A karakói pálos birtok, templom és uradalmi ház

karako_uradalmi_haz

Szent Mihály-templom és uradalmi ház

Karakó

Kinizsi 1483. évben a pálosoknak ajándékozta Karakó birtokát, majd ugyancsak a vázsonyi szerzeteseknek juttatta egész Myrath birtokát, Karakó falu szomszédságában. Ezt a birtokot néhai Myrath-i Mihály fiától Jakabtól vásárolta 80 arany forintért. Az adományba Mátyás király is beleegyezett.

Szent Mihály-templom és uradalmi ház

történet

Karakó település Vas megyében, a Marcal folyó és a Torna-patak találkozásánál található. A Veszprém megye határán elterülő község neve szláv eredetű, jelentése: folyóág. Az okleveles anyagban a 12. század első felében találjuk első említését.[1] Egykori jelentőségét fekvésének köszönheti, itt volt ugyanis az akkor még mocsaras, szinte átjárhatatlan Marcal folyó völgyének egyik legjelentősebb átkelőhelye. Ennek felügyelete céljából a 11. század elején István király erődített földvárat emeltetett, amely ma a település határán, szigetként emelkedik ki a Marcal-menti rétből. A település nevet adó vára a Marcal keletre fordulásánál a Balaton és a Székesfehérvár felé vezető útvonalat védte.[2] 1277. december 20-án IV. László király Karakón tartózkodott, itt fogadta vissza átmenetileg és többedszerre is kegyeibe a nagy Henrik bán fiait, a híres Kőszegieket.[3] A Szent István idejéből való karakói várispánság[4] Karakó, Nagykeszi, Szegvár és Tüskevár várakból állt.

Az Árpád-ház hatalmának lehanyatlásával párhuzamosan a várispánsághoz tartozó földeket fokozatosan eladományozták. A 13. században Zsigmond király az itt már korábban is birtokos Varsány család későbbi leszármazottjának, Varsányi Irnosd fiának, Lászlónak adta Karakó birtokot vámmal. Így az egykor jelentős ispánsági terület egyszerű birtokká vált.[5] A későbbi századokban Karakó falu már Somló várának tartozékai közé számított. Mátyás király volt, aki 1479. június 20-án kiállított adománylevelében Somlyó várát Garai Jobbal történt előzetes egyeztetés és kárpótlása alapján Kinizsi Pálnak adományozta. Még az év november végén simontornyai várában, guti Ország Mihály nádor előtt, Garai Somlyó várát tartozékaival együtt Kinizsinek adta, akit Mátyás király ezt követő parancsa alapján 1480 nyarán a fehérvári káptalan iktatott a vár birtokába. Az egy évig húzódó eljárás közben került a vár Vas megyei birtokai közé az azokkal határos Karakó, amely a Polányi család birtoka volt.[6] A kárvallott Polányiak pert indítottak Kinizsi ellen, aki végül 1482-ben Báthori István országbíró előtt egyezett ki velük, és Karakóért kétezer aranyforintot fizetett.[7]

Vázsony, az országos forgalomtól távoleső mezőváros az új földesúrral soha nem látott fejlődésnek indult. Kinizsi átépítette és kibővítette Vázsony addig kisméretű várát, átépítette a régi plébániatemplomot.[8] A nagyvázsonyi, Szent Mihály pálos kolostort Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapította. Közös alapítólevelük 1483. május 5-én kelt, de az építkezések már jóval előbb megindulhattak. A rendház kegyúri kolostor volt. Az alapító oklevélből kitűnik, hogy családi temetkezőhelynek szánták. A Szent Mihály tiszteletére szentelt kolostortemplom késő gótikus stílusban épült.[9] Kinizsi 1483. évben a pálosoknak ajándékozta Karakó birtokát, majd ugyancsak a vázsonyi szerzeteseknek juttatta egész Myrath birtokát, Karakó falu szomszédságában. Ezt a birtokot néhai Myrath-i Mihály fiától Jakabtól vásárolta 80 arany forintért. Az adományba Mátyás király is beleegyezett.[10] Ulászló király 1492. július 16-án kelt okleveléből megtudhatjuk, hogy a nagyvázsonyi pálosok bemutatták elődjének, Mátyás királynak oklevelét, amely szerint a vázsonyi kolostor Vas megyei Karakó nevű birtokát felmentette minden adófizetéstől, a rendtársakat pedig a birtokkal kapcsolatos minden katonáskodástól örök időre mentesítette. A vázsonyi szerzetesek ennek az oklevélnek a megerősítését kérték Ulászlótól, aki eleget tett kérésüknek és privilegialis oklevelet állított ki.[11] 1526. május 3-án ezt az oklevelet Lajos király is megerősítette.[12]

Ulászló király megerősíti Mátyás király privilegiális oklevelét, melyben Vas megye-i Karako nevű birtokát felmentette minden adófizetéstől, a rendtársakat pedig a birtokkal kapcsolatos minden katonáskodástól örök időre mentesítette. (DL 39173)

A vázsonyi kolostor sok kellemetlenséget élt át a 16. század elején az átvonuló katonaság részéről. Ferdinánd már 1528-ban utasította több kapitányát, hogy csapataikat akadályozzák meg abban, hogy a monostornak és a hozzá tartozó birtokokon élő jobbágyoknak kárt okozzanak. Külön meghagyta vezéreinek, hogy a kolostor tartozék-birtokainak – többek közt Karakónak – lakóitól fizetség nélkül semmit el ne vegyenek. Miksa főherceg 1552-ben erélyes hangon szólította fel Gyulaffy Lászlót, Török János embereit, Devecseri Choron Andrást, Horvát Pétert és Gáspárt, továbbá Kolos Jánost, hogy az általuk lefoglalt birtokokat haladéktalanul adják vissza a kolostornak, az okozott kárt pedig tegyék jóvá. A szerzetesek végül nem tudták elviselni a folytonos zaklatást, így 1560 után elhagyták a vázsonyi kolostort. 1588-ban Ternavai István szerémi püspök, a pálos rend magyarországi generálisa három évre bérbe adta Török István Hunyad megyei főispánnak Karakót az ott szedett vámmal,[13] 1598. május 1-től 1599. május l-ig pedig Hagymassy Gábor vette bérbe 50 Ft-ért a pálos rend elhagyott kolostorainak birtoka közül többek közt Karakót az itt lévő teloniummal (vámház).[14]

A karakói birtok még 1609-ben is bérbe volt adva, ekkor Hagymásy Miklós fizetett érte árendát.[15] Karakó birtokot az örményesi, majd a következő században a pápai pálosok birtokaihoz csatolták.[16] Kemény, céltudatos, szívós és akaraterős munka folyt Pápán a rend anyagi, gazdasági, s szellemi megerősítése érdekében. És ez nem is volt hiábavaló. Pápán és másutt is (így pl. Karakón) házak, üzletek, birtokok, malmok kerültek a rendház tulajdonába és kezelésébe. Minden területen kiemelkedően gyors és hatalmas gyarapodást ért el a pápai rendház, megelőzve a jóval korábbi telepítésű, többi magyarországi kolostorokat is. Ennek jellemzéséül elmondjuk, hogy II. József uralkodása idején, a rend feloszlatásakor, a pesti rendház után, a pápai rendelkezett a legnagyobb vagyonnal, a feloszlatási bizottság értékelése szerint: 334 232 rhénes forintnyi összeggel. A rendet gróf Csáky László telepítette le Pápán, akkor, amikor az egykorú források szerint mindössze négy katolikus volt a városban, s ,,a többi mind Luther és Kálvin eretnekségét követte”. A gróf ezer aranyért vett egy házat a Hosszú utcában, és ezt az épületet a rend kiküldöttjei 1638. június 24-én vették birtokukba. Alig negyedév múlva, november 14-én megkezdik a kis ,,Capella”-ban a naponkénti misézést, majd a magyar nyelven mondott prédikálást.[17] A rendnek Pápán való megtelepítése után az örményesi elpusztított kolostor karakói birtokát, a malommal és vámmal együtt is a pápai pálos atyák kapták meg.[18]

No. 25/A. A pápai pálosok birtokai – Possessio Karakó O. S. S. P. P. E. Monas Papensis 1733. A karakói birtok a templommal, vámházzal és malommal (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

1.No. 25/A. A pápai pálosok birtokai – Possessio Karakó O. S. S. P. P. E. Monas Papensis 1733. 2.Karakói malomház tervrajza 1794. 3.A karakói paplak (eredetileg Domus dominalis) tervrajza

Az 1647-ből ránk maradt okiratból megtudhatjuk, hogy Telekesi Török János özvegye, gersei Pethő Margit és gyermekei, István és Imre nevében nemes Retkes Balázs tiltakozott amiatt, hogy a pápai pálos remete barátok kolostorának helytartója, Alfonz, a kamondi hágónál (passus) valamint a Marcal folyón lévő karakói átjárónál a szabad átjárást tiltja, illetve vámot állíttatott.[19] A pálosok Inventariumából megtudhatjuk, hogy 1655-ben Balogh János volt a pálosok karakói provizora (gondviselője, gondnoka).[20] 1663-ban a törökök betörtek Pápára, és a város alsó részét elpusztították. Nagy Imre pápai vikárius[21] bátran védte a pápai pálosok Karakó faluját, amelyet hiába próbálnak azok bevenni.[22] A karakói birtokon azonban nemcsak a török jelentett veszélyt, de az állandó pereskedések is gyakoriak voltak. Prodinszky Mihály türjei prépost és Nagy Imre pápai vikárius között 1677-ben kezdődött el egy peres ügy. Az egyik vád szerint a türjei prépost emberei betörtek a pápai konvent karakói birtokára és miután az ottani szabadosokat jól elverték, 22 ökröt és 14 tehenet hajtottak el. A karakói támadás alkalmával azonban a prépost emberei közül többet megöltek, másokat pedig foglyul ejtve börtönbe vetettek, ahol kegyetlenül megkínozták őket. A pálosok emberei ezzel megbosszulhatták magukat a támadókon és elégtételt szerezhettek maguknak. A császár ezért elrendelte a vád elejtését, illetve a pernek egyházi bíróság elé való utalását. A szeptember 15-én Sümegen tartott megyegyűlés a parancsot tudomásul vette és a pert felfüggesztette.[23]

A pálosok a karakói birtokon már a 17. század végén komoly munkálatokba kezdtek. 1698-ban egy Molnár István nevű mesterrel újjáépíttették a malmot, majd 1736-ban megkezdték a templom építését is. Az 1736. szeptember 8-én kelt szerződés szerint a karakói templom szentélyének és sekrestyéjének tetőfedésére került sor. A szerződés részletesen beszámol a Jánosházán lakó ácsmester és P. Orosz Ferenc pápai prior egyezségéről, mely szerint a szentély és sekrestye fedésére való fát az ács emberei a karakói vagy nyavaládi erdőből kivágja, megfaragja, a fedelet felállítja és megzsindelyezi. A zsindelyt, lécet és a zsindely szeget a priornak kell megvennie. A munkáért az ácsmester 25 rhénes forintot kért.[24] A Szent Mihály tiszteletére épült templomban az első misét P. Orosz Ferenc pápai prior celebrálta 1737. szeptember 29-én. Két évvel később, 1739. január 19-én a pápai perjel Paumon János pápai asztalosmestert bízta meg a templom szószékének, kórusának, gyóntatószékének és sekrestyeberendezésének elkészítésével.[25] 1754-ből a karakói vámház kovácsmunkáinak költségeiről maradtak feljegyzések. Eszerint az „ujjonnan föl epétettett vámházhoz tartozandó kovács munkák“ között kapocs- és szegletkötés-vasak, keresztkötésvasak, ablakba való keresztvasak, szegek, vas ékek költségei szerepelnek. Ugyan ebben az évben P. Gyaloghy János perjel Karakóban háromkerekű malmot építtetett.[26]

Malom Karakón, a Marcalon 1939-ben. (Fortepan / Baráth Endre) És a karakói uradalmi ház. (Karakó Településképi Arculati Kézikönyve 2020.)

A templom és az uradalmi ház napjainkban (Elekes Fruzsina fotója)

II. József 1786-ban kiadott feloszlató rendelete távozásra kényszerítette a pálosokat. A pápai kolostor feloszlatási leltárában a Karakó birtokon álló templom leírása a következő: „…egyhajós, félköríves szentélyű templom, a szentély bal oldalán kis sekrestyével; a hajó három ablaka a déli oldalra nyílik, nyugatról kis belépő (?).“ Metszetrajza dongaboltozatos templomot mutat.[27] Karakó a vámházzal és malommal a pápai Pálos rend tulajdonából a Helytartótanács (egyházügyi osztálya, a Vallásalap) rendelkezése alá került.[28] Az Inventarium szerint az uradalmi ház emeletes, fazsindellyel fedett épület, amelyben 2 hálószoba, 1 konyha és 1 szoba van. Az épület földszintjéről az emeletre egy fából készült csigalépcső vezet (ez az épülethez csatlakozó kerek tornyos rész), az emeleten 3 szoba található. A Marcalnál lévő háromkerekű malom fazsindellyel fedett épület. A közeli malomház sárból és szalmából épült, 1 hálószobából, 1 konyhából, 1 szobából áll.[29]

II. József szerzetesrendeket feloszlató rendeletéből következtek azok a községeknek küldött kurrensek, amelyek egy-egy monostor vagy rendház ingó- és ingatlanvagyonának árverezéséről közöltek felhívást. Az ilyen ingatlanok bérleményként történő hasznosításában a falusi lakosság is érdekelt lehetett. Licitálás útján lehetett megvásárolni a pálosok pápai és tüskevári rendházában található bort, gabonát, házi eszközöket, bérbe venni dabronyi és karakói malmaikat.[30] A pálosok tüskevári kolostorának lerombolása után a templomuk szép faragású padjai a karakói plébániatemplomba kerültek.[31]

Rómer Flóris is járt Karakón, hiszen 1861-ben készület jegyzőkönyvei között feltűnik a település neve. „Karakón régi vár; inkább kastélyforma“[32] – írja jegyzetei között. Valószínűleg a pálosok emeletes épületére gondolt. A házat 1945-ig gazdatiszti lakásnak használták. A második világháborúban a templom, és a volt uradalmi ház is megsérült, a háborús károkról készült kimutatás szerint aknatalálat érte az épületeket.[33] Az emeletes épület 1945-től italboltként üzemelt, ma üresen áll, magántulajdonban van. A templom engedély nélküli külső felújítását 1988-ban végezték,[34] legutóbbi renoválása pedig 2019 márciusában volt. Pályázati támogatás, egyházmegyei támogatás és a hívek adománya adta az anyagi hátteret a felújításra. Megújult a tetőszerkezet, héjazatot cseréltek, teljes homlokzatfelújításon esett át a templom, valamint a környezetét is rendbe tették, és a második világháborúban elpusztult orgona helyett új hangszer épült.[35]

[1] M. Kozák Éva-Simon Zoltán: Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély. Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat – Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002) 385.

[2] Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938) 220.
A késő Árpád-korban Sárvárról hat regionális út vezetett Vas, Sopron és Veszprém megyébe. Délkelet irányban Somlyó érintésével vezetett egy nagyút (via magna) Karakó felé, ahol találkozott az Itáliába tartó Katonák útjával. Egy 1251-re keltezett hamis oklevélben a karakói hetivásárra találunk bizonytalan adatot, de Karakónál megvámolhatták az utazókat a Marcal hídjánál is. SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM / Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013) 230-231.

[3] Dénes József: Szent István legendás vára? Forrás: http://varak.hu
IV. László király, Henrik bán fiait s ezek szolgáját Doroszlót, kegyelmébe fogadja, s ezen utóbbit a rumi vasvári várjobbágyi birtokban megerősíti. Karakó, 1277. dec. 20. Ipolyi Arnold–Nagy Imre–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. (Budapest, 1880.) 164.

[4] Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon 514-515.

[5] Mezősiné Kozák Éva: A jánosházi középkori udvarház. Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998) 175.

[6] A kapornoki konvent bizonyítja, hogy megjelentek előttük Peczel-i Zarka László fiai: Miklós és Zsigmond és magukra vállalva Miklós feleségének: Annának és leányainak: Katalinnak, Orsolyának és Erzsébetnek, de más rokonaiknak a terhét is, bejelentették, hogy jóllehet apjuk: Zarka László a csornai konvent előtt tett bevallásával a vasmegyei Karako birtoknak a felét örök jogon átadta Polyan-i Tamásnak és utódainak, most ők ugyanannak a birtoknak a másik felét, az őket megillető részt az ott szedetni szokott vámmal és a félbirtokra vonatkozó oklevelekkel 616 magyar arany forintért végleg átadták Polyan-i Tamás fiainak: Osvaldnak és Györgynek és azok utódainak, teljesen levéve kezüket az egész Karako-i birtokról. DL 15404

[7] KOPPÁNY TIBOR: A Veszprém megyei Somlyó vára. Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007) 16.

[8] Koppány Tibor: Későgótika és templomépítés a Balatonfelvidéken. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964) 191.

[9] Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009) 91.

[10] Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972) 307-308.

[11] DL 39173 1492-07-16 Átírás 1527 ULÁSZLÓ 2 KIRÁLY

[12] DL 39173 1526-05-03 Eredeti LAJOS 2 KIRÁLY

[13] Jakabfa-Kerkaiklód – Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 11. Kehida (Ma: Kehidakustány része) 11.229. 98

[14] Felsőszemenye-Gesztréd – Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 8. Fényesháza (Ma: Zalaszentgrót része) 8.154. 20

[15] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története. Budapest, 1938. 196.

[16] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története. Budapest, 1938. 184-185.

[17] Nádasdy Lajos: A pálosok iskoladrámái és iskolai színjátszásuk Pápán / A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984) 427-428.

[18] DOCUMENTA ARTIS PAULINORUM. A magyar rendtartomány kolostorai. N—SZ. összeállította: Gyéressy Béla (Budapest, 1976). II. (A továbbiakban: DAP II.) 175., 194., 205., 207.

[19] Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1611-1655 – Zalai gyűjtemény 39. (Zalaegerszeg, 1996) Regeszták. 100.

[20] DAP II. 161.

[21] Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895. 86.

[22] Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895. 52.

[23] Kovács Imre: A türjei Premonteri Prépostság története – Zalai Gyűjtemény 32. (Zalaegerszeg, 1991) II. A PRÉPOSTSÁG A KOMMENDÁTOROK KEZÉN 1569—1703. 86.

[24] DAP II. 182.

[25] DAP II. 183.

[26] DAP II. 183.

[27] DAP II. 208.

[28] Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig. Vas megye múltjából 1986 – Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986) 156.

[29] DAP II. 196.

[30] Jakab Réka: Egy kiaknázatlan forrástípus a körözvénymásolati könyv és helye a vármegyei igazgatásban. In.: Petrik Iván: Helytörténeti tanulmányok (Válogatás a Pápai Levéltári Napok előadásaiból) – A Pápai Levéltár kiadványai 2. (Pápa, 2011) 108.

[31] HÁZY Alajos: A pálosrend jenő-tüskevári zárdájának története. In.: Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878. 21.

[32] Rómer Flóris jegyzőkönyvei. Somogy, Veszprém és Zala megye, 1861. Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999) 129.

[33] Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 – Vas megyei levéltári füzetek 1. Kimutatás a háborús károkról (1945. dec. 22.)

[34] Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest) 380.

[35] VAOL a Vas megyei hírportál / Szépülnek a Vasi kápolnák (2019. 03. 26.) Hozzáférés: 2021. február 27.

Információ

 
NÉV: Szent Mihály-templom és uradalmi ház

MEGYE: Vas megye

CÍM: 9547 Karakó, Szent Imre út 2. 

TELEFONSZÁM: (06 95) 450 168

EMAIL, WEB: – 

LÁTOGATHATÓSÁG: Nincs információ

error: Content is protected !!