Fráter György vagy György barát (eredeti nevén Juraj Utješenić vagy Utišinović, anyja családi nevéről Martinuzzi Györgyként is ismert; 1482. június 18. – 1551. december 17.) pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, váradi püspök, majd esztergomi érsek és bíboros. Ismert horvát nemesi család sarja volt, fiatalon Corvin János, majd Szapolyai János anyjának udvarában szolgált, de visszavonult szerzetesnek egy pálos kolostorba. Azután hirtelen – negyvennyolc éves korában, akkoriban szinte már öregen – a keleti országrész teljhatalmú urává emelkedett, az ország sorsának meghatározójává…

Fráter György (Martinuzzi György) bíboros (1482–1551), esztergomi érsek, erdélyi kancellár, politikus portréja. Ismeretlen festő alkotása (18. század). Forrás: wikipedia.org)

Utyeszenics György 1482. június 18-án született a Krka folyó mentén fekvő Kamicsác (Kamičac) várában (a várnak ma már csak romjai láthatók). Apja a horvát kisnemes Utyeszenics Gergely (Grgura Utišinović) volt, aki “békéltető” jelentésű családnevét akkor kapta, amikor rablók fosztották ki a környék parasztságát, ő pedig saját költségén gabonát vásárolt nekik, a támadókat pedig embereivel együtt elüldözte. Anyja a “régi nemesi” származású Martinusevics Anna (Ana Martinušević) volt, a későbbiekben neve olaszos formájáról nevezték a barátot Martinuzzi Györgynek. 

Nyolcéves korára, kb. 1490-re György apja és nagyobb bátyjai meghaltak, családi birtokuk pedig török megszállás alá került. A fiú elmenekült a szülőföldjéről és Corvin János szolgálatába állt, aki Vajdahunyad várába küldte. Itt élt, saját bevallása szerint “nagy nyomorúságban” húszéves koráig, amikor 1502-1504 körül Szepesvárra ment, Szapolyai István nádor (akinél apja korábban szolgált) özvegyének, Tescheni Hedvig udvarába. Az özvegy szívesen fogadta és György gyorsan lépdelve a ranglétrán, hamarosan már a palotaőrség tagjai közé tartozott. Verancsics Antal életrajza szerint néhány évvel később átkerült az özvegyasszony fia, Szapolyai János kíséretébe, aki ekkor erdélyi vajda volt. Fráter Görgy saját visszaemlékezései szerint 24 évesen felhagyott az udvari élettel és Budán beállt a pálosok szerzetesrendjébe, feltehetően a Szent Lőrinc-kolostorban. Innen még novíciusként átkerült a sajóládi rendházba. A tehetséges György barátot a rend częstochowai kolostorba küldte, ahol szorgalmával, szervezőképességével kiemelkedett társai közül és a történeti hagyomány szerint az 1520-as évekre rendházfőnökké lépett elő, bár ez kétséget kizáróan nem bizonyítható. Kolostori évei egyébként is rosszul dokumentáltak. 1527 végén a częstochowai központból visszakerült Sajóládra, ahol kinevezték a helyi pálos rendház perjelévé. Kinevezése valószínűleg összefüggött azzal, hogy Szapolyai János 1527-ben megerősítette a korábban anyja és öccse (Szapolyai György) által a kolostornak tett adományokat és egy megbízható hívét szerette volna látni a rendház élén.

1527-ben – mint a család egykori familiárisa – csatlakozik az országból menekülő János királyhoz. Mikor János király visszaszerzi Budát, kormányzója, a velencei származású Gritti felfigyel a jó eszű szerzetesre, és 1532-ben a budai vár bírájává teszi. Gritti azonban 1534-ben összekülönbözik János királlyal, György barát pedig éppen ennek köszönheti nagy karrierjét. A kellő pillanatban elfordul támogatójától, Grittitől, és a király mellé áll. Gritti meghal, a barát pedig jutalmul a váradi püspökséget s Gritti egyik tisztségét, a kincstartóságot kapja. Mostantól János király legfőbb bizalmasa. Grittivel ellentétben az ország jövőjét nem a török, hanem a Habsburg oldalán képzeli el, legalábbis egyelőre. 1538-ban ő hozza tető alá a váradi békét Ferdinánd és János között. S ezután következik első nagy fordulata: a király kérésére felesküszik a csecsemő utód, János Zsigmond szolgálatára. Az események közismertek: a törökhöz fordul segítségért, hogy megvédje Budát Ferdinándtól János Zsigmond számára. A törökök meg is védik Budát, de míg Fráter György és társai a szultán vendégszeretetét élvezik a Buda melletti sátorban, a török fegyveresek beszivárognak a várba és elfoglalják azt. Így kerül a vár – s vele az ország egyharmada – török kézre.

Fráter György a keleti országrészben szabad kezet kap a töröktől, s nagy elszántsággal lát hozzá az erdélyi fejedelemség kiépítéséhez. Senki sem szállhat szembe vele. Izabella királynéval, János király özvegyével is többször harcban áll, szabályos polgárháborúk dúlnak közöttük, de mindig a barát kerül ki győztesen. Látva Buda sorsát, nyilvánvalóan megbánta a török szövetséget, s már 1541 végén Gyalu várában másodszor, 1549-ben Nyírbátorban harmadszor is megegyezést hoz létre az országegyesítésről. De előbb Ferdinánd nem küld csapatokat, utóbb Izabella makacsolja meg magát, s fegyveresen is harcol a barát ellen Kelet-Magyarországért.

Martinuzzi Fráter György meggyilkolása (Forrás: fineartamerica.com)

Ferdinánd végül kis sereggel megszállja Erdélyt, Izabella elmenekül, Fráter György pedig, jutalmul tevékenységéért a Habsburg királytól az erdélyi vajdai és a kincstartói címet kapja, majd az uralkodó kijárja neki a pápánál a bíborosi rangot is. A török büntető támadásra Ferdinánd és Frater György csapatai már együtt adják meg a választ: visszaveszik a török által elfoglalt négy vár egyikét, Lippát – a török őrség szabad elvonulás fejében adta át, s ezt Fráter György biztosítja is nekik. Éppen ez a józan és tisztességes lépés kelt gyanút a császári tisztekben, azt hiszik összejátszik a törökkel, s amikor alvinci kastélyában vendégül látja szövetségeseit, Ferdinánd jóváhagyásával meggyilkolják. Az egyik résztvevő, Castaldo titkára így emlékezett vissza a merényletre: “Kopogtam az ajtón, nem felelt senki, megint kopogtam, ekkor megjelent az ajtóban egy apród, akinek azt mondtam, hogy Sforza úr (a császáriak egyik vezetője) van itt, el fog utazni, és kezet akar csókolni a tisztelendő uraságnak. Az apród gyanút fogott, és be akarta zárni az ajtót, de én már előbb közberaktam a lábam, Sforza úr pedig meglökött, én meg azt löktem beljebb. Így nagy sebtében nyílt ki az ajtó, és a barát, aki az asztalra támaszkodva olvasott, látva, mi történt, és hogy ekkora lármával rontunk be, egészen a falig hátrált. Én meg azt gondoltam, most kell megcsinálni a dolgot, meg hogy a torkába kell szúrni, hogy zaj nélkül öljük meg…”

Éppen akkor ölik meg, amikor tíz éve dédelgetett terve, a két országrész egyesülése létrejön, és éppen azok ölik meg, akikre oly sokáig eredménytelenül próbálta rábízni saját országrészét. Nemcsak életét vesztette, nagy munkájának eredménye is kárba veszett, a Habsburgok hamarosan elhagyják Erdélyt, s a megosztottság, a királytól független Erdély még százhúsz évig fennmarad. Igaz, ez utóbbi is Fráter György műve volt… A gyilkosság a barát bíborosi rangja miatt hatalmas nemzetközi botrányt kavart, a pápa majdnem kiátkozta Ferdinándot, de a koronás felbujtó végül is megkapja a feloldozást (hamarosan császárrá is választják), s az egész ügyet eltussolják.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 

Fráter György élete (tudasbazis.sulinet.hu)