Budaszentlőrinc, Szent Lőrinc főkolostor

A budaszentlőrinci főkolostor háromhajós templomának romjai

A budaszentlőrinci pálos kolostor területéről 1290-ben olvashatunk először. Ekkor arról értesülünk, hogy az itt lévő, egy remete gondozása alatt álló kápolnát Lodomér esztergomi érsek visszahelyezi a veszprémi püspökség joghatósága alá. A kápolna királyi kápolna, exemptus egyház volt, ezért eredetileg az esztergomi érseknek volt alárendelve. 1300 körül alapítja meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc monostorát. Azután Károly király, János óvári ispán (vagy Óvári János ispán) és Velencei Pál budai polgár adományaiból bővítették a kolostort 1335-ben Henc fia János adományozza a kolostor körüli erdőket a kolostornak. 1353-ban a pálosok átíratták Henc fia János adománylevelét, itt azonban már nemcsak erdőkről, hanem szántóföldekről is szó esik.

I. Lajos király elrendeli, hogy a máramarosi királyi sóbánya adjon minden évben 300 aranyforint értékű sót az évenként Pünkösdkor megtartott budaszentlőrinci nagykáptalan számára. Zsigmond király 1391. április 22-én kelt oklevele 300 aranyforintot utal ki a budaszentlőrinci nagykáptalanra. Valószínűnek tűnik, hogy Zsigmond oklevele Nagy Lajos király adományát erősíti meg, bár ebben az oklevélben sóról nem esik szó. A későbbi magyar királyok sorra megerősítik a 300 aranyforintos sóadományt Zsigmondot tüntetvén fel eredeti adományozónak. Az utolsó megerősítő oklevelet a sóadomány tárgyában II. Ulászló király adja ki 1505. december 21-én.

A budaszentlőrinci kolostor fennállásának talán legnagyobb ünnepe az az 1381-es esemény volt amikor idekerültek a rend névadójának, Remete Szent Pálnak a földi maradványai. Szent Pál testét 1169-ben vitték Egyiptomból Bizáncba, ahonnan 1240-ben Velencébe került. Magyarország az 1378-ban Velence és Genova között kirobbant háborúban Genova szövetségese volt. A magyar-velencei ellentéteket az 1381. augusztus 24-én megkötött torinói béke zárta le, melynek eredményeként Szent Pál maradványai Velencéből előbb Budára kerültek, innen pedig Demeter esztergomi érsek ünnepélyes körmenettel vitte 1381. november 14-én Budaszentlőrincre. A torinói békét 1381. november 26-án Diósgyőrben írták alá, több jelentős személyiség jelenlétében. Gyöngyösi megemlíti azt is, hogy az ereklyék Budaszentlőrincre kerülése után a nagykáptalan elrendelte, hogy Remete Szent Pál és Szent Ágoston napját ünnepélyesen kell megülni.

Szent Pál síremlékének töredéke (http://sirasok.blog.hu)

Az ereklye azonban nem volt teljes, mivel feje előbb Rómába, majd onnan Csehországba, Karlstein várába került, ahonnan 1523-ban II. Lajos király hozatta Budaszentlőrincre. A király 1523. március 8-án közli Báthori István nádorral, hogy sikerült Szent Pál fejét megszereznie. Ország János váci püspök pedig 1523. március 9-én azt írja a nádornak, hogy a király a fejet neki adta át őrzésre. A fejet előbb Budára hozták, ahonnan Simon zágrábi püspök vezetésével ünnepélyes körmenet vitte az ereklyéket a falakon kívülre, itt azokat átadták a pálosoknak, majd a körmenet Budaszentlőrincre ment és ott egyesítették a fejet a testtel. A budaszentlőrinci kolostor 1381-től híres búcsújáróhely lett, több búcsúengedélyről is tudunk.

1403. június 1-jén kelt György generális oklevele, melyben az új egyház nagy oltárának jobb oldalán található, a Szent Kereszt tiszteletére emelt oltárról esik szó. Hunyadi János kormányzó 1446. július 2-án kiadott okleveléből megtudjuk, hogy még I. Ulászló király a budai polgárok adójából évente 40 aranyforintot utalt ki a budaszentlőrinci pálosoknak mindaddig, amíg ez az összeg a 2000 aranyforintot eléri. Mivel a budai polgárok 1445-ben és 1446-ban nem fizettek, ezért Hunyadi megparancsolta nekik a pótlólagos fizetést, valamint azt, hogy ezután rendesen törlesszék a fenti összeget. Báthori István országbíró 1475. január 9-én kelt oklevelében az olvasható, hogy Kovács István csuda-balai birtokát a szentlőrinci kolostor Szent István tiszteletére emelt oltárának adományozza, mely az említett kolostor Szent Pál-kápolnájában az ambituson található.

Az 1480-as években több építkezés is zajlott a kolostorban. 1488-ra készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán a kápolna Budai Kovács Márton költségén, aki egész életében vincellér volt és akit a Szent Lőrinc kolostorban temettek el. 1486-ra a Szent Pál tiszteletére épített kápolna az ablakokig elkészül, de az építkezést csak 1492-ben fejezteti be Tharispán Albert budai vámagy. Ugyanebben az időben Dénes testvér, kőfaragó készített új síremléket Szent Pálnak, mely még a török követnek is nagyon tetszett. A kolostor területén folyt eddigi kutatások során előkerült vörösmárvány töredékekből egy oldalain mérműves, szamárhátíves árkádokkal áttört szarkofág képe bontakozik ki, a nyílások mögött talán a szent alighanem fémből készült ereklyetartójára pillanthatott egykor a látogató. Az ívek fölötti ívmezőket jelenetek töltötték ki; egy, Remete Szent Pál lelkének angyalok által történő mennybevitelét, és egy az Atyaistent ábrázoló töredék került eddig elő. Az egész építmény bonyolult fiatornyos tagolású volt. A síremlék a faragványok finom részleteivel, aprólékos megmunkálásával, a fúró gyakori használatával, a bravúrosan áttört szerkezettel a magyarországi vörösmárvány faragás egyik csúcspontját jelenti. Az ereklyéket 1492-ben helyezte el az új tumbában István szerémi püspök.

Romok a hó alatt

A 15. század 80-as éveiben, valószínűleg 1488-ban Kamanczy János vicarius generalis rendbehozatta a szentlőrinci kolostor ciszternáját, amely tönkrement, és ezért a víz nem tudott a cellariumból a közös gyűjtőbe átfolyni. Emiatt a folyosó és az ebédlő fala alatt mély árkot ástak, ennek folytatásaként pedig elkészült egy mélyebb és szélesebb ciszterna. Kamanczy fürdőházat is építtetett. 1439-ben az egyik fiatal testvér 40 aranyforintot lopott el a belső sekrestyéből. Bécsben fogták el később és visszavitték a szentlőrinci kolostorba. Miután büntetését letöltötte, dicséretes életet élt a továbbiakban. Balaszentmiklósi Gergely testvért, aki orgonista, később pedig vicarius generalis volt 1508-ban II. Gergely néven rendfőnökké választották. Hivatali ideje alatt kezdődött el a budaszentlőrinci kolostor új szentélyének építése az alapoktól, sekrestyével együtt Gyűléstermet is emeltek. A munkákat öt év alatt végezték el, és végrendeleti adományok biztosították a fedezetet. Gyöngyösi megemlékezik az új főoltárról, az új orgonáról és a művészien faragott stallumokról.

1526-ban, a mohácsi csata után a törökök Budáig eljutván, elpusztítják a kolostort. Budaszentlőrinci tartózkodásuk tíz napja alatt mindent feldúlnak, szétrombolnak, a kolostort felégetik. A főkolostor gazdagságára következtethetünk abból az adatból, hogy 1000 forint értékű könyv égett el a könyvtárban. A kolostorban ezzel az eseménnyel megszűnik az élet bár 1540-ből van még egy adatunk, amikor Imre rendfőnök a budaszentlőrinci kolostorból tiltakozik az elefánti perjelnek Baracskay Pállal kötött egyezsége ellen. Remete Szent Pál ereklyéit még a törökök megérkezése előtt sikerült a Szapolyaiak trencséni várába menekíteni, ahol 1527-ben megsemmisültek a maradványok, mivel leégett a vár.

Összetett építészeti tagozat átmetszett pálcatagokkal és virágdísszel

A budaszentlőrinci pálos kolostornak voltak Budán házai. I. Lajos királytól kapják meg a Kammerhofhak nevezett épületet, amelyet azután elcserélnek Ciliei Hermann házára. Egy másik házat Mihály óbudai kanonoktól kapnak 1402-ben. Gyöngyösi megemlíti, hogy 1480-ban Gergely vicarius generalis valamelyik budai házukat elcserélte Pozsegai Jánossal egy Pesten lévő másikért Tudjuk, hogy a Cillei-ház miatt még a 15. század végén is folyt a pereskedés az óbudai apácákkal, ezért valószínűsíthető, hogy a Mi-hálytól kapott házat cserélték el egy pesti házra.

A mohácsi vész után több pálos kolostor lakói Budaszentlőrincre menekülnek egyházi kincseikkel együtt A kincseket, valószínűleg a budaszentlőrinci tárgyakkal kiegészítve, János generalis a Homonnai-ruhák és rendi kiváltságlevelek pedig a Homonnaiak revickei várába kerültek. Egy 1532-ben keletkezett lista felsorolja ezeket a tárgyakat. Az arany és az ezüst tárgyak értéke 60 ezer, az egyházi ruháké pedig 30 ezer magyar forint volt. Mivel a Homonnai-család az őrzésükre bízott kincseket nem akarta visszaadni, perre került sor. Ferdinánd király 1550-ben, majd 1559-ben is sürgette a kincsek visszaadását minden eredmény nélkül. Az 1569-ben kiadott ítéletlevél szerint a pálosok elvesztett értékeikért mindössze 2000 forint kártérítést kaptak. A budaszentlőrinci kolostorról 1540 után a 16. századból már nincs több adatunk.

A kolostor területét már a 17. században kőbányaként használták. Egy 1627-es forrás arról számol be, hogy a budai pasa a budaszentlőrinci kolostor köveiből erősítteti meg a budai erődítményeket. Talán nem véletlen, hogy innen szállítanak követ Budára. A budaszentlőrinci pálos kolostor ugyanis jó minőségű hárshegyi homokkőből épült. A pálosok 1686 után szerettek volna egykori főkolostorukba visszaköltözni, de többszöri próbálkozásuk ellenére nem sikerült elérniük ezt. 1686 után Budaszentlőrinc Buda városához került A váci káptalan 1745-ben kelt oklevelében a pálosok tiltakoznak, hogy Buda városa egykori főkolostorukat elidegenítette. Hiába próbálták meg Budaszentlőrincet peres úton visszaszerezni, a pert elveszítették.

A 16. századi kolostor rekonstruált tömegvázlata

1756. április 13-án Csáky Miklós esztergomi érsek megbízásából Batthyány József gróf végez helyszíni szemlét a területen. A helyszíni szemle résztvevői a romok egy részét még jó állapotban találták. Jól lehetett látni a templomhajót feljebb pedig egy négyszögletes részt találtak, közepén kúttal. A bizottság a négyszögletes résznél talán cellák nyomait látta, nyugatabbra pedig egy toronyalapozást figyeltek meg. Említenek még egy délebbre fekvő kutat is. 1763-ban készült az a térkép, amely a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat ábrázolja. A térkép rudera ecclesiae felirattal jelzi a budaszentlőrinci kolostor helyét A romok mellett található völgyet pedig Pál völgyének nevezik. 1768-ban egy másik térképen rudera templi monasterii felirattal ábrázolják az egykori főkolostort. A helyszínen egy nagyobb és egy kisebb téglalap összekapcsolódása jelenik meg, amely mellett egy kutat kissé feljebb pedig mintha egy tornyot lehetne látni. A mai Kurucles felé eső völgy itt is Pál völgye néven szerepel. 1770 körül keletkezett az a térkép, amely Buda egész területét valamint Pest és Óbuda egy részét ábrázolja. A térkép feltünteti a budaszentlőrinci romokat is. Egy 1773-as felmérési térkép szintén a Budakeszi és Buda közötti birtokviszonyokat mutatja. A felirat és az ábrázolás hasonló, mint az 1763-as térképen.

1822-ben Schams tesz említést a romokról. 1827-ben Jankovich Miklós azt írja, hogy ő még gyerekkorában látta a romokat, és akkor azok még embermagasságig álltak. A szerző látta a templom kétszer hat oszlopát, hét oltárának ép asztalát valamint több márvány sírkövet is megfigyelt. 1826-ra a romok azonban annyira lepusztultak, hogy Jankovich már alig találta meg a templomot. Egy 1853-as térkép, amely a Szép Juhászné vendégfogadó környékét ábrázolja, talán a kolostor romjainak egy részét is feltünteti. 1868-ban Rupp azt írja, hogy több mint 40 évvel korábban ő is megvizsgálta a romokat Látta a falakat Szent Pál kápolnájában a néhány láb magasan meglévő falakon festett szentképeket figyelt meg és talált itt egy lépcsőt is, mely szerinte a szószékhez vezetett.Könyvének megjelenése idején azonban már néhány elszórt kőmaradványon és a monostor kútján kívül mi sem hirdeti többé a régi dicsőséget.

Forrás:
BENCZE ZOLTÁN – SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor

Fotók:
Sírkő töredék: sirasok.blog.hu
Építészeti tagozat: Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4) KATALÓGUS VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KŐFARAGVANYOK A budaszentlőrinci pálos kolostor (B. Z.)
Rekonstruált tömegvázlat: BENCZE ZOLTÁN – SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor
A pálos rend építészeti emlékei