Csútmonostor, Csúti premontrei prépostság

1264-ben IV. Béla alapította mint premontrei prépostságot Szent Euszták tiszteletére. A mai Budafoktól délre Csut falut és a szomszédos Kucsulát, a Csepel szigeten Al- és Felhárost, Fedémest és Mikolát, a Dunától keletre Ócsa környékén és még máshol további birtokokat adott a prépostságnak. 1475-ben adta Mátyás király a pálosoknak, első perjele Budai Imre volt. 1477. március 13-án IV. Sixtus pápa megbízásából Rangoni Gábor egri püspök tíz pálost iktatott be. Ferenc rendfőnök helyettest, aki nagy tisztelője volt Krisztus testének és vérének, Csúton temették el.

A Csatkainak mondott Pál testvér, csuti perjel, kőgátat építtetett a kolostor Duna felőli oldalán, nehogy a víz kiáradása a kolostor falában kárt okozzon. Így nagy segítségére volt a kolostornak. Végül Fehéregyházára helyezték, és ott költözött Krisztushoz, az Úr 1519-ik évében.

1526-42 között elnéptelenedett, oklevelei elenyésztek. Birtokait I. Lipót király a pesti pálosoknak adta, II. József pedig beolvasztotta a Vallásalapba. Helye annyira feledésbe merült, hogy amikor a 17. század második felében a pálosok elkezdték birtokaik visszafoglalását, a fejérmegyei Alcsuton, Felcsuton és Acsán (Ócsa helyett) vélték felfedezni az ősi monostor nyomait. A kb. 1000 lépés hosszú szigetet később Fácános, s a csepeli oldalon fekvő 2 egykori faluról Háros-szigetnek nevezték. Közepe táján álltak a monostor romjai, melynek anyagából a 19. sz. elején vadászlakot építettek. Az épületben a régi részletek még a 20. század elején is fölismerhetők voltak. Az újabb építkezések 1950 után a maradványokat elnyelték. 1961-ben Zolnay László megtalálta a monostor helyét.

Forrás: Dr. Aczél László Zsongor OSPPE
A PÁLOS REND BUDAPESTI JELENLÉTE