Észak-Dunántúl pálos kolostorai » A Szent Margit tiszteletére avatott henyei pálos kolostor

Balatonhenye település első említése 1181-ből származik, ekkor Henney volt a falu neve. Az itt feltárt régészeti leletekből kitűnik; már a rómaiak idejében lakott hely volt. Az oklevelek tanúsága szerint 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták. A falu északi végétől mintegy 250 méterre az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostor állt, 1365-ben említik az írások. A törökök két ízben is feldúlták, ennek ellenére a település és lakossága túlélte a támadásokat. Henye egyes részei a bakonybéli apátság birtokában voltak. A bakonybéli apátság 1489-ben és 1542-ben is rendelkezett henyei birtokkal. Az 1548-i rovásadó összeírás szerint a törökök felégették a falut, majd 1572-ben újabb törökdúlás pusztította el. Ezt követően is állandó pusztításnak volt kitéve. Még 1610-ben és 1611-ben is puszta községként írták össze a dicatorok…

Az egykori kolostor helye

A kolostorépület falát a víz elmosta. E szint alatt kb. 6 méterrel a partoldal alján, két erős, 1,5 m széles falmaradvány figyelhető meg, melynek rendeltetését nem ismerik a szakemberek. A felszínről 13-14. századi cserepeket gyűjtöttek. A Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostor még az Árpád-korban épült, első említését azonban csak 1365-ből ismerjük. A területet, melyen egykor a pálos rendház állt, ma Margitkertnek nevezik. Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf 1978-ban tartott helyszíni szemlét a területen. A korábbi leírásokban említett falcsonkoknak és alapfalmaradványoknak a helyét sem ismerték fel.



Forrás:
balatonhenye.hu
BAKAY KORNÉL – KALICZ NÁNDOR – SÁGI KÁROLY: Magyarország régészeti topográfiája 1. – A keszthelyi és tapolcai járás. Veszprém megye régészeti topográfiája. Budapest, 1966.
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon