Elek-szigeti Szűz Mária-Magdolna monostor

Pál püspök oklevele még két (mások szerint egy) kolostort említ: „Insula prope Ewrmenyes, Elek Sanctae Mariae Magdalenae “. Az a kérdés, hogy Pál püspök egy vagy kettő kolostorról beszél-e, és ha kettőről beszél, akkor mind a kettő létezett-e már 1263-ban, sokáig foglalkoztatta a történészeket. Az ma már bizonyos, hogy a zalai Mária Magdolnáról nevezett eleki, és az örményesi remeteség külön-külön létező kolostorok voltak. A kérdés csupán az, hogy 1263-ban már mindkettő létezett e, vagy Pál püspök csak Elek leírásában, értelmezésében használta Örményes nevét…

Ezt a problémát próbálja feloldani Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf egy tanulmányában. Szerintük az insula szó nem Elekre vonatkozik, mivel Elek neve a későbbi iratokban egyértelműen „Elek” illetve „Elek-Zygethe”, amelyhez a sziget szó szervesen hozzátartozik, tehát élő helynév, amit nem kell értelmezni. Másrészt az insula kifejezésen nem feltétlenül folyón levő szigetet vagy árterületi kiemelkedést kell érteni.

„Insula” névvel illették, pl. a jól lehatárolt hegységet vagy dombot is. Tehát mint ilyen, vonatkozhat arra a dombvonulatra, mely a Zala folyásával párhuzamosan, É-D-i irányban húzódik a Zalától nyugatra, és melynek valóban a szomszédságában (prope) van Örményes. Ha mégis azt feltételezzük, hogy az „insula” szó itt Elekre vonatkozik, akkor az a kérdés merülne fel, hogy miért pont Örményeshez viszonyítva lokalizálták, mikor Örményesnél sokkal közelebbi település is volt az eleki kolostor szomszédságában: pl. Kallósd és Kehida. Ha tehát Eleket valamilyen lakott településhez akarták volna lokalizálni, akkor arra akár Kallósd, akár Kehida sokkal megfelelőbb lett volna.

Elek-sziget Kehida-(Barátsziget) helyszínrajza (Guzsik – Fehérváry, 1980.)

Ennek ellenére ha mégis szándékosan Örményeshez akarták volna a helyét rögzíteni, annak az oka csak az lehetett, hogy Örményes az összeírás szempontjából legalább olyan fontos volt, mint pl. Elek, azaz ott is laktak remeték, kiknek önálló temploma az összeírás pillanatában nem volt, így saját titulusuk sem szerepelhetett. Ráadásul mivel az összeírás célja éppen az volt, hogy megállapítsa a már meglévő telepeket, egyben megtiltsa újabbak létrehozását, felmerülhet annak gyanúja, hogy a rend vajon nem szándékosan „sugallta-e” az összeírás e homályos fogalmazását. Örményes, mint tervezett (a későbbiekben meg is valósult) kolostorhely talán célszerűségből került be, önmagát „megelőlegezve” Pál püspök katalógusába, hogy majdani felépülése semmiképpen ne ütközzön egyházi előírásokba.

A két kolostorra vonatkozó konkrét okleveles anyag igen szegényes. A Mária Magdolnáról nevezett eleki remeteséget az 1263-as összeírás után csak 1378-ban említi az örményesi konvent egyik irata. E szerint az örményesi perjel az elekszigeti kolostort és birtokait elcserélte egy Csány határában fekvő birtokkal. Ez az oklevél egyben azt is bizonyítja, hogy 1378-ra az eleki kolostor elnéptelenedett, és az örményesi perjel fennhatósága alá volt rendelve. Az eleki kolostor történetéből több részletet nem ismerünk.

A monostor helyének meghatározása a szakirodalomban sokáig nem volt egyértelmű. Az első rendtörténetek pedig meg sem kísérelték a lokalizálását. Guzsik és Fehérváry a tanulmányukban ezt a problémakört is tárgyalják. Ők az okleveles adatok, a helyi hagyományok és a helyszínen 1978-ban gyűjtött töredékanyag alapján úgy vélik, hogy az 1263-as összeírásban említett eleki kolostor a Zala folyó egy azóta megszűnt szigetén volt. A mai Barátsziget-településtől keletre, kb. 800 m-re, a Zala folyó mentén kisebb domb emelkedik, melyet a folyó medre jelenleg kettészel. Korábban a domb sziget volt, a szabályozáskor vágták ketté. A felszíni nyomok alapján az épület a domb nyugati oldalán, a mai folyómedertől 10-15 méterre lehetett. A kolostor alaprajza ma már nem rekonstruálható.

Forrás:
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében