Nagytótfalu, bajcsi Mindszentek kolostor

A pálosok rendi krónikájában, a „Vitae fratrum”-ban a bajcsi rendház keletkezéséről csupán ezt a szűkszavú feljegyzést olvashatjuk: „az Úr 1283-ik évében alapította Miklós gróf, Gyula fia a bajcsi kolostort Mindszentek tiszteletére. Amikor pedig fel akarta szentelni, a Szentháromságról nevezett apátság tiltakozott ellene, ezért a szentelést más időre halasztotta.” 

A rend történetével foglalkozó szakirodalom jórészt 1280-83-ig terjedő időszakra tette az alapítást. A szakemberek véleménye szerint pontos dátumot azért nem lehet meghatározni, mivel az alapítólevél a pécsváradi konvent 1289 körül kiadott átiratából ismeretes, de a legújabb kutatások szerint az alapítás valószínűleg már az 1255-75 közötti időszakban megtörténhetett.

Az alapítás körüli időszakban csak a kolostor közvetlen környezetében lévő rétről, malomhelyről és a már emlegetett udvarházról van szó. Itt lehetett a kolostor mindennapi ellátásához szükséges kert is. Később számos adománnyal gazdagodott a monostor. Ód Tamás, Csörög várkapitánya 1457-ben a kolostornak adta nagypeterdi birtokrészét saját házával, piacával és annak vámjával együtt. Erre utóbb királyi megerősítést is nyernek a pálosok. 1459-ben a Garai László, Tavasz János, Fülöp, Balázs és Tamás továbbá Márton diák atyjának Sáray Jánosnak Villányban található birtokrészeit kapják. A Mindenszentek kolostorát említi egy 1462-ből való oklevél, ekkor Bajcs már nem faluként, hanem mint mezőváros szerepel. Felfalu is birtokukban volt ekkor, amely később Siklós várához tartozott.

Bajcs kolostor, helyszínrajz

A rend népszerűsége továbbra sem csökkent az adományozók körében. Ezt igazolja, hogy 1472-ben Porkoláb Bálint, Garai Jób ajtónállója végrendeletében a kolostorra hagyja a győrösi (azaz Gyűrűs) birtokrészét, Telekrenddel, Rögzöddel, a révvel és a gázlóval együtt a Dráva folyón, valamint egy Cser nevű erdőt három malommal és szőlővel. Rend falut már 1264-ben említik, valahol a mai Újbezdán körül fekhetett. Csánki szerint Siklós, Beremend és a Dráva vidékén kereshetjük. Gyűrűs ma puszta Alsószentmárton déli részén, ahol később a Kozári család is birtokol.

Az általunk ismert utolsó nagyobb birtok, amellyel a bajcsi pálosok gyarapodnak Vék falu volt. Ezt Perényi Imre özvegye adta a rendnek 1525-ben naponta mondandó szentmisékért. A szerzetesek itt zárt gazdasági egységet kaptak, falusias jellegű településsel. Az oklevél szerint művelt szántók, művelésre alkalmas de még be nem fogott területek: rétek, legelők, erdők, berkek és az előhegy szőlői is itt helyezkedtek el. A török veszély hírére a szerzetesek a kincseiket a Homonnai Drugeth család kezére bízták. Talán ekkor már ez a család lehetett a kolostor kegyura. A jegyzék 8 fehér miseruhát, aranyat, egy velencei keresztet és hat képet említ. Ezek közül három ábrázolását is ismerjük: Szűz Mária, Keresztelő Szent János, valamint Péter és Pál apostolok.

A török kiűzése után a pálosok nem jelentkeztek az Újszerzeményi Bizottság előtt a bajcsi kolostorért és a hozzá tartozó birtokokért. így ezeket a területeket a Siklósi várhoz csatolták és Caprara császári bornok kapta adományul, a felszabadító hadműveletekben szerzett érdemeiért. Utóbb, 1727-ben mégis jelentkezett a szerzet a birtokaiért, de ekkor ezt a kérelmet már nem lehetett teljesíteni, bár a Helytartótanács jogosnak ítélte meg. Az elutasítás mellett azzal vigasztalták a rendet, hogy a mágocsi uradalmat ahol igényeik nem álltak erős jogi alapon elnyerték és a birtokköveteléseiket így kiegyenlítették…

A helyszínen Patton Gábor végzett terepbejárást, az utolsó alkalommal a Gombás-hegy aljában egy kb. 200 méter hosszú szakaszon a völgyre, vagyis keletre néző kiterjedtebb objektumra lettek figyelmesek. Ennek kontúrjai nagyjából egy kolostor átlagos méretét mutatták. Egybefüggő volt, tehát biztosan nem lehetett újkori présház-, illetve pincemaradvány. A feltételezhető templomának a szentélye pedig keletre irányult. Sajnos itt sem találtak középkori tégladarabokat…

Forrás:
Patton Gábor: A bajcsi pálos kolostor

Kolostor helyszínrajz:
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon