mert nem találta elégségesnek a remeték vagyoni alapjait. Az oklevél, amely erről tudósít, már hét remeteség nevét említi, s ezek közül több hosszú időn át fönnállt. A főpap szerint a közösségek nem rendelkeztek elég jövedelemmel ahhoz, hogy az ágostonos szabályok szerint éljenek. Csakis a már meglévő és most megerősített remeteségben lakhatnak, az általa adott életviteli szabályok szerint. Újakat nem szervezhetnek. Az istentisztelet tárgyában azt a rendet tartsák, amelyet Szent Ágoston Regulája szerint a székesegyházak kanonokjai szoktak megtartani.
Pál veszprémi püspök oklevelében felsorolta a kolostorokat, melyek a veszprémi egyházmegyében voltak megtalálhatók. Első helyen Insula Pilup állt, mely kolostorról a jelenlegi kutatások derítették ki csupán, helyileg hol keresendő. Az oklevélben szerepelt a badacsonyi Szent Imre kolostor, a bakonyszentjakabi Szent Jakab tiszteletére alapított rendház, melyben maradhattak a szerzetesek, mert megélhetésük biztos volt. Pál püspök oklevelében felsorolt monostorok között említette a kőkúti Szent Mária Magdolnáról nevezett kolostort is, mint ahogy Elek (és Örményes?) is. Említi még a szakácsi pálos kolostort és a mai napig nem beazonosított “Idegsyt Beatae Elisabeth rendházat.” Bár Pál püspök kikötötte, hogy újabb rendházakat nem létesíthetnek, miután a Szentszék 1308-ban engedélyezte számukra az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a pálosokat, sorra épültek a kolostorok a területen.
A pálosok egykori, enyerei kolostorának helye a mai Óhíd községtől nyugatra, a szőlőhegyen, a mai kút és emlékkereszt közelében volt — helye pontosan nem azonosítható, 1339-ben enyerei nemesek alapították. A tálodi pálos kolostor 1324 körül került a pálosok birtokába, a templom monostora is ekkor keletkezett. Alapítási körülményei ismeretlenek, a kolostor első adata 1324-ből ismert, mi szerint a Rátót nemzetségbeli Keszi Lőrinc alapította, még 1324 előtt a pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, amely az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. Az uzsaszentléleki kolostor okleveles említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismerjük, tehát az alapítás ez előtt történhetett. Vállus község – melyet 1121-ben említenek először a források – a középkorban helyi nemesek birtoka volt. Valószínűleg közülük kerültek ki a kolostor alapítói, és feltételezhetően még a 13. században, vagy a 14. század elején.
Balatonhenye északi végétől mintegy 250 méterre az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostor állt, 1365-ben említik az írások. Mára nyoma sem maradt. Mint ahogy a tüskevári rendháznak sem. A Somló vidékre 1310 körül érkeztek a pálos szerzetesek, mely eseményről a rendtörténet a következőképpen emlékezik meg: „A Mária Magdolnáról n. tornai, más néven nagyjenői vagy tüskevári kolostort Nagyjenő és Torna közt a Somló-hegy délnyugati részén s a Torna folyó partján húzódó regényes alakulatú völgyben tornai nemesek alapították 1310-ben. Nagy Lajos király hű emberének, Hédervári Kont Miklós nádornak adományozta Csatka falut, az országnagy adományából épült a gótikus rendház és a templom 1357 és 1361 között. Garai László nádor alapította Porván a Szentlélek kolostort, míg Sopronbánfalván Sopron városa alapította meg a Szent Farkas kápolna helyén a pálos rendházat és templomot 1482. július 15-én…
Mátyás király legendás hadvezére, a török elleni hadjáratok kiemelkedő hőse, Kinizsi Pál, a királytól 1472-ben kapta meg szolgálatai jutalmául a vázsonykői erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának rendezett be. Kinizsi jelentős építkezésbe kezdett, kibővítette a várat, átépíttette a falu plébániatemplomát, és ekkor alapította meg a pálosok kolostorát és templomát is. Pápa városába a pálosok 1638. júniusában érkeztek, és rögvest megkezdődött Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt első templomuk megépítése, amelyet 1638. november 14-én már fel is szenteltek. Erről a 17 pálos kolostorról lesz szó ebben a menüpontban. A képre kattintva új ablakban nyílik meg kiválasztott kolostor leírása, története.