Regéc, Szent Fülöp és Jakab kolostor

Alapításának ideje a 13. század végére, vagy a 14. század legelejére tehető. Első említése 1307-ből származik, mikor a Szent Fülöp és Jakab titulusú egyház 40 napos búcsú tartására kapott engedélyt az esztergomi érsektől. A regéci vár és a váralja ebben az időben a Hernád völgyében ősbirtokos, Abacsalád kezén volt…

A 2016-17-es ásatás eredményeképpen előbukkant pálos romok

Az alapítás körülményeiről sem az egyház titulusa sem az első említés nem árul el többet, de jogos a feltételezés, mely szerint a remeteség első támogatóját az Aba családban vagy annak familiárisai között kell keresnünk. 1311-ben búcsúengedélyt kapott. Gyöngyösi Gergely a Vitae fratrumban, az 1319-es évnél említi a „Horwath (ma Erdőhorváti) felett álló” kolostort, ahol Márton egri érsek által hitelesített Szent László ereklyét őriztek.

1348-ban
Upor István a kolostornak ajándékozott egy szőlőt Tolcsva Chreteber nevű szőlőhegyén, és ugyanott egy Katpataka melletti jobbágytelket két, szántás alá való földdel, és egy Tolcsva patakon lévő malmot. A középkor folyamán pedig még számos adománnyal gazdagodott a kolostor. 1547-ben Serédy Gáspár, Ferdinánd hadmestere felgyújtotta a kolostort, amiért a rend a Királyi Tábla elé idézte. 1560-ban hasonló idézést kaphatott Alaghy János, aki „Horváthi falu határában, a pálosok Hernád vizén lévő malmát, házaikat és nemes udvarhelyét bitorolja.” A pereskedés valószínűleg eredménytelen volt, de báró Alaghy Menyhért 1614-ben ígéretet tett a kolostor helyreállítására. Ezek után 1636-ban ugyanő 400 forinton megváltotta a pálosoktól, a gyakorlatilag már saját birtokában lévő területeket.

1651-ben egy „Decretum regium” még javainak háborítatlanságát szavatolta, de a kolostor gyakorlatilag már nem működött. A kolostor pusztulása után a birtokállomány egy része az újhelyi vikárius kezelésébe került. A horvátiban lévő udvarház sorsa egészen az újhelyi kolostor feloszlatásáig nyomon követhető. 1763-ban helye romjait még ismerték, de Regéc 1784-es kataszteri térképén és az ebben az időben készült katonai felmérés során már nem tüntették fel azokat.

Felszínre került a szentély egy záróköve

A helyszínt 1980-ban azonosította Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf. 1992-ben Laszlovszky József terepbejáráson túl műszeres felmérést is végeztetett itt. A kolostor helyét pontosan megjelölő publikáció azonban csak 2004-ben született meg Belényesy Károly tollából. A július végén megtalált templom és a hozzá tartozó épületegyüttes területét viszont csak 2016-ban, a miskolci régészek feltárómunkája kapcsán regisztrálták régészeti lelőhelyként.

A rommezőt facsoportok rejtették, így valóban csak a történeti írásokat és a helyi kataszteri térképeket kutatókon múlt, hogy az omladékban meglássák azt a leletet, amely a pálos rend jelenlétét bizonyíthatja. Néhol a felszínen is látszottak a helyi, vulkáni tufás kőzetből rakott falak, és habarcsos kötőanyag nyomaira is lelt a Szörényi Gábor András vezette régészcsoport. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai hat nap alatt végezték el az alaprajz-hitelesítő feltárást. Egy kamionnyi követ és több tonna földet mozgattak meg, mire felszínre került a több mint 600 négyzetméteren elterülő romegyüttes déli oldalát lezáró temploma. A szentély szinte valamennyi részletét feltárták, így építészetileg kiszerkeszthetővé vált egykori szerkezete.

A régészek a kutatás során ráleltek a hajórész sarokpontjaira, így sikerült tisztázni a templom nyugati záródását. A nyolcszög három oldalával záródó szentély faloszlopai és az omladékban talált zárókő alapján megrajzolható az egykori hálóboltozat. Belsejében egyes helyeken megmaradt a festett vakolat: habár csak halványan, de ki lehet venni a fekete, függőleges csíkokat, valamint a szentély ablakkönyöklőjének már vörössel kombinált díszítését. Előkerült a csillagboltozat szinte teljesen ép záróköve és egy bordaelem is. Szörényi Gábor szerint a vártnál jelentősebb eredménnyel zárták a feltárást: 

„A szentélyt boltozott diadalív rekesztette le a hajótól, ennek járószintje néhány lépcsőfokkal alacsonyabban lehetett az apszisétól. A hajó északi falán megtalált nyílás a kolostorba vezető egykori ajtó helyét jelölte. A templomban több oltár is lehetett, a főoltár alapozása a keleti zárófal előtt helyezkedik el, míg egy további oltáralapozás az északi diadalív pillér előterében került felszínre. Az omladékban talált több száz zsindelyszög valószínűsíti, hogy a tetőt fazsindellyel fedték.”

 

A szentély belsejében egyes helyeken megmaradt a festett vakolat

A feltárt leletanyag – a romterület mérete és az épületek elhelyezkedése arra utal, hogy 4-6 pálosrendi remete élte itt világtól elzárt életét. Valószínűleg nélkülözéstől mentes mindennapokat; hiszen az írásos emlékek szerint három malmot, több földet és szőlőt tulajdonolt, valamint vámmentességet is élvezett a Szent Fülöp ás Jakab kolostor. A miskolci Herman Ottó Múzeum és Háromhuta önkormányzata közösen próbálja elérni, hogy mihamarabb lehetőség legyen a középkori falak védelmére, majd a hitelesített pálos szentély egészének feltárására, rekonstrukciójára. A kiásott falak és az építészeti részletelemek alapján nemcsak a feltételezett, hanem a valós képe is kirajzolódhat a pálosok eddig föld alatt rejlő óhutai templomának.

 

A 2017-es feltárás

2017. június 20-án és 22-én újabb régészeti megfigyelést végeztek az óhutai pálos kolostor templomának területén Dr. Szörényi Gábor András vezetésével. A 2016 nyarán folytatott templomfeltárás helyszínén, a budapesti Wesselényi Miklós Elektrotechnikai Szakgimnázium 17 tanulója és egy oktatója segítette a tereprendezést,  kötelező önkéntes szolgálat keretében. A munkálatok során a diákok kitakarították a humuszos kőtörmeléket a tavaly feltárt poligonális szentélyzáródás külső oldaláról, mintegy 50 cm vastagságban, továbbá eltávolították az itt nőtt somfa tuskóját és gyökerét. A fal koronáján a gyepes humuszt továbbra is meghagyták, így védőréteget képezve.

A munkálatok során rendezésre került a hajó területén lévő egyenetlen gazos felszín is, ahol 10-40 cm vastagságban távolították el a humuszos kőtörmeléket és egy sík felületet alakítottak ki a törmelékben. Ezzel a hajó nyugati zárófalából is kis magasságban kirajzolódott a fal belső síkja. Ugyanezen nyugati fal külső síkja előtt szintén 30-40 cm vastag kőtörmelék került eltávolításra, ám itt a fal síkja még nem észlelhető ezen a szinten. A fal koronáját védő gyepes földréteg itt is megőrzésre került, a fal állagvédelme okán. A tereprendezés célja a templom rendezett körüljárhatóságának biztosítása, illetve a falak előterét fedő törmelékréteg rendezése volt.
A kolostor romjai mellett bukkantak rá a pálos építési hagyományokat követő gátra is, ami halastó meglétét feltételezi.

Forrás és képek:
Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-Hegyalján (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 3. Miskolc, 2004)
magyarmuzeumok.hu
homregeszet.tumblr.com

Kiskun Magda: Pálos kolostorok környékén