Kóspallag, Toronyalja, Szent Mihály kolostor

Várból kolostor – Toronyalja Szent Mihály kolostora

“Hont megyében, az esztergomi egyházmegyében, a Börzsöny hegységben Szokolya község határának délnyugati nyúlványában, a Kishanta és Korompa patakok összefolyása felett meredek hegyen a középkorban toronyvár állott, amelynek falcsonkjai ma is láthatók. A hegy alatti völgyben a Kishanta patak jobb partján állott a pálosok Toronyalja nevű monostora szent Mihály tiszteletére.”

A Szent Mihály kolostor 19,9 méter mély kútja

Ezen a helyen egy 13. századi település, illetve a környéken 13. századi telepek (pl. Hanta falu) voltak, a patak másik partján, a Korompa-patak torkolata feletti, meredek oldalú domb tetején a 13. században kisméretű, sánccal, árokkal övezett vár, Bibervár állt. A toronyaljai kolostor, nevét is a mindössze 300 méter távolságra fekvő Árpád-kori kis erődítésről, megerősített toronyról kapta. A kolostor alapítója a lakatlanná vált vár és falu ismeretlen birtokosa lehetett, a kolostor keletkezését a 14. századra helyezik a szakemberek. Nagyon kevés írásos adat emlékezik meg a toronyaljai kolostorról. Érdekesség, hogy építéséhez felhasználták a vár köveit, de erre a célra egy kőbányát is nyitottak a közelben, amire az idősebb kóspallagi lakosok még emlékeznek.

Toronyalja első írásos említése Gyöngyösi Gergely 1381. évi adata, és az ezt követő dátumok is a kolostornak szánt adományok felsorolása. A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínű, hogy a kolostor is ez idő tájt néptelenedett el. Az 1580-as és 1590-es török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda visszafoglalását követően, 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki kolostoraik, köztük a toronyaljai kolostor birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül.

Bibervár romjai a pálos kolostor melletti meredek oldalú domb tetején

1979-ben Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf járt a helyszínen, és terepbejárást végzett. Megállapították, hogy jellegzetes “kiskolostorról” van szó toronyalja tekintetében, mely minden tevékenységében a nosztrei perjelséghez kötődött. 1982-ben Egyed Endre készítette el a romok részletes felmérését, a területen 1985-ben Miklós Zsuzsa végzett ásatást. A kutatás szerint a kolostor első temploma a nyolcszög három oldalával záruló, támpilléres szentélyű volt, az előkerült bordatöredékek (körtetagozatos bordák) szerint az első építkezési szakasz a 14-15. század fordulójára tehető. A szentélyt később kibővítették. A kolostor területén talált középkori leletek időben többnyire a 13. század-16. század elsőre fele közé tehetők.

Sikerült feltárni a 19,9 méter mély kutat is. Több fanyelű kés, sarló, szekéralkatrész, egy lakat, két vasmacska, egy ónkanna is a kút leletei közé tartozott.

Forrás:
CZEGLÉDY ILONA (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986) Közép- és újabb kor
GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete (Fráter György Alapítvány 1998. Pilisszántó)
GUZSIK TAMÁS: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon (Budapest 2003.)
DAP III.
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 110. ÉVFOLYAM (1983) 1. füzet TANULMÁNYOK MIKLÓS ZSUZSA: Ásatás Márianosztra-Biberváron

Fotók:
A pálos rend építészeti emlékei