Sajólád, Sarlós Boldogasszony monostor

Az első, kétségtelenül a mai Sajólád elődjére vonatkozó adat egy 1349-ben keltezett oklevélben maradt ránk, amelyből kiderül, hogy Ládi Domokos fia Donch és Domokos fia János fia Jakab birtoka. A középkorban forgalmas településnek számíthatott a Sajó menti Lád is, mert itt volt a Pestről Szikszón át Kassára vezető út egyik átkelő helye a Sajón. A vízen való átkelést feltehetően kezdetben rév, aztán híd segítette. Ebből következőleg vámhely is lehetett Lád.

A sajóládi volt pálos templom napjainkban

A Ládi család kihalta után 138l-ben Czudar Péter kapta Nagy Lajos királytól Lád birtokát. A birtokosváltozás a későbbiekben sorsdöntőnek bizonyult a falu életének alakulásában. A pálosok ládi megtelepítéséről tudósító első ránk maradt oklevél 1387. április 25-én kelt: Zsigmond király utasította az egri káptalant, hogy küldje ki hiteles emberét, akinek jelenlétében a királyi emberek járják be Lád határait és szükség szerint új határjeleket állítsanak. Ládot Czudar Péter bán ugyanis a pálosoknak adta.

A kolostorépítésre vonatkozó ünnepélyes alapítólevél 1387. szeptember 25-én íródott: Czudar Péter bán Szűz Mária és Remete Szent Pál iránti tiszteletből és meggondolva a halál elkerülhetetlenségét, üdvözülése érdekében a Borsod megyében fekvő Lád nevű földjét a Sajó folyó közelében az odatelepült pálosoknak adja állandó lakóhelyül és remeteségül rokonai hozzájárulásával. Megígérte, hogy Ládon kolostort építtet a pálosok számára Szűz Mária tiszteletére. Bár a Czudar család 1470-ben kihalt, a pálosok addig annyira meggyökereztek a tájban s olyan kedveltté váltak, hogy különböző földesúri családok adományai továbbra is gazdagították.

A nyugodt, békés fejlődés közel másfél századon keresztül tartott s jellemző módon nem a törökök, hanem Serédy Gáspár rabló zsoldos hadai vetettek véget a kolostor virágzásának. A végzet 1537-ben érte el Ládot: Serédy Gáspár csapatai elfoglalták, feldúlták, kirabolták a kolostort. Nem kevesebb, mint negyven szekérrel szállították el az értékes zsákmányt. A pálosok az égbekiáltó törvénysértés ellen hiába tiltakoztak. Ezzel Sajólád történetének lezárult a békés korszaka és kezdetét vette a másfél évszázados hányattatás. A kolostor birtokai, s maga Lád falu is a 16-17. században viszonylag gyakran változó bérlők kezére került, akik számára csak az volt a fontos, hogy minél több jövedelemre tegyenek szert a jobbágyok adójából és egyéb szolgáltatásaiból.

A templom homlokzata Sajóládon

A sajóládi pálos kolostor újjáépítését a 17-18. század fordulóján több rendi kormányzó is szorgalmazta: Rácz István (1693), Székely András (1706), Csuzy Zsigmond (1708-1711), Huszár István (1712). 1716-ban kezdték meg a jelenleg is álló templom felépítését a régi alapokon – barokk stílusban. Az új torony 1769-ben készült el. A templomtorony vörösrézzel borított barokk toronysisakja 2004-ben új toronyórát is kapott Szabó József bélapátfalvi esperes jóvoltából, mely mind a négy irányba mutatja a „ládiaknak” a pillanatnyi időt.

Az épületnek több érdekes sajátsága van. Az egykori két emeletes kolostor szabályos négyszög alaprajzú volt, így a belső kolostorudvar is. Ma már csak a kolostor keleti szárnya áll. Az épületegyüttes egykoron kb. 50 x 40 méteres zárt épülettömböt alkotott. A templom főhomlokzatán (nyugati oldal) a bejárat fölött egy címer található, pálos jelképekkel: két kőoroszlán tekint egy pálmafára. A quadrum sokszázados kútja is fellelhető, de jelenlegi állapota sajnos elkeserítő, megmentéséért már megtörténtek az első lépések. A templom jelenlegi főoltára múlt századbeli alkotás, Mária és Erzsébet találkozásának jelenetével. A hajdani gazdag 18. századi berendezésből ma már csak két intarziás stallum és a faragott padsorok maradtak meg. A templom a mennyezetfreskókkal egységes, impozáns látványt nyújt.

Az egyházi anyakönyvezés 1734-ben kezdődött Ládon, a ma is meglévő anyakönyvek tanúsága szerint. Ettől kezdve folyamatosan figyelemmel kísérhető a népmozgalom kialakulása. A templom és kolostorépület 1949-ben kapott külső felújítást, majd 1968-ban a templombelső festésére került sor. A település ősi magja feltehetően a pálos kolostor és a templom volt, hiszen az épületet várként is használták, mivel a Sajó átkelő miatt stratégiai fontosságú volt.

Forrás:
Vitéz Gábor Miklós: Sajólád kultúrtörténeti értékei

Fotók:
Vitéz Gábor Miklós
sajolad.hu