Ürög, Szent Jakab kolostor

Jakabhegy pálos kolostorának romja Pécstől nyugatra, a Mecsek-hegységben, az 592 m magas Jakab-hegy fennsíkjának közepén fekszik. Ma a legkönnyebben Kővágószőlős községből közelíthető meg, ahonnan a romok északkeleti irányban, kb. 2,5 km-es meredek hegyi ösvényen érhetők el. Bertalan, a burgundiai származású pécsi püspök 1225 körül a Mecsek erdeiben élő remetéket összegyűjtötte, és számukra a patacsi birtokán lévő hegy tetején Szent Jakab apostol tiszteletére kolostort építtetett. Így keletkezett a pálosok egyik legkorábbi rendháza.

A jakabhegyi kolostor romjai napjainkban

A kolostor titulusáról ekkortájt vette fel a Jakab-hegy nevet a hegy, amelyet addig patacsi hegynek neveztek. Bertalan rendi szabályzatot is adott a remetéknek, akik 1234-ben már maguk is vásároltak földterületet. A barátok a tatárjárás elől az erdőkbe menekültek, majd a vész elmúltával visszatértek kolostorukba. Achilles pécsi püspök számos birtokkal gyarapította őket 1252 körül. 1334-ben az erdei zsiványok háborgatásai miatt a jakabhegyi pálosok leköltöztek egy időre a Jakab-hegy délkeleti lábánál fekvő patacsi Szűz Mária kolostorba, mely mára nyomtalanul elpusztult. Visszaköltözésük után néhány évre, 1351-ben Pók nembeli Tadenkai Luchardi fia Apor mester szőlőt adományozott nekik. 1371-ben Demeter tímár fia Ferenc fiai adóssága, valamint a néhai Jakab bíró özvegyének lefizetett 8 márka fejében az Ürög-patakon egy malom felét vették meg a szerzetesek. Balázs valkói főesperes, pécsi kanonok 1512-ben a pécsi káptalan előtt a szerzeteseknek ajándékozta az Ökörvize-patakon álló kétkerekű malmát.

A kolostorban a török hadak megjelenésekor, 1543-ban szűnt meg az élet. A hódoltság után a pálosoknak nem sikerült visszaszerezniük egykori jakabhegyi területeiket és a romosodó rendházat, helyettük másutt kaptak birtokot, és Pécsett telepedtek le. Jakabhegy a pécsi székeskáptalan birtokába ment át 1736-ban, ahol Fonyó Sándor nagyprépost a még használható állapotban lévő templom mellett a középkori alapokon újjáépíttette a kolostort. Ennek lakói már nem pálos szerzetesek voltak, hanem világi remeték, kik kezük munkájával tartották fenn magukat, továbbá nyugalomra vágyó világi és a püspök által penitenciára utalt egyházmegyei papok. Miután II. József 1786-os rendelete a remetéket szétoszlatta, a kolostor berendezéseit és bútorait elárverezték, a lakatlanná vált épületek pusztulásnak indultak.

Az ürögi pálos kolostor egykori falai

1819-ben a falai közt tanyázó rablók miatt a helyi földesurak a kolostor tetőzetét leszedették, és a templomot lerombolták. A Pécsen élő pálosok 1947-ben a kolostor romjaitól 200 méterre zarándok-kápolnát építettek, mely a 20. század második felében romba dőlt. A kolostortemplom falait kivéve napjainkban nagyobbrészt mindössze 1-2,5 méter magas falmaradványok láthatók az egykor hatalmas épületegyüttesből. A történelmi források arra utalnak, hogy a kolostorépület kialakulása több fázisban történt. A régészeti feltárás megállapította, hogy az épület magja, legkorábbi része egy – a mai templomhajó helyén állt – kisméretű, román-kori templom. Félkörös apszisa a mai (részben újkori) diadalív vonalától indult, hajószélessége megegyezett a maival, s nyugati zárófala a hajó közepe táján volt. Az eredetileg zarándoklati céllal épült kisméretű templom környezetében szervezte meg Bertalan püspök az első remeteséget. A második építési korszak valószínűleg abban az időben lehetett, mikor a szerzetesek a rablók háborgatásai miatt egy időre a patacsi kolostorban húzódtak meg. Az üresen maradt és megrongálódott épületeket a szerzetesek visszatelepítése előtt, az 1340-es évek táján a kor követelményeinek megfelelően részben átalakították, kiegészítették. A harmadik fázis a XV. század végére (az 1480-1520 közötti évekre) tehető. Ekkor a kolostort későgótikus stílusban újjáépítették. Ennek, és a Fonyó Sándor nagyprépost által 1736-ban emelt épületeknek a maradványait láthatjuk ma is.

A pálos kolostor alaprajza

A templom hajójának hossza 11,10 m, szélessége 5,87 m, alapterülete 65,16 négyzetméter. A támpilléres szentély keletelt, a nyolcszög három oldalával zárult. Déli oldalán helyezkedik el a négyszög alaprajzú kolostorudvar, közepén kúttal. A belső udvart körülvevő zárt folyosókról nyíltak a keleti, déli és nyugati épületszárny helyiségei: az ebédlő, a káptalani gyűlésterem, a könyvtár, a szerzetesek cellái, valamint a vendégek és a betegek szobái. A kolostor épületeit – melynek alapterülete 772,71 négyzetméter – a keleti és a déli szárnyon kb. 10,5 m széles udvar veszi körül, amelynek kő kerítésfala a templomapszis harmadik támasztópillérétől indul ki. A kolostorhoz kelet felől tornyokkal megerősített, középkori eredetű vastag erődfal csatlakozik, amely az egykori gazdasági épületeket, műhelyeket, veteményeskertet és gyümölcsöst vette körül (a hegytető középső részén, a kolostorromok mellett jelenleg meglevő tisztás alig valamivel kisebb az egykori kolostorkertnél). Néhány méterre a tisztás szélétől, az erdőben a kerítőfal omladozó maradványai 1-1,5 m magasan ma is állnak. A kolostorkerthez tartozott egy mesterségesen kialakított, töltéssel övezett halastó, amely most is jól látható. Vizét egy áteresztő csatornán át a mellette lévő ciszternából és kútból kapta. A kolostortól néhány száz méterre hatalmas vaskori földvár sáncai láthatók. (Karcag Ákos)

Forrás és fotók:
jupiter.elte.hu