Klastrompuszta, Szent Kereszt kolostor

Klastrompuszta (Kesztölchöz tartozó terület) az itt alapított magyar szerzetesrendnek 1250-1304-ig a központja volt. A rendi krónikák szerint a Pálos szerzetesrend alapítója az esztergomi kanonok, Özséb volt. A 13. század elején a pilisi erdőkben, egyre nagyobb számban húzódtak meg remeték, akikkel a későbbi rendfőnök Özséb tartott rendszeres kapcsolatot. 1246-ban a tatárjárás után lemondott vagyonáról, és Báncsa István érsek hozzájárulásával ő maga is a Pilisbe vonult és remete életet élt. Maga köré gyűjtötte a társait és a barlangok közelében, templomot és monostort alapítottak a Szent Kereszt tiszteletére. A szerzetesrendet „Szent Pál első remete rendjének” nevezték. 

A klastrompusztai Szent Kereszt kolostor romjai napjainkban

A szerzetesi életüket szabályozó alaptörvény hiányában kezdetben a Pécs melletti patacsi monostor szabályait alkalmazták, majd Özséb 1262-ben Orvietoba ment, hogy a pápától a rend elismerését kérje. Csak annyit sikerült elérnie, hogy Orbán pápa megbízta Pál veszprémi püspököt — akinek egyházmegyéjéhez tartozott a Pilis-hegység területe -, hogy vizsgálja meg a remeték kérelmét. Ha a körülményeket megfelelőnek találja, engedélyezze Szent Ágoston reguláját. A szerzetesrend nem rendelkezett ennek megfelelő vagyonnal, így 1263-ban Pál veszprémi püspök a pápa felhatalmazása értelmében maga adott nekik regulát, melyben megszabta böjtjeiket, az istentiszteletre vonatkozóan pedig a székeskáptalanok kanonokjainak szabályait írta elő. Egyházjogilag a megyéspüspökök joghatósága alá rendelte őket. Kötelező volt számukra az egyházmegyei zsinaton való részvétel. A szerzetesrend központja a Szent Kereszt monostor lett.

A klastrompusztai Szent Kereszt-monostor 1250—1304-ig a rend központja volt. Ezekben az években itt volt a rendfőnök, a generális székhelye, aki mellett a monostornak külön elöljárója, a prior vagy perjel volt. Özséb 1250—1270-ig volt a pálosok generálisa ez alatt a perjel Benedek volt. 1270. január 20-án halt meg Özséb és Benedek lett a rendfőnök 1290-ig. 1285-ben királyi hadak égették fel a rendházat.

Boldog Özséb a remeték között Kő Pál domborműve a Vatikáni Magyar Kápolnában

1287-ben Pilisszentlélek határában lévő pálos Szentlélek-monostort a klastromi Szent Kereszt-monostor szerzetesei népesítették be. 1289-ben IV. László király a pálosoknak adományozza Üllőkő földjét. Benedek halála után István lett szerzetesrend generálisa, akit tisztségében Ladomer esztergomi érsek erősített meg. István megbízásából a Szent Kereszt monostor új perjele Lőrinc az esztergomi egyházmegyében élő pálos szerzetesrendek számára külön szabályzatot kért az esztergomi érsektől, Ladomértől. 1297-ben készült el az új regula. István 1300-ban halt meg. Őt is, ahogy Özsébet és Benedeket a Szent Kereszt monostorban temették el. 1304-ben az új rendfőnök, Lőrinc, új monostort alapított Buda mellett, hamarosan ez a monostor lett a pálos rend végleges központja. A monostort 1526-ban felégette a török. A maradványokat utóbb meghódította a természet. Bokrok, fák nőttek a középkori épületromok felett. Ezzel magyarázható, hogy a török kiűzése után, elpusztult monostoraikat kereső pálos szerzetesek nem találták a monostor elrejtett maradványait, helyette a Pilis túloldalán lévő Pilisszentkereszt község cisztercita kolostor maradványait vélték a Szent Kereszt — monostor maradványainak…

A többi pilisi kolostorhoz hasonlóan a törökök 1526-os hadjárata idején elpusztított Szent Kereszt kolostor helyét csak az 1950-es évek végén 60-as évek elején sikerült megnyugtató módon azonosítani, amikor a Méri István (Magyar Nemzeti Múzeum) vezette ásatások során a felszínre került az egykori kolostor temploma, sekrestyéje, a káptalantermének keleti fele és néhány kisebb épületmaradvány részlete. A Dr Kovalovszky Júlia által publikált korai feltárásokat fél évszázadig nem követték újak, míg 2013 őszén a magyarországi Pálos Rend felkérésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke a Méri István ásatási anyagát őrző Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Pilis királyi alapítású kolostorait kutató Benkő Elek professzor (MTA BTK Régészeti Intézet) közreműködésével ismét megkezdte a kutatásokat.

A Méri István vezette ásatás egy képe

A közel egy hónapig tartó tanszéki ásatás elsődleges célja a korábban egy védett fa kiterjedt gyökérzete miatt csak részben hozzáférhető káptalanterem régészeti feltárásának befejezése volt. Az ásatások során nemcsak a szerzetesi élet egyik legfontosabb helyszínének számító helyiség és csodálatos épségben megmaradt téglapadlója került elő, hanem a késő középkori szerzetesi élet számos tárgyi emlékének töredéke is (használati kerámia és kályhaszem töredékek, könyvveretek, ólomkeretes ablak részletei, falképtöredékek és az épület faragott kövei). Fény derült továbbá a fénykorában emeleti szerzetesi hálóval (dormitorium) ellátott káptalanterem pusztulásának menetére is.

A tanszéki tereptani óra keretében Bertók Gábor oktató vezetésével közel két tucat hallgató segítségével sor került a kolostor és környezete egy részének geofizikai felmérésére is, amely több helyen korábbi építkezésekhez tartozó maradványokat is kimutatott a jelenlegi formájában többnyire a későbbi átépítések eredményeként létrejött kolostorépületek alatt. Ezek feltárása kutatása a majdani ásatási szezonok feladata lesz… Kesztölcről egy egysávos aszfaltút vezet a romokhoz, parkolni a romok mellett lehet.

Forrás:
Klastrompuszta története (sulinet.hu/örökségtár)
Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar (Régészeti kutatások a pálosok Szent Keresztről nevezett anyakolostoránál, Major Balázs PhD – ásatásvezető, btk.ppke.hu)

Fotók:
A pálos rend építészeti emlékei
sulinet.hu