Almári Szent Mária Magdolna monostor

Felnémet határában, az Eger és Almár patakok összefolyásánál 1922-ben, az iparvasút építésekor kerültek elő először az egykori pálos kolostor maradványai. 1346-47-ben az egri káptalan hozzájárulásával II. Dörögdi Miklós egri püspök alapította és építtette a monostort, melyet 1346-ban fel is szentelt. Jelentős adományokkal látta el a rendet, szőlőket és malmokat is adományozott a pálosoknak megélhetés céljából. 1520-ban Csanádi Kelemen egri kanonok saját pénzén javíttatta és erősíttette meg a kolostor épületeit, kijavíttatta a templom boltozatát és bővítette a hálótermet. 1549-ben még szerzetesek lakták a monostort, Deési Péter volt perjele. A kolostor Eger 1552. évi ostromának idején elpusztult. 1571-ben a területnek már világi birtokosai voltak, ezt követően az épület feledésbe merült, nem települt újjá. 1584-ben a máriavölgyi vikárius a felnémeti kolostor minden birtokát Choltói Basó Farkasnak adta bérbe.

Tábla jelzi a csekély romok felé vezető ösvényt

A régészeti ásatásnak és az írott forrásoknak köszönhetően tudjuk, hogy korábbi település nem létezett a területen, viszont egy korábbi időkből származó templom jelenléte igen. Fodor László régész kutatásai szerint a korai templom építése a 13. század végére tehető. Mivel más rendi kolostor jelenléte a területen nem igazolt, feltehetőleg a korai templomot az itt élő remeték építették. Az alapítót András egri püspök lehetett, aki 1297. október 19-én adott engedélyt az egyházmegyéje területén található remeteségeknek a korai regulák bevezetésére, a templom felállítására. A 13. században a Mecsekhez, a Pilishez és a Bakonyhoz hasonlóan a Bükkben is éltek remeték, akik renddé szerveződését első lépésben a helyi püspök szabályozta.

A kolostor alaprajza (Guzsik)

A 14. században II. Miklós egri püspök által alapított templomot sárga homokkőből építették, egyhajós, a déli oldalon támpilléres csarnoktemplom, a korábbi épület szürke patakkavicsokból épült. Ez kisebb méretű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom volt. A két templom északi fala megegyezett. A 14. században épült gótikus templomhoz szükséges sárga homokkövek feltehetően Szarvaskő mellől származnak, ahol ma homokkőbánya található.

A templom sekrestyéje mellett a káptalanteremben, a terem északkeleti szögletében egy beomlott szemeskályha maradványait találták, valamint egy korábbról származó fedlapos-melegítő fűtőrendszer maradványaira bukkantak. A kolostornak két udvara volt, egy belső és egy külső udvar. A belső udvar délnyugati sarkában, két különböző időből származó és eltérő szerkezetű vizescsatorna volt. A külső udvar nyugati részén pincét és borházat tártak fel a régészek. A kolostoregyüttes északnyugati oldalához egy víztározó kapcsolódott, maradványa még ma is kivehető a felszínen. A leletek között a sekrestye közelében bronz könyvvereteket, az omladékban bronz anyagú, fedeles, tűzaranyozással borított felületű ostyatartó szelencét is feltártak a szakemberek. Előkerült még kocsivasalás, zabla, fúró, patkó és lánc maradványok is. Számos sírt is feltártak, néhányban I. Lajos, Zsigmond, I. Ulászló idejéből származó ezüst dénárt is. A felszínre került János prior sírköve is 1352-ből. A régészeti feltárás után a romokat visszatemették.

A sűrű növényzet között fel-felbukkan egy-egy középkori részlet

Forrás:
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003.
Fodor László: A Felnémet-Almárvölgyi Mária-Magdolna kolostor feltárásának eredményei

Fotók:
A pálos rend építészeti emlékei
Alaprajz: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003.