Óhíd, az enyerei Szűz Mária monostor

Az enyerei kolostort 1339-ben alapították Enyerei Imre-fia Tamás és János, valamint András-fia Péter helyi nemesek, amikor az általuk épített, Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát a türjei premontrei konvent előtt a pálos rendnek adták. 

“1339. évben Tamás mester Imrének fia, János ennek a fia és Péter Andrásnak fia, Tamásnak testvérei, mindnyájan Enyere-i nemesek kápolnát építettek a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére és azután ide telepítették a remetéket. Nekik adományozták János Jurle-i prépost és konventjének oklevelében Theuteusenyere helységben két egész tanyát a végső telek mellett és földet a művelésre, rétre, legelőre és erdőre valókat, határaikkal körülírva. Később azonban 1358. évben Gergely Thorna-i perjel és az Enyere-i Boldogságos Szűz templomának helynöke csere útján adott az előbb említett Péter mesternek András fiának népiesen nevezett Thwkwsenyere helység végén az említett telek mellett egy területet, vagyis szesziót, továbbá földjeiből Apsa-nak nevezett szántóföldet, Mark erdő szegletnél nyolc hold szántóföldet, amelyet népiesen Maarkerdewshegye-nek hívnak és még két tanyát. Ezzel szemben Péter mester 40 hold szántó­földet adott a testvéreknek a remeték templomához vezető út mentén. Más földekkel egészben összefoglalva szám és mennyiség szerint 70 hold szántóföldre terjed, ezen földektől délre fekvő rétekkel együtt. Megvan a zalai Szent Adorján konvent oklevele.”

Enyere (Óhíd és környéke) helyszínrajza (Guzsik-Fehérváry)

A kolostor 1514-ig több föld- és malomadománnyal gazdagodott, 1405-től kegyura a Kanizsai család volt. Először 1543-ban, Siklós elfoglalása után dúlták fel a törökök, de a jelek szerint a kolostor részlegesen tovább is működött. Az 1750-es birtokösszeírásból kiderül, hogy 16-17. század fordulóján az akkor már elhagyott örményesi kolostor birtokait átmenetileg is a rend kezelte, éezekre a későbbiekben is ilyen címen tartott igényt.

A
kolostor helye a mai Óhíd községtől nyugatra, a szőlőhegyen, a mai kút és emlékkereszt közelében volt – helye pontosan nem azonosítható. Már a múlt század kutatója, Pesty Frigyes is csak „mélyen kiásott gödröket és elszórt kődarabokat” talált. A 20. században, 1939-ben (Nagy L.), illetve 1966-ban (Bakay-Füzes) helyszínelték újabb eredmény nélkül. A helybeli tulajdonosok földjén (Somogyi Zsigmond, Szántó József) került elő néhány épített részlet (pincemaradvány, falcsonk), ezeket azonban azóta megsemmisítették. Ma csak szórványos téglatörmelék látható a területen. Még a korábban hagyományban őrzött falmaradványból sem látható semmi. Hasonló eredménnyel, illetve eredménytelenséggel zárult Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf 1978-as helyszíni szemléje is.

Forrás, helyszíni rajz:
Guzsik Tamás — Fehérváry Rudolf: Eltűntnek hitt pálos kolostorhelyek Zala megyében
Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái