Olasz, gyulai Szent László monostor

A 16. század elején a pálosok rendi krónikása, Gyöngyösi Gergely tudósítása szerint „ugyanaz a rendfőnök (István) az Úr 1295-ik évében a régi Szentlászló kolostort Baranyában Óvári Konrád mesterrel újjáépítette.” Az alapító, Óvári Konrád saját oklevelében leírja, hogy Olasz, Hásságy és Héder falu határából kiszakított Szentága földet tartozékaival együtt a pálos remetéknek adta. Ezek jelentettek jobbágytelkeket, szántóföldeket, réteket, legelőket, erdőket, szőlőket és egyéb haszonvételeket.

Egy 1403-ból való, többszörösen átírt oklevélrészletből arról értesülünk, hogy már Salamon király kápolnát létesített volna ezen a helyen. Az oklevéltöredék hibás, 1058-as keltezésű, ekkor Salamon még nem ült a magyar királyi trónon. Ennek ellenére nem biztos, hogy hamis oklevéllel van dolgunk, Szentpétery Imre úgy értékeli az oklevélrészletet, hogy valószínűleg csak egy későbbi eseményt tulajdonítottak neki, Györffy György szerint viszont hamis. A diplomatikai bizonytalanságok ellenére nem zárható ki, hogy akár már Salamon király idejében is állhatott itt valamilyen templom, amely később omladozni kezdhetett, majd köréje a később pálosnak elnevezett remeték gyülekezhettek és Óvári Konrád ezt a romos templomot a pálos remetéknek újjáépíttette…

Vázlat a kolostor mikrokörnyezetéről

A szőlőművelés a birtokcentrum mellett már ekkor igen jelentős lehetett. 1316-ban a szerzetesek szőlejét említik Kerned faluban (ma: Máriakéménd), ugyanekkor Tőiben pedig a termésüket. 1330-ban Konrád unokái ősi nemzetségi birtokaikat felosztották, közöttük a remeték Nakfalva (Remetefalva) és Szentlászló nevű falvait. A kolostort, amelyet ekkor Hásságy határához számítottak, közösnek hagyták. Később Hásságy faluról nevezte Óvári Konrád fia, Jakab magát. Közel két évszázad múltán az épület ismét romossá válik. Ezért a pápa 1472-ben engedélyt ad új templom létesítésére, amelyet úgy kellett felépíteni, hogy a régi helyén azért egy kápolna megmaradjon. Tehát az új, 1487-re elkészülő templom helyszíne közel lehetett a régihez.

1514-ben Mihály deák egy rétet adott el a gyulai pálosoknak Nyomja faluban, amelynek neve utal a helyére is: „Namyazena”. A kegyúri család tagjai: Gyulai Ferenc, Gáspár és László Hásságy faluban a Gyöngyös patakon lévő malmuk birtokában erősítik meg az atyákat. Végül a török foglalás előtti utolsó birtoklástörténeti adat, hogy szintén a kegyúri família „Geszti” előnevet felvett tagja, Mihályfy László itt lévő teljes birtokrészét a pálosoknak adja. A szentlászlói kolostor elöljárója 1542-ben még levelet kapott a közeli bajcsi pálos kolostor perjelétől, de egy évre már a törökök foglalták el e vidéket. Mivel a hódoltság nehezen múló évtizedei alatt az épületegyüttes stratégiai jelentőséggel nem bírt, így sorsa a lassú enyészet lett.

A Batthyány-uradalom 18. század eleji összeírásában mint puszta szerepel a kolostor helye. Az 1714. évi zsinati jelentés Birján községnél említi meg, de csak röviden: „Egykor Szent László tiszteletére szentelt pálos temploma ma romokban van.” A nem sokkal ezután 1721-ből készült kánoni látogatás az egerági plébániánál jegyzi fel már némileg bővebben szólva az állapotáról: „a Batthyányi uradalom Hidor melletti völgyének ligetei felett áll a Szent László király tiszteletére emelt templom épület, amelynek oldalfalai érintetlenül és jelenleg is erősen állnak, hacsak a szószéki oldalon kissé meggyengült, ingatag és lebontott részét nem említjük.”

A kolostor helye a 18. századnak majdnem a legvégéig kissé rendbe téve egy-két laikus remete által lakott volt. Ők az épületet kezdetleges don befedték, szerényen feldíszítve valamennyire használható állapotba hozták. így vált utoljára ismételten szakrális tájjá e szép vidék. A kolostor főépülete kb. 20 x 30 méteres területen feküdt. A kitermelt kövei nemcsak az újonnan felépült olaszi plébániatemplom alapjába és főleg feljárójába kerültek, hanem a környékbeliek széthordták. Elsősorban pincék és házalapok készítéséhez hasznosították…

Forrás, vázlat:
Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában