Tüskevár, Szűz Mária Magdolna kolostor

A Somló vidékre 1310 körül érkeztek a pálos szerzetesek és egészen 1786-ig maradtak. A Torna patak partján, az úgynevezett Barát réten építették fel gótikus kolostorukat. A hajó boltozata nyomott csúcsív, az épület homokkő és lávaszerű kőanyag volt. A nagy gondossággal és szakértelemmel faragott épület darabok, a mai napig megtalálhatóak a tüskevári Helytörténeti Múzeumban. Földműveléssel, szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Az ehhez szükséges területeket II. Győri püspök, Garai Miklós és Tornay nemes urak adományozták.

A hajdani pálos kolostor emléke a tüskevári római katolikus templom előterének falán

Az egész győri egyházmegye szívén viselte a pálosok sorsát, folyamatosan adományoztak különböző helyeken földeket, réteket, szántókat. A szerteágazó birtokok rengetek munkát adtak a szerzeteseknek, már határjelekre lett szükség a birtokok miatt. A korabeli feljegyzések tanúsága szerint még Mátyás király is foglalkozott az ügyeikkel. Folyamatos birtokperekről a “Mi Falunk Tüskevár” című könyvben is olvashatunk. 1514-ik évben a pórlázadás hullámai Somló vidékét is csapkodták, miért a tüskevári pálosok Zalában fekvő örményesi kolostorukba menekültek. Ezen időtől fogva és különösen II. Soliman tatár csordái pusztításainak következtében a kolostor és templom pusztulásnak indult, és a zárda jószágába hatalmaskodók helyezkedtek el. A romok azonban még a XVII. század második felében is tekintélyesek lehettek.

Az épületek közel 200 évig feküdtek romban. A szerzet birtokait a XVIII. század elején foglalta vissza, 1717-ben már pálos szerzetesek működtek a vidéken. 1786-ban mikor feloszlatták Magyarországon a pálos rendet, a szerzetesek elhagyták a kolostort és az épület akkor kezdett romossá válni. Az épület darabjait felhasználták más építkezéseknél.

Szószék – az egykori tüskevári pálos kolostor refektóriumából (tuskevar.hu)
A fehér barát című lap 1938 decemberében indult útjára, és 1948 júniusáig tájékoztatta az érdeklődő olvasókat a pálos rend életéről. Az 1944. februári lapban Molnár István pápai plébános meséli el, hogyan élte meg a tüskevári pálos kolostor és templom lerombolását.

“Városunk közelségében, a világhírű Somló mellett, Veszprém vármegye határánál, a sárga vizű és szeszélyes folyású Torna patak mellett épült Nagyjenő (ma: Tüskevár) pálos kolostorát és templomát a mult század gondatlansága és barbarizmusa teljesen elpusztította. A pápai pálos mult innét indul el. 1786. február 7-i eltörlő rendelet kihirdetése után a szerzetesek elhagyták ősi otthonukat. A zárda uradalmi tisztilakká lett átalakítva. A zárda bútorait elárverezték. A levéltár anyagát és a könyvtárt a budai kamarai levéltárba vitték. A háromhajós templomot bezárták. Felszerelését széthordták. A templom megszentségtelenítve széna, szalma és egyéb gazdasági szerek raktára lett. 1809-ben Károly főherceg lakott a kolostorban. Később a kolostor pintér és hajdu lakása lett. Nagy részét meg magtárnak használták.

Kettőspad az egykori tüskevári templomból (tuskevar.hu)

1820-ban megkezdődött a barbár pusztítás. A tornyok tetőzetére erős köteleket hurkoltak és csiga segítségével lerántották. A két torony között álló remete Szent Pál kőszobrát a tüskeváriak elkérték, hogy tiszteletben részesítsék a Rend védőjét. A munkások azonban gúnyos röhögések között letaszították. Az összetört szobor darabjait azután a Lovason épülő istálló alapjaiba rakták. A templom falait csákányokkal szétfeszegették. Karakón, Lovason malom és gazdasági épületek elkészítésére használták fel. Oroszin iskolát építettek a szétrombolt falakból. Őrült pusztítás folyt akkor is, amikor már anyagra nem volt szükség.

Egy öl fal lebontásáért 5 forintot fizetett a rombolást irányító kultuszkormányzat képviselete! 1850-ben a falusiak keveselték a >>kibányászás<<-ért az 5 forintot. Ezért a kolostorból és a templomból a századfordulóig falrészek maradhattak meg. Így maradt meg legtovább a kolostor déli része! A szentély alatti kriptában temették el a szerzeteseket. Felettük és a szentély megmaradt kövein trágyadomb szentségtelenítette meg a helyet. A sekrestyét hosszú ideig istállónak használták. A templom hajójában a teljes lerombolásig bokrok, bogáncsok nőttek, és a romok között állatok húzódtak meg. A >>kastély<< kőbástyáit öl számra elárverezték. 1840 körül a falakat szét is hordták. Amit a törökök el nem pusztítottak, amit évszázadok minden vihara le nem tudott rombolni, azt a mult század folyamán a kormányzatunk vandalizmusa teljesen elpusztította. Itt nem maradt kő-kövön. A vallásos magyar mult pótolhatatlan értékeit tették tönkre.”


Forrás részletek:
A fehér barát című lap 1944. februári számából.Forrás: tuskevar.hu,
Ádám Iván: A TÜSKEVÁRI PÁLOS TEMPLOM. (VESZPRÉM VÁRMEGYÉBEN.)

Fotó:
Kettőspad az egykori tüskevári templomból, Az egykori tüskevári pálos templom gyönyörűen faragott szószéke (tuskevar.hu)