Kelet-Magyarország pálos kolostorai » A 40 szekérnyi holmitól megfosztott kolostor – Boldogságos Szűz kolostor, Sajólád

Nagy Lajos király 1379-ben Czudar Péternek adja hűséges szolgálataiért a Sajó folyó melletti Laad birtokot. 1387-ből (szeptember 29,) már oklevél említi, hogy Czudar Péter, István és György Lád földrészt tartozékaival remeteségül és örökös lakhelyül adta a pálosoknak azzal az ígérettel, hogy ezen a Boldogságos Szűz tiszteletére kolostort — minden fajta szolgálati helyiségeivel, éspedig épületekkel és házakkal a nevezett testvérek lakóhelyéül — fognak építeni. Mivel ez a föld kevés az eltartásukra, ezért adják Keresztúri Mohy mellett, az emődi és mályi szőlőket és a szederkényi halastavat. 1389. március 30-án Mária királynő Szikszón kiállított oklevele tanúsítja, hogy a királynő Mária iránti tiszteletből a ládi kolostor remetéinek jobbágyait mentesíti a Keresztúr faluban, az emődi és mályi hegyen levő szőlők után járó borkilenced fizetése alól…

A sajóládi volt pálos templom ősszel (Fotó: Vitéz Gábor Miklós)

A pálosok az alapítás után megannyi adományban részesültek. Megkapták (Hejő-)Keresztúr falut, Emődön és Mályiban szőlőket, Szederkényben halastavat. 1394-ben Czudar Pétertől házat kaptak Budán a Mindenszentek utcában a segesdi ferencesek és a zsámbéki prépostság háza között, ezt 1433-ban Gergely generális vikárius bérbe adta. IX. Bonifáctól 1400-ban búcsúkiváltságot kaptak, és a perjel 12 időszaki gyóntatót választhatott. 1414-ben Rákosházafalu, 1444-ben Luc (Tiszalök) révjének és vámjának pénteki jövedelme, 1454-ben Egyházaspetri (Sajó-), Korhy és Déta – mindhárom Sajólád szomszédságában, 1465-ben Köröm (Kerem) és Bás falvak kerültek birtokukba. 1423-ben János egri segédpüspök fölszentelte a monostor templomát, benne 2 oltárt Szent Jakab, Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére, a Szentlélek-kápolnát 3 oltárral, a temetőt és a klastrom folyosóját Szent Miklós oltárával. 1461-ben János generális perjel a Czudarok segítségével befejezte a monostor kerengőjének építését. 1506-ban itt tett szerzetesi fogadalmat Martinuzzi Fráter György, később ládi perjel és vikárius, váradi püspök.

A sajóládi kolostor — a legtöbb 14-15. századi alapítású kolostorhoz hasonlóan — egy nagyhatalmú főúri család alapítása, s ezt az alapítványt támogatta — a felsorolásból is kitűnően — számos köznemes, középbirtokos család is, legtöbbször misealapítvány, vagy kedvezményes juttatás formájában. A királyi intézkedések is javították a kolostor helyzetét, jövedelmét. 1525-ben a kolostor a birtokára letelepülő és ott építkező jobbágyoknak biztosított II. Lajos 6 évi adómentességet. A birtokszerzések, gazdagodás és zavartalan fejlődés 130 éves időszaka után két viszontagságos évszázad következett. Szerémi György írja, hogy János király Budáról menekülőben, vagy visszavonulóban egy hétig a ládi kolostor mellett táborozott és ezalatt karóba húzták Fr. Laurenciust. 1526-ban Serédi Gáspár — a Zápolya János ellen harcoló Ferdinánd seregeinek főkapitánya — a sajóládi, diósgyőri, tokaji, regéci, újhelyi monostorokat elfoglalja, kifosztja és igen súlyos pusztításokat végez bennük.

A sajóládi templom napjainkban (sajolad.hu)

1535-ben részesülnek még adományokban, amikor János király megerősíti anyja, Hedvig asszony és testvére Zápolyai György kiváltságlevelét, amely a Keresztury Kelemen által Sajóládnak adományozott keresztúri házat és két szőlőt mentesíti a Sarlós Boldogasszony tiszteletére végzett szombati misék fejében, illetve amikor Korhy László özvegye — Apolónia, Bezzeghy Sebők leánya — bezzegi birtokát a malommal együtt a sajóládi szerzeteseknek adományozza örökmisék fejében. 1537-ben újabb csapások érik a kolostort. 1547-ben emel a rend panaszt Serédi Gáspár ellen, amiért fölfegyverzett embereivel betört a ládi monostorba, azt teljesen kirabolta, s a lopott holmikat 40 jól megrakott szekérrel hurcolta el. 1548-ban a királyi Kúriába idéztetik Serédi Gáspárt, amiért a sajóládiak tarcal-keresztúri kúriáját és két szőlőjét magának foglalta le. Ezt követően Perényi Gábor csapataitól szenvedtek a sajóládiak. 1559-ben adta vissza Perényi Gábor a ládi monostornak az emberei által elfoglalt birtokokat.

Ezután a kolostor hamarosan elnéptelenedett, de a rend megőrizte birtokjogát. 1570-ben Bélai Imre újhelyi és ládi vikárius bérbe adta csoltói Basó Mihálynak. 1570-1643 között nem lakták szerzetesek. 1611-ben a nádor kötelezte az új bérlőt, Szentiványi Zsigmondot, hogy a megerősített monostorban 6 lovast és 10 gyalogost tartson. A törökök által elpusztított kolostor megmaradt romjait Borsod vármegye rombolta szét és az ónodi vár helyreállításához építette be és hordta el. A Rákóczi-szabadságharc közel nyolc évig tartó küzdelmeinek időszaka még nem kedvezett az építkezéseknek, azonban a harcok és ellenségeskedések megszűnése után a pálosok mindjárt hozzákezdtek birtokviszonyaik rendezéséhez, azonban az első helyreállítási munkálatokat már korábban elkezdték. 1643-ban 2, 1704-ben pedig már 4 szerzetes élt a klastromban. 1716-ban elkezdték a templom helyreállítását, 1726-ban orgonát kapott, 1735-ben elkészült a szekérhíd a Sajón, 1737-ben pedig befejezték az új emeletes klastrom épületét. 1770-ben elkészült a nyugati templomtorony. 1786-ban a föloszlatáskor 12 szerzetes lakta a monostort. Ezután a Vallásalap lett a kegyúr, a templom és a plébánia az egyházmegye birtokába került. 1906 előtt a klastrom nyugati szárnyát lebontották. Mai Sarlós Boldogasszony templomát 1735-ben építették. A templom legutóbbi belső felújítását 1968-ban, míg a külső felújítást 1974—1976. években végezték.

Forrás: Joó Tibor: A sajóládi pálos kolostor
Magyar Katolikus Lexikon

Borítókép: Sajólád katolikus temploma és a Nepomuki Szent János szobor (Forrás: anyroadanywhere.com)

Érdekes cikk a kolostorrólRégi pálos kolostorok III. – Sajólád

 


Nagyobb térkép