Vállusi Szent Miklós monostor

A Vállus községtől délkeletre található Szentmiklóskút nevezetű pálos kolostor régészeti kutatása 2016 szeptember elején kezdődött meg. A helyi kezdeményezés eredményeképpen, továbbá a vállusi önkormányzat, magánszemélyek és a Bakonyerdő Zrt. támogatásának köszönhetően a Göcseji Múzeum és a Balatoni Múzeum közös összefogásával, pécsi régészhallgatók részvételével valósult meg a feltárás.

A sekrestyéből kivezető vízelvezető kővályú

A Zala megyében levő pálos kolostorok közül a Szent Miklósról nevezett vallusi rendháznak a története a legkevésbé ismert, de éppen ebből az épületből maradt meg viszonylag a legtöbb. A kolostorrom Vállus község településétől DK-re 3 km-re a Szentmiklósi völgyben a Szent Miklós forrás felett található. A névadó Vállus község melyet 1121-ben említenek először a források a középkorban helyi nemesek birtoka volt. Valószínűleg közülük kerültek ki a kolostor alapítói, és feltételezhetően még a 13. században, vagy a 14. század elején. A vállusi kolostor első és egyetlen okleveles említése azonban csak 1429. augusztus 11-i keltezésű.

Mind az alapítás körülményei, mind az egész története ismeretlen, így az alapítás ideje is bizonytalan. A szakirodalom általában éppen az 1429-es említés miatt 15. századi alapítást feltételez. A romterületen tett megfigyelések eredményei azonban jóval korábbi, talán még 13. század eleji eredetre mutatnak. Problémát okoz, hogy a vállusi remeteség nem szerepel Pál püspök 1263-as összeírásában, és a későbbiekben sem említették a kolostort. Életét 
amennyiben már a 13. században létezett a környezetétől teljesen függetlenül élte. Az eredetét fedő homály miatt felmerült a korábban Táloddal azonosított és Pál püspök összeírásában szereplő Idegsyt és Vállus azonosítása is. Vagyis Vállus a 14. században már Idegsyt néven létezett, majd valamikor a 14. század végén, vagy a 15. század elején Vállus néven újraalapították. Ennek az azonosságnak azonban ellene mond többek között a középkorban nem szokásos titulusváltozás (Idegsyt titulusa ugyanis Szent Erzsébet, Vállusé pedig Szent Miklós).

Az ásatás során megtalált pálos szerzetes sírja

Pusztulásának körülményei sem ismertek, annyi bizonyos, hogy Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül tett látogatása során keletkezett leírás a kolostort már nem említi. Az erdei környezetben, a kéktúra útvonal mentén elhelyezkedő rom földdel fedett és sűrű növényzettel takart alapfalai „láthatatlanok” az arra járók számára. A kolostor egykori alaprajzát 1978-ban Guzsik Tamás csupán felszíni terepalakulatok alapján rajzolta meg.

A 2016-os feltárás

A romterület feltárása és azonosítása után megállapították, hogy a kolostortelepítés megfelel a korai periódusban általános „remete” telepítésnek: a községtől távolabb, víz közelében, több domb által alkotott „Y” alakú völgy egyik oldalán, kisebb vízszintes területen fekszik. A kolostornak és templomának ma már csekély maradványai állnak. A kolostor alaprajza csak alapos helyszíni vizsgálattal rekonstruálható. Temploma egy kb. 9 x 7 méterű hajóból és az ehhez keletről négyzeti taggal (amely a szentélytorony nyoma lehet) csatlakozó szentélyből áll. A kolostor pedig a pálosoknál szokatlan módon a déli oldalon csatlakozott a templomhoz.

A
vállusi kolostor földrajzi elhelyezkedésénél, méreténél és gazdasági helyzeténél fogva soha nem játszott semmilyen szerepet környezetének az életében, ennek köszönhető, hogy nem is említik a középkori források. 
A 2016-ban meginduló tervásatás célja a kolostor alaprajzának tisztázása, alapítási idejének meghatározása volt. Az épületkomplexumot észak-déli irányban teljes szélességben átszelő és szerencsés helyen kijelölt kutatóárokban előkerült a kolostor keleti fala, a templom sokszögű szentélyzáródású, támpillérekkel megerősített szentélye és a sekrestyéből kivezető vízelvezető kővályú. A hosszanti kutatóárokra merőlegesen kijelölt árokban a kerengő kutatása során előkerült egy pálos szerzetes sírja is. A leletanyag és az eddig megismert alaprajz arra utal, hogy a kolostort a 14. század első felében építették és a 16. század elején pusztulhatott el. A régészeti kutatások távlati célja a romok konzerválása és láthatóvá tétele a nagyközönség számára. Ásatásvezető régész: Simmer Lívia 

Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006)V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében 7. A vállusi pálos kolostor
gocsejimuzeum.hu

Fotók:
gocsejimuzeum.hu,
delmagyar.hu