Tüskevár

A Somló vidékre 1310 körül érkeztek a pálos szerzetesek, mely eseményről a rendtörténet a következőképpen emlékezik meg: „A Mária Magdolnáról n. tornai, más néven nagyjenői vagy tüskevári kolostort Nagyjenő és Torna közt a Somló-hegy délnyugati részén s a Torna folyó partján húzódó regényes alakulatú völgyben tornai nemesek alapították 1310-ben. Majd Miklós győri püspök gazdag adományaival (szőlők, szántóföldek, barmok stb.) biztosította a pálosok megélhetését, akik kicsiny templomuk mellett egy ideig még nagy szegénységben éltek.” A pálosok egészen 1786-ig maradtak, a Torna patak partján, az úgynevezett Barát réten építették fel gótikus kolostorukat. A hajó boltozata nyomott csúcsív, az épület homokkő és lávaszerű kőanyag volt. A nagy gondossággal és szakértelemmel faragott épület darabok, a mai napig megtalálhatóak a tüskevári Helytörténeti Múzeumban. Földműveléssel, szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Az ehhez szükséges területeket II. Győri püspök, Garai Miklós és Tornay nemes urak adományozták.

A tüskevári római katolikus templom freskója

Az egész győri egyházmegye szívén viselte a pálosok sorsát, folyamatosan adományoztak különböző helyeken földeket, réteket, szántókat. A szerteágazó birtokok rengetek munkát adtak a szerzeteseknek, már határjelekre lett szükség a birtokok miatt. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint még Mátyás király is foglalkozott az ügyeikkel. Folyamatos birtokperekről a “Mi Falunk Tüskevár” című könyvben is olvashatunk. 1514-ik évben a pórlázadás hullámai Somló vidékét is csapkodták, miért a tüskevári pálosok Zalában fekvő örményesi kolostorukba menekültek. Ezen időtől fogva és különösen II. Soliman tatár csordái pusztításainak következtében a kolostor és templom pusztulásnak indult, és a zárda jószágába hatalmaskodók helyezkedtek el. A romok azonban még a 17. század második felében is tekintélyesek lehettek. Az épületek közel 200 évig feküdtek romban. A szerzet birtokait a 18. század elején foglalta vissza, 1717-ben már pálos szerzetesek működtek a vidéken. 1786-ban mikor feloszlatták Magyarországon a pálos rendet, a szerzetesek elhagyták a kolostort és az épület akkor kezdett romossá válni. Az épület darabjait felhasználták más építkezéseknél.

 

A fehér barát című lap 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Az 1944. februári lapban Molnár István pápai plébános meséli el, hogyan élte meg a tüskevári pálos kolostor és templom lerombolását:

 

Zárókő, XV. század. Kerek zárókő Isten bárányával és zászlós kereszttel, szélein bordaindításokkal. Kő, faragott. Átmérő: 31 cm, v.: 20 cm. Tüskevár, pálos kolostor. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém

“Városunk közelségében, a világhírű Somló mellett, Veszprém vármegye határánál, a sárga vizű és szeszélyes folyású Torna patak mellett épült Nagyjenő (ma: Tüskevár) pálos kolostorát és templomát a mult század gondatlansága és barbarizmusa teljesen elpusztította. A pápai pálos mult innét indul el. 1786. február 7-i eltörlő rendelet kihirdetése után a szerzetesek elhagyták ősi otthonukat. A zárda uradalmi tisztilakká lett átalakítva. A zárda bútorait elárverezték. A levéltár anyagát és a könyvtárt a budai kamarai levéltárba vitték. A háromhajós templomot bezárták. Felszerelését széthordták. A templom megszentségtelenítve széna, szalma és egyéb gazdasági szerek raktára lett. 1809-ben Károly főherceg lakott a kolostorban. Később a kolostor pintér és hajdu lakása lett. Nagy részét meg magtárnak használták.

1820-ban megkezdődött a barbár pusztítás. A tornyok tetőzetére erős köteleket hurkoltak és csiga segítségével lerántották. A két torony között álló remete Szent Pál kőszobrát a tüskeváriak elkérték, hogy tiszteletben részesítsék a Rend védőjét. A munkások azonban gúnyos röhögések között letaszították. Az összetört szobor darabjait azután a Lovason épülő istálló alapjaiba rakták. A templom falait csákányokkal szétfeszegették. Karakón, Lovason malom és gazdasági épületek elkészítésére használták fel. Oroszin iskolát építettek a szétrombolt falakból. Őrült pusztítás folyt akkor is, amikor már anyagra nem volt szükség.

Egy öl fal lebontásáért 5 forintot fizetett a rombolást irányító kultuszkormányzat képviselete! 1850-ben a falusiak keveselték a >>kibányászás<<-ért az 5 forintot. Ezért a kolostorból és a templomból a századfordulóig falrészek maradhattak meg. Így maradt meg legtovább a kolostor déli része! A szentély alatti kriptában temették el a szerzeteseket. Felettük és a szentély megmaradt kövein trágyadomb szentségtelenítette meg a helyet. A sekrestyét hosszú ideig istállónak használták. A templom hajójában a teljes lerombolásig bokrok, bogáncsok nőttek, és a romok között állatok húzódtak meg. A >>kastély<< kőbástyáit öl számra elárverezték. 1840 körül a falakat szét is hordták. Amit a törökök el nem pusztítottak, amit évszázadok minden vihara le nem tudott rombolni, azt a mult század folyamán a kormányzatunk vandalizmusa teljesen elpusztította. Itt nem maradt kő-kövön. A vallásos magyar mult pótolhatatlan értékeit tették tönkre.”

A rendház helye ma…

A nagyjenői, vagy tüskevári pálos kolostor helyén ma bokrok, fák nőnek, nyoma sem maradt annak, hogy ott egykor egy rendház magasodott, melynek termeiben szerzetesek imádkoztak, és élték hétköznapi, megszokott életüket. A patak melletti területet vakondtúrások tarkítják, a felszínre hozott föld még kerámiadarabokat rejt… a múlt darabjait…

 

Forrás:

Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története
Részletek A fehér barát című lap 1944. februári számából
Rajz: Ádám Iván rajza (A kép a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Műemléki adattárában található)
Ádám Iván: A TÜSKEVÁRI PÁLOS TEMPLOM. (VESZPRÉM VÁRMEGYÉBEN.)
Zárókő: Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
 



Nagyobb térkép