Kolostoralapítók – Kinizsi Pál, “Vázsonykő” ura

 

Kinizsi Pál
Kinizsi Pál

A magyar nép mondavilágában, hagyományaiban Toldi Miklós mellett Kinizsi Pál alakja jelenti a hősiesség, bátorság és nyers erő megszemélyesítését. Élete a népmesei hős sorsának valósággá vált példája: szegény jobbágyfiúból lett országos méltóság, vitéz katonából híres hadvezér. Pályafutásának minden mozzanatához fűződik mondai elem; így származásához is. Egyesek szerint Bihar megyéből, az ott kisnemesi sorban élt Kinizsi családból származik, mások az abaúji Kinizs nevű faluból, ismét mások a Bács megyei Kanizsa (Kenéz?) helységből származtatják. Természetesen olyan felfogással is találkozhatunk, mely szerint éppen Vázsonyból indult volna életútjára. Onnan, ahol megépítette sírhelyét, a Szent Mihály pálos kolostort…

Azt már a korabeli történetírók feljegyezték, és a néphagyomány is úgy tartja, hogy Kinizsi nem nemesi ivadék, hanem a nép fia volt. A történetírók és a mondát mesélők egyaránt elsősorban testi adottságait emelték ki, hiszen ezek segítették pályafutásának első állomásain, talán katona is ezért lett. “Jó eszét” csak később hasznosíthatta. Nem tudjuk mikor kezdte a katonáskodást, csak annyi bizonyos, hogy Mátyást királyt trónra lépésétől kezdve híven szolgálta. Bizonyára számos, szolgálatban és harcban eltöltött év állt mögötte, amikor feljegyzik róla, milyen harcokban vett részt. 1467-ben Mátyás kíséretében volt a moldvai vajda ellen vezetett balsikerű hadjáraton, a következő évben pedig már mint Magyar Balázs hadvezértársa jelenik meg. Mátyás ugyanis kettejükre bízta Spielberg várának ostromát. Mátyás parancsára 1471-ben visszavette Nyitra és Hubina várát a lengyelektől. 1472-ben az addigi és nem kis szolgálataiért jutalmazta meg a király Vezsenyi László birtokainak nekiadományozásával. Az adományt rövidesen újabbak követték, többnyire egy-egy diadalmas hadjárat jutalmaként. Lassanként már nem volt olyan megyéje az országnak, ahol egy-két falva ne lett volna a hős Kinizsinek…

1476-ban Mátyás király mellett vett részt Szabács visszavételében, mint Nándorfehérvár kapitánya. 1477-ben huszárjaival Stein és Krems városát vette ostrom alá, a következő évtől kezdve pedig már teljes erővel a déli végvárvonal védelmezésén munkálkodott. Ez évben tette meg a király az ország déli részének főkapitányává, Bács, Temes és Bihar megyék főispánjává. Kinizsi fő hadiszállása Temesváron volt. Innen támadt a törökre, és a következő évben lezajlott kenyérmezei diadala 1479-ben Nándorfehérvár óta a legnagyobb csapás volt, ami magyar részről a törököt érhette. 30 000 török harcos pusztult el az ütközetben, ahol Kinizsi a történetírók leírása szerint dühödt oroszlánként harcolt.

Kinizsi neve a végeken lassanként a verhetetlenség fogalmával azonosult. Valóban, egyetlen vereségéről sem tudunk. 1480-ban betört a török megszállta Szerbiába, Krusevácig hatolt és 60 000, Magyarországon megtelepülni kívánó szerbbel tért haza diadalmas útjáról. A következő évben megismételte támadását. 1482-ben a bosszútól fűtött török seregek Temesvárig hatoltak előre. Kinizsi Becse körül lest vetett nekik és a sereget csaknem teljesen megsemmisítette. A győzelmekkel teli 4-5 év eredményeként a szultán követei fegyverszünetet kértek Mátyástól, aki 1483-ban több éves fegyverszünetet kötött a törökkel, és ezt több ízben, egészen haláláig meghosszabbították. Kinizsi a fegyverszünet idejét a végvárvonal erősítésére használta fel. Mezei ütközetekben és várostromokban egyaránt járatos lévén, értett az erődítéstanhoz. Ezt mutatja az is, hogy Pécsett ő vizsgálta felül a vár átépítését. A béke idején többet tartózkodhatott a királyi udvarban és vázsonyi uradalmában, amelyet Mátyás király 1472-ben “gyermekségétől fogva hű katonájának,” Kinizsi Pálnak adományozott. Ez idő tájt Kinizsi veszprémi főispán is volt. Nyilván személyes felügyelete alatt folyt Vázsonyban az a nagyarányú építkezés, melynek három értékes műemlék: az átépített vár, a pálos kolostor és a falu plébániatemploma őrzi nyomát.  

Kinizsi Pál a királytól 1472-ben kapta meg szolgálatai jutalmául a vázsonykői erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának rendezett be
Kinizsi Pál a királytól 1472-ben kapta meg szolgálatai jutalmául a vázsonykői erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának rendezett be

Erre az időre esett házassága is Magyar Benignával, aki az eleinte feljebbvalójaként, majd hadvezértársaként szereplő Magyar Balázsnak egyetlen életben maradt gyermeke volt. Magyar Balázzsal egyébként kölcsönös örökösödési szerződést is kötöttek, így Kinizsi mint “fogadott fiú”, birtokába jutott a család minden vagyona, többek között az adonyi uradalom is. Kinizsi élettörténetének utolsó szakaszát, a Mátyás halálát követő esztendőket nem ítélhetjük meg egyértelműen. Eddig uralkodójának hű, feltétlenül megbízható, önálló politikai akciókkal nem foglalkozó katonaként ismerhettük meg. Egyike volt azoknak, akik Mátyás kérésére esküt tettek, hogy természetes fiát, Korvin Jánost trónra segítik. A király halála után mégis a főurak többségéhez csatlakozott, és tevékeny szerepet játszott II. Ulászló megválasztásában. Hadvezértársával, Báthory Istvánnal együtt 1490 nyarán Tolna megyében megtámadta és szétverte a Budáról horvátországi birtokára visszahúzódó Korvin János seregét, felprédálta a kezére jutott kincseket.

Még ennél is dicstelenebb szerep jutott neki, amikor vállalkozott a kincstár fizetésképtelensége miatt lázadozó és fosztogató zsoldossereg, a híres fekete sereg szétverésére, melynek tulajdonképpen a parancsnoka volt. Ezzel megsemmisült az ország állandó hadiereje; a főurak torzsalkodása, a vagyonok harácsolása aláásta a török elleni védelem legfontosabb pilléreit: a pénz- és hadügyet. Valószínű, hogy Kinizsi magatartása ezekben az esetekben inkább főrangú társainak hatását tükrözi, melynek az erőskezű uralkodó halála után irányítás nélkül maradt és politikai éleslátást nélkülöző hadvezér áldozatául esett. Erre mutat, hogy ugyanezekben az években kortársai közül szinte csak egymaga teljesítette sokuk kötelességét, az ország védelmének biztosítását. Határozott és erélyes fellépése évről évre szükségesebb is volt. Miksa Ausztriából betörő serege 1490 őszén kézre kerítette a Dunántúl legfontosabb városait, várait. Decemberben ostrommal vették meg Székesfehérvárt, majd Veszprém és Vázsony alá értek. Az utóbbit a németek “kevés nap alatt” elfoglalták. Kinizsi egyike volt azon keveseknek, akik a következő év nyarán sereget gyűjtöttek a támadók kiverésére. Ez esetben nyilván egyéni bosszúvágy is hajtotta. A történetírók feljegyezték, hogy míg a Székesfehérvár visszavételére felvonult seregek a német őrséggel tárgyalásokba bocsátkoztak, ő katonáival visszavette Vázsonyt, és a menekülni akaró németeket kegyetlenül megölette.

Ugyan ebben az évben a törökök is betörtek az országba. Nagyvárad alól futamította meg őket a villámgyorsan ott termő hadvezér. A következő évben a Szendrő várát ostromló törököket verte szét. Élete utolsó szakaszát az egyre jobban gyengülő ország megfogyatkozó haderejének élén állandóan a déli végeken töltötte. Pedig Kinizsi ekkor testében ugyancsak erőtlenedett: hordszéken vitték a harcok színhelyére. Jórészt az ő kitartásának köszönhető, hogy a végvári hadszervezet ekkor még nem esett szét, és a törökök meg-megújuló támadásai ekkor még nem vezettek sikerre. 1494-ben Ulászló országbíróvá tette, Temesvárott meglátogatta és tanácsait kérte.

A Kinizsi Pál által alapított pálos kolostor
A Kinizsi Pál által alapított pálos kolostor
A kolostor a 15. század végén (rekonstrukció)
A kolostor a 15. század végén (rekonstrukció)

“És éjjel nappal a király mellett lövén egyéb beszéde nem lőn néki, hanem mint kellene a királynak a törökre menni, hogy a magyaroknak az ő régi tiszteségek megmaradna és az országbéli zenebonák lecsendesednének”

Írja erről Heltai Gáspár “Magyar Króniká”-jában (1575). A király, akit egyébként magával ragadott Kinizsi lelkesedése, egészen Nándorfehérvárig merészkedett. Kinizsi pedig nagyszabású támadó hadjárat vezetésére szánta el magát. Győzelmesen és gazdag zsákmánnyal tért meg a Balkánról, a szultán és udvara védtelenül érezte magát Konstantinápolyban, és már-már menekülésre gondolt. Az újabb támadásra készülő Kinizsi ellen valóban nem tudtak volna védekezni. A terv megvalósítását azonban meghiúsította a hadvezér halála:

“Azonközbe a hideg kezdé lelni Kinizsi Pált. A szent Kelemen városában, mely a Szávaparton vagyon, viteté magát nagy sereggel. És ott nem sok nap múlva meghala minden testamentom nélkül, mert magtalan vala. És a király, mind az egész ország, igen szánák ezt a drágalátos vitéz hadnagyot.”

1494. november 24-én halt meg. Holttestét Vázsonyba vitték és végakaratának megfelelően a pálos kolostor templomában temették el. Vörös márvány sírkövét felesége, Magyar Benigna faragtatta. A rommá lett kolostorban évszázadokon át elfeledve nyugodott a “halála után is ölő” hadvezér. 1708-ban kincskeresők dúlták fel sírját, megtalálták sodronyos páncélingét, sisakját, kétélű pallosát. Darabokra széttört sírköve hosszas hányattatás után a Halászbástya kőtárába jutott, onnan 1957-ben került vissza méltó helyére, a nagyvázsonyi vármúzeumba.

Mátyás király legendás hadvezére, a török elleni hadjáratok kiemelkedő hőse, Kinizsi Pál, a királytól 1472-ben kapta meg szolgálatai jutalmául a vázsonykői erődítményt és a hozzá tartozó uradalmat, amelyet otthonának rendezett be. Kinizsi jelentős építkezésbe kezdett, kibővítette a várat, átépíttette a falu plébániatemplomát, és ekkor alapította meg a pálosok kolostorát és templomát is. Számos legenda maradt fenn az alacsony sorból származó, csupán tehetsége által felemelkedett, egy csatát sem vesztett hadvezérről. A mondai hagyomány úgy tartja, hogy a pálos kolostort egyik török rabjának váltságdíjából építtette. Hogy ez igaz, vagy sem, nem tudjuk, de tény, hogy Kinizsi a család temetkezőhelyének szánta az 1480-1483 között felépült templomot.

Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs közös ünnepélyes alapítólevele 1483. május 5-én kelt. Az oklevél szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy „az ő és szüleik üdvösségére” létesítették a templomot és rendházat. Az oklevélben utalás található arra vonatkozólag is, hogy az építkezés már korábban folyamatban volt, sőt, Kinizsi kérésére a pápa már 1482-ben búcsút engedélyezett a Szent Mihály templomot felkereső hívek részére. Valószínű, hogy 1480-1481 táján kezdhettek hozzá a kolostor építéséhez, és csak annak nagymértékű előrehaladása után fordultak Mátyás királyhoz a királyi jóváhagyásért. A rend tagjai egy 18. századi iratban említették, hogy Kinizsi 26 személyre tette meg az alapítást…

Kinizsi Pál sírkövének töredékei a nagyvázsonyi vármúzeumban (Fotó: Szöllősi Gábor/varlexikon.hu)
Kinizsi Pál sírkövének töredékei a nagyvázsonyi vármúzeumban (Fotó: Szöllősi Gábor/varlexikon.hu)

Kinizsi Pál és Magyar Balázs számos birtokkal gazdagította a vázsonyi pálosok vagyonát. Az adományokról megannyi oklevél maradt fenn. 1483-ban Kinizsi a pálosoknak ajándékozta Karakónak nevezett egész birtokát, Kinizsi és Magyar Besserén 200 hold földet, a Bakonyban erdőséget és szénást hagytak a kolostorra. A rendház alapítását és a nagylelkű adományozásokat Mátyás király hagyta jóvá, sőt nevezett birtokokra vonatkozó királyi jogáról is lemondott a monostor javára. 1486-ban Kinizsi még négy ezüst kelyhet és ezüst szentségtartót is adott a templomnak. 1489-ben kőkerítéssel vették körbe a kolostort, amelynek halastavat, szántókat és a Hassagh, valamint a Gyertyánka réteket is a pálos szerzeteseknek juttatták. 1495-ben Reche-i Magyar Benedek ajándékozott Csepelen két nemesi telket a vázsonyi pálos szerzetesek javára.

Kinizsi Pált 1494. november 24-én Szendrő ostroma közben, Szentkelemen nevű településen érte a halál. Holttestét, végakaratának megfelelően az általa alapított vázsonyi pálos kolostor templomában helyezték végső nyugalomra. Első férje halála után Benigna asszony nem sokáig viselte az özvegyi fátylat, hiszen egy 1495-ben kelt oklevél már kamicsáczi Myslenovith Horváth Márk feleségeként említi. Horváth, amikor 1508-ban a lóról leesve nyakát szegte Zágrábban, már Horvátország és Szlavónia bánja volt. Végrendeletében Dobrony birtokát hagyta a vázsonyi pálosokra, akiket a fehérvári konvent 1509-ben iktatott be ebbe a birtokba.

Az újra özvegyen maradt Benigna Horváth Márkot első férje mellé, a vázsonyi pálos kolostorba temette, vörös márvány sírkövét Kinizsiével egyetemben találták meg. Azzal együtt került először a vár romjai közé, aztán az uradalom magtárába, majd a Zichyek sárszentmihályi parkjába. 1903-ban a Műemlékek Országos Bizottsága a Mátyás-templom déli csarnokában helyeztette el. 1927-ben a Halászbástya kőtárába helyezték át, majd a kőtár felszámolása után a Budapesti Történeti Múzeumban találtak helyet a sírkövek számára. Ez idő tájt befejezéséhez közeledett a Kinizsi-vár restaurálása, így az ásató régész, Éri István kérésére a sírköveket visszavitték Nagyvázsonyba.

Kinizsi Pál domborműves, gótikus várrészleteket is tartalmazó síremlékét Magyar Benigna készíttette. A domborműveket a Kinizsi-vár különböző helyeire beépítve találták meg, ezek egészen bizonyos, hogy a pálos kolostorban álltak. A csatajeleneteket ábrázoló domborművek részben a Kinizsi-síremlékhez tartoztak, részben pedig a szentségtartó fülkét is díszíthették. A domborművek készítésének ideje a Kinizsi halálát követő évekre tehető. Benigna asszony férje halála után is sok adománnyal támogatta a pálos kolostort, többek között saját hímzésű oltárterítőt is ajándékozott a szerzeteseknek, de egyúttal szobrászokat és kőfaragókat is foglalkoztatott.

1511-ben Kinizsi és Horváth özvegye, Benigna, saját lelki üdvéért még a vázsonyi szerzeteseknek ajándékozta Veszprém megyében lévő két birtokát, Lihért és Agyaglikat is, annak malmával együtt. És bár Benigna Horváth Márk halála után újra férjhez ment, ezúttal Kereky Gergely környékbeli kisnemeshez, akit 1519-ben megöletett. Ekkor Benignát halálra és vagyonának elkobzására ítélték. II. Lajos azonban Kinizsi és Magyar érdemeire való tekintettel megkegyelmezett az asszonynak. További sorsáról nem tudunk, annyi bizonyos, hogy 1525-ben még élt. A férjgyilkos Benigna talán a vázsonyi pálosok által neki írt kódexek imáit morzsolva lelt örök nyugalomra…

A kolostor napjainkban
A kolostor napjainkban
A kolostor alaprajza a feltárás után (Forrás: Koppány Tibor: A nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak konzerválása)
A kolostor alaprajza a feltárás után (Forrás: Koppány Tibor: A nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak konzerválása)

Amikor 1552 tavaszán Vázsony közvetlenül a végvárvonalba került, a környékbeli földesurak, Horváth Péter és Gáspár, Choron János és Gyulaffy László váraik és a környék biztonsága érdekében, a tálodi és a városlődivel együtt felrobbantották a vázsonyi pálos kolostort, félvén attól, hogy a török elfoglalja és erődítménnyé alakítja azokat. A robbantások májusban történhettek, mivel Oláh Miklós június 20-án kelt oklevelében már az elpusztított vázsonyi rendházról tett említést.

A templom és kolostor köveit többnyire a vár 16. századi megerősítése során hurcolták el, de a háborús idők elmúlta után a rom továbbra is a falubeliek kőbányája maradt, az uradalmi tisztviselők olyakor pénzért árusították köveit. Még egy 1651-ben kelt oklevélben szó esik arról, hogy a pálosok Zichy Imrével kötött bérleti szerződésükben kikötötték ugyan, hogy a kolostor romjaiból a köveket nem hordhatják el, ennek a tilalomnak azonban sem előzőleg, sem a későbbiekben nem sok foganatja lehetett… Később is csak Rómer Flóris közbenjárásának volt eredménye, így maradhatott meg a vázsonyi Szent Mihály kolostorból annyi, amit jelenleg is láthatunk a feltárás és az állagmegóvás után…

A maradványok feltárására és az állagmegóvásra 1959-ben került sor Éri István és Sedlmayr János vezetésével. Akkor a templomszentély egy részének 17 méter magasan, párkánymagasságig fennmaradt részletén és a kolostor északi szárnyának romjain kívül más nem látszott a felszínen, a többi rész a föld alatt rejtőzött. A monumentális templomhoz jelentős méretű, emeletes kolostor csatlakozott, melynek beosztását, termeinek elhelyezkedését is sikerült rekonstruálni. Éri István szerint a kolostor erődített volt, erre utalnak a templom belső padlásterének nagyméretű lőrésnyílásain kívül a főépületet és a gazdasági melléképületeket is körülvevő falak, kívül széles árokkal.

A terep adottságai, észak felé lejtése miatt a szentély nem keletelt, hanem északra esik. A templom keleti főhomlokzata hat nagyméretű, 9 méter magas ablakkal egy L alakú, fallal kerített kertre nézett, amely a szerzetesek temetkezőhelyéül szolgálhatott. A kert sarkában valószínűleg egy lélekharang elhelyezésére szolgáló, kisebb építményt találtak, emellett lehetett a temető bejárata is. A templom főbejárata és a kolostor déli szárnya kis térséget zárt közre, melyben keskeny kerítéssel körülfogva a pálos regulákból ismert virágoskertet is megtalálták. Innen nyílt a kolostor bejárata, a kerengő, vagyis a boltozott folyosó négyzet alakú udvart vett körül.

A folyosóról nyíltak az egyes helyiségek bejáratai, így a káptalanterem, a dolgozószoba, az ebédlő, a konyha, a raktár és a kápolna is. Miután a szerzetesek napi teendőiket elvégezték, az emeleten lévő hálótermekbe vonultak fel, ahová a szentély melletti helyiségbe felvezető lépcsőn jutottak fel. A szentély melletti helyiségből nyílt a sekrestye is, a templom hajójába pedig a kerengőből nyíló ajtón keresztül vonultak be a pálos szerzetesek.

A kolostor temploma 31 méter hosszú, egyhajós, sokszögzáródású szentélyű. Egykor pompás gótikus hálóboltozat fedte. A szentély 8, míg hajó 9,5 méter széles, a szentély 15 méter hosszúságú. Itt a szerzetesek két oldalt a fal mellé húzódó padsorai (stallumai) álltak. A templom világiak számára is nyitva állt, többek között búcsújáróhely-volta miatt is. Bár a templom kegyurának, Kinizsinek a síremlékét az 1552-es robbantás elpusztította, maradványait már 1708-ban megtalálták. Sírüregének maradványait a szentély közepén fedezték fel, Horváth Márkét pedig közvetlenül a diadalív mellett a hajóban találták meg. Kinizsi sírköve a nagyvázsonyi vár kápolnájában, Horváthé a kőtárban látható, a Szent Mihály templomban a két sír helyét ma műkőlapok jelzik. A jelek szerint mást nem temettek a templomba, bár azt Kinizsi és Magyar családi temetkezőhelynek szánta…

A Szent Mihály tiszteletére szentelt nagyvázsonyi pálos kolostor a magyarországi késő gótikus egyházi építészet romjaiban is egyik lenyűgöző emléke.

Forrás és alaprajz:
Éri István: Nagyvázsony