Kurityán, újházai Keresztelő Szent János kolostor

Kurityán községben Felsőnyárád település felé, a református templomot elhagyva térünk le a főútról jobbra, az Arany János utcába, amely egy idő után földúttá vált. Ez a földút átvezet a Szuha patakon (ott jártamkor nem volt rajta híd, át kellett gázolni), egyenesen a romokhoz vezet.

Az újházai pálos templom bejárata

Az újházi pálos kolostorból manapság csupán a templom romos épülete maradt, a monostor épületét ez idáig nem sikerült feltárni. A kolostor temploma egyhajós, három-boltszakaszos lehetett, ehhez támpilléres, a nyolcszög három oldalával záródó (poligonális) szentély csatlakozik. A diadalív nyílása szűk, szinte kapu-jellegű. A templomnak három bejárata is volt, a külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat díszes kapuja, a szerzetesek részére a kerengőből a templomhajóba nyílt ajtó, míg a szentély északi oldalán a sekrestye felől nyílt megközelítése. Az oltárhely déli oldalán a falban kettős ülőfülkét alakítottak ki.

A kolostorépület szabályos quadrum (kerengő) köré szerveződött. A keleti szárnyban a kiemelt káptalanterem és a mellette lévő sekrestye falai ismerhetők fel. A sekrestye és a templom közötti kis folyosó szakaszról indult az emeletre fölvezető lépcső, ahol a szerzetesek hálótermei voltak. A jelek szerint az északi traktus alatt pince, esetleg ciszterna lehetett. Az épületromok számos faragott részletet tartalmaznak. Ilyenek az északi hajófal fölül címerpajzsban végződő falpillérei, a hajó falsarkaiban található konzolok, melyek alján stilizált emberfejek ill. arcok lettek kifaragva. A másik figyelemre méltó építészeti tagozat a függőleges hornyokkal tagolt falpillér-lábazat.

Az északi hajófal fölül címerpajzsban végződő falpillérei

Az Újháznak nevezett pálos kolostort a nagyhatalmú Perényi család egyik tagja, Imre, Zsigmond király titkos kancellárja alapította Keresztelő Szent János tiszteletére 1408-ban. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írásában megemlíti, hogy az alapító gondoskodott a templom berendezéséről és felszereléséről, a kolostort nyárádi földekkel és szőlővel, valamint kurityáni szőlővel ajándékozta meg. Perényi 1418. március 18-án V. Márton pápától búcsúengedélyt kapott a kolostor számára. Ugyan ebben az évben Perényi Imre két fia, János és István megszerezték Kurityán falut birtokuknak, amelyet 1420 körül a Nyárádi Szent János tiszteletére alapított kolostornak, és az itt élő pálos remetéknek adtak.

Bebek Imre székesfehérvári prépost pálosok iránti tiszteletét maga a pálos rend történetírója, Gyöngyösi Gergely jegyezte fel Krónikájában: „Csoda, mely ugyanazon alkalommal történt.” [1522. Pünkösd másnapja, mely Orbán pápa ünnepére esett.] „Nagyságos Bebek Imre nevű, jó szándékú ifjút mindenki szerette az egész királyi udvarban. Később fehérvári prépostként akkora fogfájással és nagy szorongással kínlódott Budán, hogy még pihenni sem tudott, és a gyógyszerek sem segítettek rajta. Meghallotta, hogy a következő nap a remete testvérek a kolostorból Budára fognak érkezni Remete Szent Pál fejéért. Rögtön fogadalmat tett, hogy a körmenetben a testvéreket a szent ereklyével egészen a kolostorig kíséri. Ezt buzgón meg is tette, mert egyszerű ruhában, födetlen fővel és gyalog, gyertyával a kezében nagy áhítattal a szent ereklye után ment, és ettől kezdve minden gyötrődése, fogának fájdalma megszűnt. Istennek és Remete Szent Pálnak hálát adott, és mindenkinek, akinek csak tudta elmondta a vele történt esetet. Mi ezt a saját szemünkkel láttuk.”

A templom romjai

Csorbakővel együtt az Újház kolostor is a Bebek család tulajdonába került, akik a Perényiekhez hasonlóan nagy becsben tartották azt. Bebek Imre röviddel a vár megszerzése után, 1541. év Szent Adalbert mártír ünnepe utáni hatodik napon (április 25.) végrendelkezett. A pálosok iránti tisztelete ebből is kitűnik. Bár a dokumentum eredetije nem maradt fenn, egy 1555-ös Nagyszombaton készült átirata alapján ismerjük tartalmát, mely szerint az újházi kolostorban temessék el, és 25 Ft-ot, 1 vágó ökröt, 1 hordó bort, s 25 aranyat hagyományoz a kolostorra. A végrendelkezésnél többek között jelen volt Péter fráter Újházi prior és ugyanebből az Újházból Pál prédikátor. Mindebből az is világosan látszik, hogy Csorbakő várát a hozzá tartozó Újház kolostorral együtt Bebek Imre is székhelyének tekintette.

Az 1544-es és az 1546-os dézsmajegyzék szerint Kurityán továbbra is az újházi pálosok birtokában volt. Ezek az utolsó adataink a nyárádi kolostor életéről. Ezt követően az 1554. évi adólajstromban már mint a szendrői járáshoz tartozó birtokot említették, amit a füleki pasa felégetett. Minden bizonnyal a török támadás hatására ekkor néptelenedett el a kolostor, amely birtokait rövid ideig a gombaszögi rendház igazgatta. 1701-ben pedig Kurityán már a diósgyőri pálosok birtokaként szerepelt.

A kolostor tehát 1550 után néptelenedett el, az évszázadok során magától romba dőlt. A gazdátlan romterület a 20. században az Ormosi Bányaüzem területéhez tartozott. A rom mellett haladt el az egykori bánya kötélpályája, a tartóoszlopok beton-alapozásai a romterület közelében álltak. A romtól északra az egykori IV-es akna üzemi épületeinek a romjai voltak még az 1980-as években. Gyaníthatóan a kolostor északi traktusának egyes helyiségeit is a bányaüzem céljaira tették használhatóvá, mert Guzsik Tamás újkori építés nyomait fedezte fel ezeknél romoknál. Czeglédi Ilona régész tárta fel 1969-ben. 2011-től állagmegóvási munkák folytak a területen.

Forrás:
Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor HOM Évkönyv 25-26. 1988.
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon Budapest 2003.
koh7.hu
Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Fotók:
A pálos rend építészeti emlékei