Márianosztra, Szűz Mária monostor

1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére kolostort épített. A kolostor mellé Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emeltetett. “1352 táján Hont megyében, az esztergomi egyházmegyében a mai Márianosztra plébániatemploma és a hozzá csatlakozó épületek helyén I. Lajos király a pálos remeték számára megalapította a nosztrei kolostort. Az építéshez a közeli Nosztre nevű vár köveit használták fel…”

A Nagy Lajos által alapított nosztrai pálos bazilika és kolostor

Márianosztától kb. 2 km-re található az egykori Zuvár, amely minden bizonnyal a Nosztre nevű vár lehetett. Okleveles említéséről nem tudunk. Tulajdonosa, építtetője a környék birtokosa lehetett, aki családja, vagyona védelmére készíttette az erődítést. Neve Nostre lehetett a középkorban, az a legvalószínűbb, hogy a közeli Nosztra falu birtokosa lehetett a vár építtetője és tulajdonosa. 1281 előtt az akkor már valószínűleg lakatlan Noztrue földet Konrád esztergomi polgártól szerzi meg csere útján a király. Később, az I. Lajos által alapított pálos kolostort az egykori falu helyén építik fel. A vár feltehetően a faluval egyidejűleg jutott a király birtokába, és ezt, mint királyi tulajdont, akadálytalanul felhasználhatták a kolostor építkezéséhez. A helyszínen folytatott ásatás során kiderült, hogy a vár a 13. században épült, egyrészes, körítőfallal, sánccal, árokkal védett lakótornyos vár volt, amely még a 13. században, vagy legkésőbb a 14. század elején elpusztult. A faszerkezetű épületnél és a kemencék közelében előkerült néhány 14-15. századi edénytöredék nem utal a vár későközépkori, állandó lakottságára.

Nagy Lajos királynak ez volt a legkedvesebb kolostora. Fényes visegrádi palotájából gyakran járt ide, hogy ima és elmélkedés között merítsen erőt a nagy birodalma ügyeinek intézéséhez, s a maga erősítéséhez. Rettentő betegsége (lepra) okozta szenvedésében itt tett szert kellő önfegyelemre és türelemre. A király családjának több tagja is gyakran felkereste a templomot és a kolostort, melynek egyik szárnya királyi lakrész volt. Márianosztrát meglátogatja Zsigmond, majd Mátyás király és felesége, Beatrix királynő, valamint az utána következő királyok is. 1535-ben Márianosztra és a „szépségéről és gazdagságáról és mélységes hiteléről híres nosztrai kolostor is a török pusztítás áldozatává vált. Buda felszabadítása után Márianosztra még 25 évig romokban hevert.

A középkori szentély

1711-ben két idehelyezett szerzetes megkezdi az újjáépítést. Elsőnek a szentélyt állítják helyre, melynek gótikus ívei még jó állapotban voltak. Ezután következik a hajó, melyet teljesen újra kell építeni egészen az alapoktól. Vépi Máté pálos atya tervei szerint készül el a hajó a két toronnyal, nagyon szép barokk stílusban 1720-ra, betartva a középkori pálos építészeti szabályt, hogy a szentély és a hajó hossza egyforma legyen. 1726-ra elkészül a főoltár Hont vármegye adományából, és még ez év júliusában a szószék és a többi oltár. 1729. augusztus 14-én a templom és a kolostor felszentelésére Esterházy Imre, pálosból lett esztergomi érsek betegsége miatt segédpüspökét, Berényi Zsigmondot, a későbbi pécsi püspököt küldi el, aki másnap, augusztus 15-én, a Szent Donátról elnevezett harangot is felszenteli. A templom belső berendezése, az oltárok Hassenmiller János pálos szerzetes művészi elgondolását fémjelzik. A főoltár és a mellékoltárok fa felépítménye is az ő alkotása. Csupán a főoltár négy nagy szobráról tudjuk, hogy ismeretlen budai szobrász készítette. A főoltár központi helyén foglal helyet a márianosztrai kegykép.

Az 1711-ben megkezdődött pálos kolostor és templom újjáépítése, a Lengyelországi Czestochowában igen nagy örömöt váltott ki. Laszkiri Cyprián lengyel pálos megfestette a czestochowai kegykép másolatát. Mielőtt a Márianosztrai templomnak ajándékozták volna, hozzáérintették a Czestochowában lévő Nagy Lajos által adományozott csodatevő kegyképhez, mert a művészi értéken túl, annak minden kegyelmi erejét is szerették volna Márianosztrának ajándékozni. Úgy látszik, ez sikerült is, mert az első rendkívüli csodás gyógyulás 1739-ben történt, amikor egy haldokló pálos egy szempillantás alatt meggyógyult. Ennek híre természetesen bejárta a környéket. A zarándokok száma évről évre nagyobb lett.

Csak 57 év telt el az újjáépítés és felszentelés napjától, amikor II. József, a kalapos király, egész birodalmában feloszlatta a fehér barátokat. 1786. augusztus 30-án hagyta el Márianosztrát az utolsó pálos. E rendelettel a kolostor és a templom története kettévált. A kolostor egy jó ideig üres maradt, 1809-ben ugyan a nemesi felkelés sebesültjei részére kórházzá alakítják, de csak rövid időre. Hosszú időre szóló rendeltetését 1858-ban találják meg, amikor női fegyházzá alakítják át a vincés nővérek vezetése alatt, egészen 1948-ig. Ezután a börtön a politikai foglyok – zömmel egyháziak, köztük pálosok – férfibörtöne, 1956 után, pedig a köztörvényesek börtöne lett. A templom, kegyképének köszönhetően, a XX. századra zarándokok ezreit vonzotta. A kommunista diktatúra összeomlásával, 1989-ben a pálos rend visszakapta ősi templomát. 1993 óta a Váci Egyházmegye területéhez tartozik.

Az egyhajós, négy kápolnafülkéből és egy kápolnából álló templom

Az egyhajós, négy kápolnafülkéből, és egy kápolnából álló 39 m hosszú, 404 m2-es műemléktemplomot a pálos rend kívül-belül fölújíttatta. A Bazilika Minor címet a Dr. Beer Miklós püspök úr pontifikálta szentmisén 2012. október 7-én hirdették ki. A Kálvária Krisztus megfeszítésének színhelye, a Golgota (Koponyák hegye) latin megfelelője a calva szóból származó Kálvária. A 18. századtól a szerzetesrendek szorgalmazták a települések határában Krisztus és a Boldogságos Szűzanya szenvedéseinek stációit megidéző szent táj fölépítését. A sopronbánfalvi, máriavölgyi Kálváriák után, a márianosztrai konvent is kiépíti a keresztúti ájtatosság szent helyét. A Bazilikától 1 km távolságra, a Rákóczi, majd Árpád utcán végighaladva jutunk el a XVIII. század természetérzékének és kegyes gyakorlatának megfelelően kialakított Kálváriára. 1756. szeptember 14-én jelölte ki és áldotta meg P. Dónyi Gellért prior a dombtetőn a három kereszt helyét. A domb lábától K-re P. Szluha Gergely remetelakot épített a kálváriát őrző nosztrai remeték számára.

Forrás:
marianosztrakegyhely.hu/kalvaria
A márianosztrai pálos kolostor a XIV-XVIII. században – Dénes-Varga Zsuzsanna, Berzsenyi D. Főiskola, Szombathely, 2005.
DOKUMENTA ARTIS PAULINORUM (Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató csoportjának forráskiadványai XIII. 2. füzet. A magyar rendtartomány kolostorai N-SZ Kézirat, Budapest, 1976.
Miklós Zsuzsa: Ipolydamásd-Zuvár. Horváth László szerk.: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században Gyöngyös 1990.

Fotók:
A pálos rend építészeti emlékei