Itt a tavasz, végre melegen süt a nap, zöldülnek a fák és nyílnak a virágok. Kinek ne volna kedve ilyenkor kicsit kimozdulni a szabadba, és élvezni a természet ébredését? 🙂 Ezzel együtt azonban megcsodálhatunk pár gyönyörű épületromot is a középkorból, egész pontosan a Balaton-felvidék legszebb pálos kolostorainak romjait, így a vázsonyi, a tálodi, a kőkúti és a bakonyszentjakabi pálos romokhoz kalauzollak képekkel, leírással és térképpel… 😉

Nagyvázsony, Szent Mihály pálos kolostor romjai

Nagyvázsony település temetője mellett elhaladva az országos kéktúra útvonalán, illetve a temetőn keresztül is megközelíthető. Temploma nagyméretű (31 m hosszú, szentélye 8, hajója 9,5 m széles), egyhajós, sokszögzáródású szentélyű. Egykor pompás gótikus hálóboltozat fedte. A szentély végfala teljes magasságban megmaradt. A templom hajójának alapfalai maradtak. A templom északi oldalához épült hozzá a kolostori négyszög, amelynek a templomhoz közeli falrészletei magasabban állnak. A kolostorhoz gazdasági épületek is tartoztak. Az egészet fal övezte, amelyet 1959-ben csak részben tártak föl az Éri István régész által vezetett ásatás során. A kolostorban művelt, buzgó szerzetesek éltek. Munkálkodásuk gyümölcsei közül máig fönnmaradt négy kézzel írott kódex. Az egyik a veszprémi apácák számára íródott, kettő Magyar Benigna, Kinizsi Pál felesége számára készült, a negyediket a szomszédos Csepely faluban élt Simon nevű kisnemes kapta (1518 körül). Az ásatás tanúsága szerint a kolostorban magas művészi szinten dolgozó könyvkötők is tevékenykedtek.

A mondai hagyomány szerint Kinizsi Pál egyik török rabjának váltságdíjából épült volna a kolostor. Az alapítók célja az volt, hogy ez legyen családi temetkezőhelyük. Az alapítók bőkezűségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a hagyomány szerint 26 személy eltartására volt elégséges az alapítvány. Kinizsit valóban ide is temették (1494 végén). Sírját föltárták, sírköve a nagyvázsonyi vár kápolnájában látható. A kolostor templomát Szent Mihály tiszteletére szentelték föl.

Az 1543-ban elnéptelenedett kolostor sorsát megpecsételte Veszprém várának török kézre kerülése (1552). Azért, hogy a törökök nehogy erődítménnyé alakítsák, s ezzel fenyegethessék a közeli vázsonyi végvárat, a többi környékbeli kolostorral együtt fölrobbantották. Köveit részben a vázsonyi vár 16-17. századi építkezéseihez, részben a 18. századi falu házainak építkezéseihez hordták el. A falutól viszonylag távol eső templom helyreállítását plébániatemplom céljára nem találták alkalmasnak, helyette a település központjában épült barokk plébániatemplom. A kolostor romjainak állagmegóvására, kisebb kiegészítésekre 1960-ban került sor. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.



Pula, a tálodi Szent Erzsébet pálos kolostor romjai

A pálos rom megközelíthető Pula településről délre jelzetlen ösvényen, illetve Nagyvázsonytól az országos kéktúra útvonalán délre, a vártól kb. 3 km távolságra található. Magyarország egyik legrégibb pálos kolostora a tálodi. A monostorból mindössze csupán az egykori templom nyugati fala áll tetőig, a többi rész csak az alapfalakból következtethető. A templom egyhajós, kis méretű, nyújtott, egyenes záródású apszisú templom volt, meglehetősen szűk diadalív-nyílással. A templom és a kerengő csatlakozásánál négyszögletes építmény (torony?) lehetett. A kerengő szinte szabályos négyzetes udvart ölel körbe, eköré szerveződött az egytraktusos helyiségsor. Ebből az egységből a keleti szárny középső helyisége lépett ki, amely valószínűleg a káptalanterem lehetett. A megmaradt nyugati homlokzat kapu és körablakos kompozíciója ciszterci eredetre utal. A monostort mintegy 600 m hosszúságú kőfal vette körül. Az udvar északnyugati sarkában fakadt a bővizű forrás, és ugyanitt volt található a víztározó medence is.

A tálodi templom feltehetően a 13. században keletkezett, eredetileg parochiális funkciót töltött be, 1324 körül került a pálosok birtokába, a templom monostora is ekkor keletkezett. Alapítási körülményei ismeretlenek, a kolostor első adata 1324-ből ismert, mi szerint a Rátót nemzetségbeli Keszi Lőrinc alapította, még 1324 előtt. Teljes középkori története ismeretlen. 1369-ben Nagy Lajos király megerősítette birtokait Tristianus generális perjel kérésére. A pusztulóban lévő kolostort 1480 körül obszerváns ferencesek vették át, és 1552-ig lakták. Tálod pálos lakói a Kinizsi Pál által alapított vázsonyi kolostorba költöztek át 1483 körül. Falait 1552-ben felrobbantották, hogy a törökök kezére ne jusson. Azóta indult pusztulásnak. Az egyetlen, ma is álló jellegzetes falmaradványát a 19. század utolsó harmadában már Rómer Flóris is ilyen állapotban látta. Dax Margit tárta fel a romot 1976-ban. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.



Salföld, kőkúti vagy köveskúti pálos kolostor romjai

Salföld település határában, a temető mellett elhaladó földúton autóval is megközelíthető, majd a piros vonallal jelzett turistaúton 2-3 km gyalogtúrával érhető el. Salföldtől délnyugatra, az erdő szélén, kis völgy közepén emelkedő természetes dombon találhatjuk a salföldi kolostor romjait. A keletelt kolostortemplom a nyolcszög három oldalával záródik, szentélye egyforma széles a hajóéval, és gótikus diadalív választja el tőle. A déli falon három csúcsíves ablaknyílás látható. A templomtól északra helyezkednek el az egykori kolostor romjai; kerengővel közrefogott udvar mentén épült fel. Az udvar közepén ciszterna van. A keleti kolostor-szárnyat alápincézték, templomának padlószintjét pedig a késő gótikus időben megemelték. A kolostor területén 1963-ban Sági Károly ásatásokat végzett, melynek során az udvar délkeleti felében bolygatott sírok is felszínre kerültek.

Először Pál veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevele említi. Ekkor épült a kolostor román ősmagva, a kerengő és a barátlakások. A salföldi pálos kolostort az Atyusz nemzetségből származó kőkúti Sal család alapította 1263 előtt, majd Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. Kétszáz évig éltek itt a fehér barátoknak is nevezett pálosok. Az idők folyamán többszöri fosztogatás áldozatául esett. 1482-ben ismét felvirágzott a kolostor. Ebben az időben épült a késő gótikus templom, amelynek javára István bíboros 1475-ben búcsút engedélyezett. Jóval a törökdúlás előtt elnéptelenedett, oka ismeretlen. Hosszú évszázadokig elhagyatottan állott. A török hódoltság idején a térség teljesen elnéptelenedett. Salföld település megújulásakor a kolostor köveit elhordták, a híres Csigó család szállítatta el számtalan szép faragványát pincék, istállók építéséhez. Annak ellenére, hogy falainak nagy részét elhordták még ma is hirdet romantikus romjai az egykori kolostor lenyűgöző épületegyüttesét. Romjainak teljes régészeti föltárása és falainak állagmegóvása 1959-ben kezdődött meg dr. Sági Károly régész vezetésével. 1962-ig csak minimális feltárások történtek, később 1962 és 1967 kezdődtek nagyobb lélegzetű feltárási és restaurálási munkálatok. Az állagmegóvási munkákat Schőnerné Pusztai Ilona vezette. A kőfalakat az eredeti falazó anyagtól láthatóan eltérő, kisméretű téglával egészítették ki. 2005 és 2007 között teljes romkonzerválást és felújítást hajtott végre a monostoron. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.



Sáska, a bakonyszentjakabi Szent Jakab pálos kolostor romjai

A Szent Jakabról nevezett templom-rom Sáska településről közelíthető meg keletre tartva a piros jelzésen keresztül, ami kb. 2 km, a Szent Jakab forrás mellett található. A 19. században még állt a templom szentélytornya, amit Rómer Flóris meg is örökített rajzain. A 2014-es ásatás alkalmával tárták fel a templom szentélyét és a templomhajót. A torony egykor azokra a vaskos diadalívpillérekre támaszkodhatott, melynek falai jóval vastagabbak, mint a szentélyé és hajóé. Feltárták a sekrestye egy részét, keleti falán a papi kézmosó fülke maradványát is, benne sértetlenül a szép nyolcszögletű kőmedencét. Az ásatások és a rekonstrukció folyamatban van, így évről évre többet láthatunk a pálosok legrégebbi kolostorából.

A kolostor keletkezéséről és történetéről igen keveset tudunk. 1263-ban szól róla először egy oklevél, melyben Pál veszprémi püspök egy olyan kolostort említ, amelyben maradhatnak a szerzetesek. Vagyis ekkor már nemcsak megvolt, hanem jó állapotban is lehetett a kolostor. Lehetséges, hogy a 13. század eleji alapítás egy másik szerzetesrendé, és csak később vették át a bakonyi remeték a tatárjárást követő időkben megüresedett kolostort a század közepén. Így érthető lenne a pálosoktól szokatlan, a kolostor falaival körbevett szentélytornyos templomépítés is.

Egy 1307-ben kelt oklevélből kitűnik, hogy alapítója szintén a Rátót nembeli Keszi család egy tagja volt. A kolostor 1563 előtt elnéptelenedett. Valószínű, hogy ezt a kolostort is a törökök rombolták le. A maradványok kutatását és állagmegóvását a terület kezelője, a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészete kezdeményezte 2014-ben. Az ásatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet kilenc hallgatója, valamint a Bakonyerdő Zrt. részéről 8-10 közmunkás végezte Mordovin Maxim régész irányításával. A feltárás, rekonstruálás, állagmegóvás jelenleg is folyamatban van. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.

(A leírások forrása a részletes adatlapok végén található.)