Kolostoralapítók – Nagy Lajos király

Nagy Lajos király (Forrás: wikipedia.org)
Nagy Lajos király (Forrás: wikipedia.org)

 

“Lajos még nem volt 17 éves, midőn atyja halála után hatodnapra, az egybegyűlt főpapok, főurak és nemesek egyhangú választása folytán, elfoglalta a királyi széket. A nemzet nagy várakozással volt ifjú uralkodója iránt. Tudta, hogy kitűnő és magyar nevelésben részesült, a mellett atyja oldalán korán beavattatott a politika szövevényeibe is. De személyes tulajdonságainál: vallásosságánál, férfias komolyságánál, lovagias jelleménél és kora érettségénél fogva is csak jót lehetett várni tőle. Innen magyarázható az az öröm és lelkesedés, a mellyel őt koronázása alkalmával üdvözölték.” Nagy Lajos fő célja a vallási egység megteremtése volt. A szívéhez nőtt szerzetesrendek közül – a krónikák szerint – a pálosokat kedvelte a legjobban…

Nagy Lajos 1342-1382

I. Lajos, azaz Nagy Lajos (Visegrád, 1326. március 5. – Nagyszombat, 1382. szeptember 10.), Anjou-házi magyar királyi herceg, aki 1432-től Magyarország és Horvátország királya, és Lengyelország királya 1370-től haláláig. Lajos I. Károly Róbert magyar király és Łokietek Erzsébet királyné harmadik fiúgyermeke volt. Uralkodása a középkori Magyar Királyság egyik fénykora: az ország belső békéje és dinasztikus kapcsolatai lehetővé tették a társadalom, a gazdaság és a kultúra fejlődését, ezáltal Magyarország nemzetközi szinten is az egyik legfejlettebb európai királysággá vált. Aktív külpolitikája és sikeres hadjáratai révén pedig európai nagyhatalommá lett.

Háborúk és hadjáratok

Károly Róbert gazdag kincstárat hagyott fiára, amire Lajosnak szüksége is volt, hiszen uralkodása (1342-1382) szüntelen háborúskodással telt. Lajosban testesült meg a kor királyeszméje: a lovagkirály egyszerre volt mélyen vallásos és a harcok során személyes bátorságával jeleskedő uralkodó. Lajos aktív külpolitikája, sikeres háborúi a kortársak egyöntetű elismerését vívta ki. Anjou királyaink közül hosszú ideig mindig őt helyezték előtérbe, pedig Lajos külpolitikájában folytatta apja örökségét, sikereihez pedig a Károly Róbert által megalapozott gazdaság teremtett hátteret. Ugyanakkor maga mögött tudhatta annak a bárói csoportnak a támogatását is, akiket még apja emelt fel.

A nápolyi hadjáratok indítéka családi jellegű volt. Lajos testvérét, Andrást ugyanis nem koronázták nápolyi királlyá, Johanna királynő mellett meg kellett elégednie a hercegi címmel. A botrány akkor robbant ki, amikor Andrást rejtélyes körülmények között meggyilkolták. A merénylőket – akik egyébként Johanna udvaroncai voltak – a pápa nyomására kivégezték, de a felbujtók személyére sohasem derült fény. Lajos 1347-ben a gyilkosság színhelyén bosszút állt a hercegi családon, az 1348-as nagy pestisjárvány azonban visszavonulásra kényszerítette. Ezután Johanna és új férje akadálytalanul visszatért a városba. Nápoly ellen még két hadjárat indult a későbbiekben, Lajosnak azonban be kellett látnia, hogy a távoli területet katonai erővel nem tudja megtartani. Ezért békét kötött volt sógornőjével és kivonta csapatait a városból.

Lajos balkáni hódításainak egyik célpontja Dalmácia és Horvátország volt, amelyek ténylegesen kikerültek a magyar királyság fennhatósága alól. A hosszan tartó háborúskodás Lajos győzelmével végződött, Velence Lajost Dalmácia egyedüli urának ismerte el. Lajos több hadjáratot vezetett Szerbia, Bosznia, Moldva és Havasalföld ellen, az “igaz hit védelmében” északon a pogány litvánok, a Balkánon pedig az eretnekek ellen hadakozott.Lajos nagybátyja, III. Kázmér 1370-ben meghalt, és a Károly Róberttel kötött egyezmény értelmében Lajos elfoglalta a lengyel trónt. Innentől kezdve a két királyság perszonáluniót (‘személyes kapcsolat, egyesülés’) alkotott, a két államot az uralkodó személye kötötte össze. E kapcsolatban a két egyenrangú királyság megőrizte függetlenségét, önálló állami szerveit, de az uralkodó személyének azonossága befolyással volt a külpolitikára, minthogy azt mindig is a király “személyes ügyének” tekintették.

Lajos lányait, Máriát és Hedviget illően házasította ki. Máriát Luxemburgi IV. Károly császár fiával, Zsigmonddal jegyezték el, a négyéves Hedvignek a nyolcéves Habsburg Vilmos herceg jutott jegyesül, de végül a késöbbi lengyel uralkodóhoz II. Jagelló Ulászlóhoz adták feleségül. A házasságok sikerültek ugyan, a trónutódlás rendjét azonban mindkét országban nehéz volt elfogadtatni. Sem Lengyelországban, sem Magyarországon nem esett még olyan “szégyen”, hogy a korona nő fejére került volna. Egy nő nem testesíthette meg a kor lovagideálját, és a szokásjog is azt diktálta, hogy a trónnak fiágon kell öröklődnie. A lengyelek tudomásul vették Mária és Zsigmond utódlását, mert azt hitték, hogy az ifjú pár Krakkóban fog lakni, míg a magyar trón Hedvigre száll. Lajos azonban a lengyel és magyar trónt egyaránt Máriának szánta, és végakaratában Magyarország uralkodójává is Máriát jelölte.

Nagy Lajos és a pálosok

Nagy Lajos király birodalmának nagyságát atyja, Róbert Károly előre megalapozta, ezen eredmények után Lajos király fő célja a vallási egység megteremtése volt a középkori Magyar Királyságban. A szívéhez nőtt szerzetesrendek közül a pálosokat kedvelte a legjobban – számos legenda született Nagy Lajos és a pálosok kapcsolatáról. A király uralkodása alatt emelt kolostorok közül kétségkívül azok a legdíszesebbek és leggazdagabbak, amelynek alapításai az ő nevéhez fűződnek, de XI. Gergely pápa az ő közbenjárása folytán nyilvánította a püspöki joghatóságot a pálosok fölött semmisnek, ezzel a rend tagjait, valamint az összes monostort közvetlenül a Szentszék alá rendelte. A márianosztrai kolostort trónralépésének 10. évfordulóján, 1352-ben, Isten legszentebb anyjának tiszteletére alapította. A rendtörténeti krónikák szerint Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Fényes visegrádi palotájából gyakran járt ide, hogy ima és elmélkedés között merítsen erőt a nagy birodalma ügyeinek intézéséhez, s a maga erősítéséhez. Rettentő betegsége (lepra) okozta szenvedésében itt tett szert kellő önfegyelemre és türelemre.

A király családjának több tagja is gyakran felkereste a templomot és a kolostort, melynek egyik szárnya királyi lakrész volt. Márianosztrát meglátogatta Zsigmond, majd Mátyás király és felesége, Beatrix királynő, valamint az utána következő királyok is. Lajos – 1370-től lengyel király is – 1376-ban, majd 1378-ban újólag megerősítette és – a lengyel és magyar urakkal – elfogadtatta, hogy halála után a legidősebb életben maradt lánya, Mária örökölje a magyar és lengyel trónt. 1382-ben népes küldöttség érkezett Lengyelországból Oppulai – több helyütt: Oppelni – László vezetésével, aki Lajos nevében a kormányozta az országot, s kijelentették: elfogadják Máriát uralkodóként, de a leendő királynőnek Krakkóban kell élnie. Engedett Lajos király az akaratnak, s 1382 augusztusában Máriát jelölte – utált jegyesével – Luxemburgi Zsigmonddal az oldalán a lengyel trónra. A magyar trónt pedig Hedvignek szánta,aki 1378-tól együtt nevelkedett férjével, Vilmos stájer herceggel. Lajos tisztán látta, hogy problémák lesznek a trónbetöltésekkel – ahogy ez később be is igazolódott ,hiszen a lengyel urak maguk akartak leendő királynőjüknek férjet választani -, ezért döntésével egy időben Márianosztráról 12 pálos szerzetest küldött Oppulai Lászlóval, hogy letelepedésük és imádságuk a királynő uralkodását segítse.

Nagy Lajos kedvenc pálosainak védőszentjük ereklyéjét is megszerezte. 1378-ban háborút indított Velence ellen, amely győzelemmel zárult. Az ezt szentesítő torinói békeszerződés egyik pontja kötelezte Velence városát Remete Szent Pál ott őrzött mumifikálódott holttestének átadására. Mindez egyértelműen tanúsítja Nagy Lajos pálosok iránti elkötelezettségét. Az ereklyék az akkori pálos főmonostorba, Budaszentlőrincre kerültek, amely ennek köszönhetően az ország egyik legnépszerűbb zarándokszentélye lett. Nagy Lajos király az ereklye magyar földre hozatalával Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag szentjét Magyarország társvédőszentjeként tartották számon.

Nagy Lajos király nevéhez fűződik még a remetei (ma Pálosremete Romániában, Máramaros megyében), a budai Szent Pál, a gönci és a máriavölgyi kolostorok alapítása is, illetve számos adománnyal látott el megannyi pálos kolostort. Feleségével együtt főleg a budaszentlőrinci, kalodvai és diósgyőri kolostoroknak juttatott gazdag adományokat. Vagyoni gyarapodásuk elősegítésén kívül több előjogot is adott a pálosoknak. Nagy Lajos uralkodásának ideje a pálos rend történetében a megerősödés kora lett…

Forrás:
Dr. Szalay József–Dr. Baróti Lajos: A magyar nemzet története
Pór Antal: Nagy Lajos 1326-1382
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I.
A márianosztrai pálos kolostor a XIV-XVIII. században – Dénes-Varga Zsuzsanna, Berzsenyi D. Főiskola, Szombathely, 2005.

Borítókép: Nagy Lajos király a Képes Krónikában (Forrás: oszk.hu)