Kolostoralapítók – Királyok alapította pálos kolostorok I.

A pálosok életében a 14. és 15. század a megerősödés és virágzás kora. A kicsiny remetekolostorok száma gyorsan gyarapodott Magyarországon. A hitélet terén kifejtett fáradhatatlan tevékenységükkel is, de nem kisebb mértékben élő példával: életszentségre való törekvésükkel, a szerzetesi fegyelem szigorú megtartásával páratlan hatást gyakoroltak a középkori keresztény magyarság fejlődő lelkületére. E nagy népszerűségből következett a rend további elterjedése és virágzása. Általános elismerésükre következtethetünk a pápák, főurak leveleiben, a tudós írók műveiben található sok dicsérő nyilatkozatból. És elismerésükre vallott, hogy terjeszkedésüket segítették nagy királyaink is, akik számos pálos kolostort alapítottak hazánkban…

A Pilis az Árpád-házi királyok birtoka volt, a mai települések helye is királyi vadászterület. IV. Béla király különösen szeretett a Pilis erdőségeiben vadászni, és közben szívesen megpihent a pálosok szentkereszti, első zárdájában (Klastrompuszta). IV. Béla ki is fejezte a pálosok iránti szeretetét, és a klastrompusztai első kolostornak adományozta a közeli Üllőkő földjét is. Itt ismerte meg Boldog Özséb utódját, Benedek testvért, akit Özséb halála után választottak a rend főnökévé, és 1290-ig volt a generális.

IV. Béla Árpád-házi magyar király (1206. november 29.-1270. május 3.) (Kép: keptar.oszk.hu)

Gyöngyösi elbeszéléséből tudhatjuk meg, hogy életszentsége miatt Benedek testvér IV. Béla király szeretett barátja volt, ezért a Pilis szigeten (Insula Pilis) lévő palotáját, mely vadászatra volt berendezve, minden tartozékával neki ajándékozta, hogy abban kolostor legyen (Pilisszentlélek). Ugyanakkor Gyöngyösi Vitae Fratrum-ában Özséb halála 1270-ben következett be, amely esztendő május 3-án IV. Béla király is meghalt. Ennek értelmében a király Özséb utóda, Benedek számára aligha ajándékozhatta a királyi birtokot. Így joggal feltételezhetjük, hogy ténylegesen csak IV. Béla unokája, IV. László király adta át a vadászkastélyt Benedek testvérnek 1287-ben.

Róbert Károly a lovagi szellem megtestesítője azért kedvelte a pálosokat, mert komoly szerzetesi életet éltek, és nem ártották magukat a politikába (akkor még). Szimpátiáját több ízben is éreztette velük, és gyakran vendégelte meg őket királyi asztalánál. A haldokló Lőrincet a Szent Lőrincről nevezett budai kolostor megteremtőjét személyesen látogatta meg…

A pilisszentlászlói pálos monostor alapítását tekintve mai napig ellentmondásosak a források. Egyes vélemények szerint egykor III. Béla király vadászlaka állt a falu fölötti dombon, amelyet III. Endre 1291-ben az első magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozott. Más teóriák szerint IV. Béla és IV. László neve is felmerül alapítóként. A monostor először 1291-ben szerepel a veszprémi püspök által elismert pálos egyházak között, ekkor megemlítik a templom védőszentjét is. 1294-től az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott…

Pilisszentléleki pálos romok – IV. Béla alapítása

Nagy Lajos király a nagyhetet az általa alapított márianosztrai kolostorban töltötte imában és elmélkedésben elmerülve. Fennmaradt egy mondása, mely szintén a rend megbecsülésére mutat: szerinte, miként az erdei vadaknak prémje rendszerint szebb a háziállatokénál, úgy a világiak tülekedésétől távol álló pálosok is tisztábbak. Hálája és szeretete jeléül Itáliából hozatta el Remete Szent Pál testét majd fejét a jámbor szerzeteseinek, akik a szent ereklyét a budaszentlőrinci kolostorban őriztek…

Zsigmond király szerzetesi életüknek tisztaságát, Mátyás király életszentségüket és közkedveltségüket emelte ki. Mátyás számos kolostort adományozott a remetéknek, így Zsámbék, Csút és Fehéregyháza templomát és kolostorát, valamint ezek birtokait is a rendnek ajándékozta számos egyéb adománnyal egyetemben. Nem egy anekdota fennmaradt Mátyás király és a pálosok barátságáról, melyet Gyöngyösi Gergely, a rend történetírója jegyzett fel művében, mely 1520 körül született…

Mátyás király fiatalkori ábrázolása a Thuróczy-krónika hasonmás kiadásában (1986) (Kép: virtualis.sk-szeged.hu)

Az egyik anekdota szerint az uralkodó gyakran felkereste a kolostort, hogy ott I. Gergely rendfőnökkel kibeszélgesse magát. Gyöngyösi arra is utal, hogy Mátyás és Gergely atya néha bizony „lementek a borospincébe, hogy ott vigasztalódjanak”. Tudni kell, hogy a pálosok híres szőlészek-borászok is voltak, és az uralkodó nyilván nem véletlenül kedvelte a szentlőrinci nedűket.

Egy alkalommal Mátyás késő este kopogott a rendház kapuján, ám a kapuőr nem engedte be. Az eset kitudódott, a strázsát Gergely atya jól leteremtette, Mátyás viszont megjutalmazta, mondván: „Bárcsak mindenki ilyen engedelmességgel szolgálna engem!”

Másik alkalommal az uralkodó elrejtőzött a templom karzatán. Látni akarta, hogyan ostorozzák meg egymást a szerzetesek. Amikor ez megtörtént, Mátyás – előlépve rejtekéből – így szólt: „Nem igazság, hogy a vikáriust nem ostorozták meg!” Ám közölték vele, hogy az elöljáró kiadós ostorozása mindig utoljára szokott maradni. Mátyás ezt is végignézte, s ekkor határozta el, hogy a fehéregyházai templomot átadja a szentéletű pálosoknak. Csakhogy a templom korábbi plébánosa ettől úgy felbőszült, hogy – nem éppen paphoz méltó cselekedet – „egy vénasszonnyal az új perjelt és szerzeteseit meg akarta mérgeztetni”. Szerencsére az eset kitudódott, a tragédia elmaradt.

1480-ban aszály sújtotta az országot. Mátyás ekkor arra kérte a szentlőrinci szerzeteseket, hogy zsoltárokat énekelve és szent ereklyéiket magukkal hozva vonuljanak fel a budai Várba. És csoda történt: „felhők jelentek meg, és rögtön, mielőtt az atyák hazaértek volna, körös-körül bőséges eső áztatta a földet, mire a kiszáradt növények újraéledtek”.

Egyszer Mátyás elé vezettek egy szökött szerzetest, akitől megkérdezte: „Milyen a remete testvérek élete?” Mire a züllött alak, általános derültségre ezt felelte: „Amiről felséged engem kérdez, Istennek kijáró hittel a legőszintébben válaszolom, hogy azok jó szerzetesek, nem tűrik meg a rosszat, következőképp engem sem tűrtek meg, ezért sokat ültem börtönben, de megszöktem!”

Szűz Mária megkoronázza Károly Róbertet. Falkép a szepeshelyi káptalani templomban (Fotó: Magyarország története)

Hogy az uralkodó szerette a pálosokat, mi sem bizonyítja jobban, mint Gyöngyösi azon feljegyzése, miszerint „Az Úr 1474-ik évében, amikor nagy sáskacsapatok nyomultak Magyarországra, és amikor én kétéves gyermek voltam, a kegyes Mátyás rendünknek adományozta a zsámbéki és a csúti kolostort.”

Végül a krónikás lakonikus, ám sokat mondó feljegyzése: „Az Úr 1490-ik évében, virágvasárnap utáni kedden Mátyás király meghalt.” És a nagy mecénás halálával mintha a rend virágkora is tovatűnt volna. Gyöngyösi Gergely még megéri, hogy 1526-ban a törökök felégetik, és porig rombolják a szépséges Budaszentlőrincet.

Számos más királyi alapítást fel lehetne még sorolni ebben a hosszúra nyúlt cikkben, hiszen megannyi oklevél tanúskodik ezen királyi alapításokról, bőkezű adományokról, az már legyen egy következő bejegyzés tartalma…



Forrás: GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete (Fráter György Alapítvány 1998. Pilisszántó) Árvai Vince fordítása.
KISBÁN EMIL: A magyar Pálosrend története I. Pest, 1938.

Borítókép: Nagy Lajos király a Képes Krónikában (Fotó: oszk.hu)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.