Kolostoralapítók – II. Dörögdi Miklós egri püspök

A 13. században a Mecsekhez, a Pilishez és a Bakonyhoz hasonlóan a Bükkben is éltek remeték, akik renddé szerveződését első lépésben a helyi püspök szabályozta.Felnémet határában, az Eger és Almár patakok összefolyásánál 1346-47-ben az egri káptalan hozzájárulásával II. Dörögdi Miklós egri püspök alapított és építtetett monostort a pálos remetéknek, melyet 1346-ban fel is szentelt Szent Mária Magdolna tiszteletére. Jelentős adományokkal látta el a rendet, szőlőket és malmokat is adományozott a pálosoknak megélhetés céljából. De ki volt Miklós püspök?

 

Boleszló herceg-érsek halála után, ismét összegyűlt az esztergomi főkáptalan és összes szavazataival megválasztotta érsekéül Dörögdi Miklós pozsonyi prépostot. Miklós, választott érsek, Zala vármegyében született, Dörögdön, atyai birtokán. Papi pályáját mint veszprémi kanonok azzal kezdte, hogy elment a bolognai egyetemre tanulni, hol oly tekintélyt és tiszteletet vívott ki magának, hogy 1316 május 1-én megválasztották őt rektornak. II. Tamás érsek is számított e jeles férfiú szolgálatára és lefoglalta őt azzal, hogy kinevezte nyitrai főesperesnek. Rektorsága arról emlékezetes, hogy akkor hirdették ki a bolognai egyetem új törvényeit, melyeknek egyetlen példányát a pozsonyi társas káptalan könyvtárában őrzik. Rektori hivatala leteltével, nem sok időt töltött Bolognában, minthogy 1319 elején már Esztergomban találjuk, az érseki iroda főnökeként.
.
Eger (Agria) G Hoefnagel metszetén, a XVI. század végén (Forrás: wikimedia.org)

1320 szeptember 20-án már pozsonyi prépost. Mint ilyen, buzgó tevékenységet fejtett ki egyháza jogai megvédésében kiváló érdemeket szerzett. Megnyerte I. Károly király kegyét is, ki őt elsőben megtette káplánjának, utóbb az egri püspökké választott Telegdi Csanád helyébe a királyi kápolna ispánjának. Dörögdi Miklós az esztergomi káptalan ráeső választását elfogadta, az érseki széket elfoglalta, azután a káptalan küldötteivel együtt, Avignon felé vette útját, hogy a pápától megerősítését kieszközölje. De Konstanz előtt, merre útja Avignon felé vezette, gróf Monfort Hugónak és Rudolfnak, mesterségük szerint rablólovagoknak kezébe került ő és útitársai, akik őket letartóztatták, lovaiktól, pénzüktől és egyéb javaiktól megfosztották, amint ezt XXII. János pápa 1329 április 1-én kelt, és a konstanzi püspök, prépost és dékánhoz intézett leveléből értjük, melyben elrendeli, hogy az útonálló grófok mindaddig egyházi kiközösítés alá rekesztessenek, míg foglyaikat szabadon nem bocsátják. A pápa rendeletének meg volt a kellő hatása, amennyiben Dörögdi Miklóst és társait a következő 1330. év derekán Avignonban találjuk.

Itt azonban új nehézségek keletkeztek. I. Károly magyar király ugyanis nem járult Miklós választásához; ő a nagyérdemű Telegdi Csanádot, Eger épp oly szent életű és bőkezű, mint hazafias és buzgó püspökét kívánta az ország első főpapi székébe emelni s ebben az országos közvélemény mögötte állt. Hogy Károly király Telegdi Csanád érdekében működött, látszik abból is, mert a királyi levelek záradékában az van, hogy az esztergomi érseki szék üresedésben áll, pedig Miklóst már megválasztották. Az esztergomi érsekség kérdése úgy dőlt el, hogy elsőben Dörögi Miklós önként lemondott mindazon jogokról, melyek rá az esztergomi káptalan választásából háramlottak. XXII. János pápa azután az ekképen megürült esztergomi érseki székre Telegdi Csanád egri püspököt helyezte át (1330 szeptember 17-én); helyébe pedig egri püspöknek Dörögdi Miklóst tette, különösen kiemelvén tudományos műveltségét (1330 október 1.) és a tusculumi püspök által fölszenteltette, sőt az esztergomi érseki javadalom féljövedelmét is neki engedte át, mert – úgymond, – választott esztergomi érsek volt.
.
A felnémeti pálos kolostor alaprajza (Forrás: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon)

Egyházmegyéje területén az 1332 és 1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint 821 plébánia, 12 prépostság és apátság volt. 1335-ben fontos diplomáciai küldetést teljesített, s az idősebb Erzsébet királynét elkísérte Itáliába. Pápai utasításra részt vett a magyarországi bencés kolostorok megreformálásában. Nevéhez fűződik az Eger-Felnémet feletti Almár-völgy pálos, és talán a felsőtárkányi Barát-réti karthauzi kolostor alapítása is.

Jelentős bővítéseket hajtott végre az egri (vár)székesegyházon, az általa emeltetett nyugati toronypár közti bejáratban temették el. Síremléke 1506-ban egy villámcsapás által keletkezett tűzben elpusztult, de pótolták; sajnos ez sem maradt fenn. Magát a sírt az 1970-es években bolygatottan ugyan, de mégis értékelhető állapotban találták meg (az egyetlen ismert temetkezési helyű egri püspök maradványai azóta sem kerültek visszatemetésre). Jelenlegi ismereteink szerint 1361. június 15-én még élt; magas kora alapján feltételezhető, hogy székhelyén, Egerben hunyt el.

 

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai 5. ESZTERGOM TÖRTÉNETE AZ ANJOUK KORÁBAN. Dörögdi Miklós.
Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok 1100-1900

Borítókép: Nagy István, Püspöki palota részlete, Eger (indafoto.hu)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.