Pogányszentpéter, Szent Péter kolostor

A középkori oklevelek Stregenz, Strigench, Stregench és Stergench formájában említették a település nevét, amely a hasonló nevű folyó mellett feküdt, s közelében egy kisebb hegyen (in monticulo prope Zenthpeterfalva) 1381-ben már működött a Kanizsai család által alapított, és Szent Péter apostolról elnevezett pálos kolostor. A stregenchi remetetestvéreket más néven szentpéterieknek nevezték. A Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis második kötete azt is említi, hogy területén 1160-ban már a János-lovagoknak is volt monostora. (Müller Róbert régész szerint csupán egy falusi templom lehetett az előzmény, amit a pálosok birtokukba vettek.) A helységet e században még Zala megyei településként tüntették fel.

A 2017-es ásatás leletei: gótikus faragott nyílás-keretek

A 15. század elején az oklevelek Szentpéterfalva, vagy Németiszentpéter alakban is említették, miután a szentpéteri pálosok 1390-ben a Németiektől is kaptak Németiben földeket. A Pogány név pedig a hasonlónevű Pogány családtól veszi az eredetét, amely a 15. században a helység földesura volt. A helység sokáig a pálosok birtokaként is szerepelt, a dombon épült monostor helyét máig is Klastromi-mezőnek nevezi az ott élő nép.

Pogányszentpéter, illetve a középkori Szentpéter (Zenthpeter), mint láttuk, a Kanizsai család birtokához tartozott Kanizsa várával és a hozzátartozó somogyi jobbágyfalvakkal (Miháld, Szentpéter, Denes, Paid, Iharos, Ság, Illő, Csicsó) együtt. A birtokos család férfiágának kihalásával és Kanizsai Orsolya házassága révén az egész uradalom Nádasdy Tamás birtokába került. Még van adat arról, hogy 1555-ben a szentpéteri pálos monostort megerődítették.

Halis István: Nagy-Kanizsa város története című munkájában, 1896-ban így ír a kolostor romjairól: „Még egy régi templomnak romjai vannak Kanizsa mellett, a várostól délkeletre. Közvetlenül a város határa mellett, – (a mostani Szentgyörgyvári szőlőhegység területén,) – állott a SzentPéter egyházának nevezett pálos kolostor. A zárda mély vizárokkal volt körülvéve s kőfalakkal és felvonóhiddal megerősítve. Elpusztult a tizenhatodik századbeli török háborúk alatt. A régi vizárok még teljes épségben van, szintúgy igen jól kivehetők a zárda egykori halastavának földbástyái. Az épületekből még látható itt-ott szétszórva néhány ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. Néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az urirendből való szerzetesek tűrhetetlenül sanyargatták a környéket, nőket raboltak s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték el egész életüket. A zárda helyét a nép Romladék néven ismeri.”

2017-es ásatás

Később kiderült, hogy Halis István leírása nem a kolostorra vonatkozik, hanem Botszentgyörgy várára, amit a szerző tévesen azonosított a kolostorral. Ezt Dr. Vándor László 1995-ben publikálta az ottani ásatás feldolgozásában.

A falutól nyugatra lévő Klastrom dűlő területén először Dravecky Balázs, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régésze végzett néhány napos feltárást 1966-ban, 1967. szeptember 11-16. és november 20-29. között pedig Müller Róbert régész irányításával történtek ásatások a helyszínen. A feltárás célja Pogányszentpéter múltjának jobb megismerése, és az 1967-es, Múzeumi Hónap keretében megrendezett „Pogányszentpéter története” című kiállítás régészeti adatokkal való gazdagítása volt.

Az ásatás során jelentős kerámiaanyag került felszínre

A Pogányszentpéter határában álló kolostor első, Müller Róbert régész vezetésével megtörtént 1967-es ásatás során feltehetően az egykori kerengőépület egy szakasza, illetve a kolostorudvar került napvilágra. 2017-ben hosszas előkészítő munkát követően a Nemzeti Múzeum és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem együttműködésével újra elindult a régészeti kutatás, amely során két szondaárokkal a kerengő padlójának egy szakaszát, illetve az egyhajós templom vélhetően sokszögzáródású szentélyének környékét tárták fel Pető Zsuzsa Eszter régész vezetésével. A kolostor komoly károkat szenvedett a török kori harcok és erőteljes erődítési munkák során, amikor is főleg nyersanyag-lelőhelyként szolgált. Ennek ellenére két nagy gótikus faragott nyílás-keretet találtak, mellette pedig jelentős kerámiaanyagot is. Reméljük a munkák az elkövetkező években ugyanilyen sikerekkel folytatódnak.

Forrás:
poganyszentpeter.hu
HALIS ISTVÁN: Nagy-Kanizsa város története. Halis István – Hoffmann Mór szerk.: Zalavármegyei Évkönyv a Millenniumra (1896)
Müller Róbert: A pogányszentpéteri ásatás
Dr. Vándor László közlése

Fotók:
Iharos Községi Önkormányzat Facebook oldala