Szentlélek kolostor

A közigazgatásilag Miskolchoz tartozó, középkori nevén dédesinek is hívott szentléleki pálos kolostor a Bükk rejtekében, 710 méter magasságban található. A kolostorral kapcsolatos első írásos adatunk 1240-ből származik. A tardonai határjárásról szóló oklevélben megemlítik, hogy a birtok határa közvetlenül a szentléleki zárda alatti völgyben fekszik, a zárdától alig néhány száz lépésnyire. Az oklevél azt is megjegyzi, hogy az egyik határjel éppen a kolostor közelében van. A szentléleki pálos közösség első, oklevéllel adatolható említése 1312-ből származik. Ekkor az Ákos nembeli Ernye bán fia, István adományozott földterületeket a dédesi kolostornak. Ennek az oklevélnek alapján is joggal feltételezhetjük, hogy a szentléleki kolostor már rendelkezett a 14. század elején korábbi előzménnyel. Ezt az 1240-es határjárásban említett kolostor jelenthette. A 13. század közepén itt élt közösség épületeiről, azok kivitelezéséről azonban nem rendelkezünk információval.

A szentléleki romok 1933-ban (Forrás: Fortepan)

A dédesi kolostor a középkor folyamán Diósgyőrrel és Felnémettel egy gazdasági közösségbe, ún. vicariába tartozott. A szentléleki barátok több ízben (1313, 1315, 1406) a diósgyőri kolostorral közösen kaptak adományokat. Donátorai között szerepel a 14–15. században a királyi család is. Nagy Lajos király, Erzsébet királyné, Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond bőkezű adományokat tett mindkét kolostor számára. 1459-ben Mátyás királytól kaptak a dédesi szerzetesek nagyvonalú adományt. A király ekkor 200 forint értékű sót utalt ki számukra a széki sóbányákból. Szentléleknek a vicariában elfoglalt pozíciójára utal az a közvetett adat is, mely szerint annak romjait és környezetét 1737-ben visszaszolgáltatták a diósgyőri kolostornak.

1540-ben Balassa Zsigmond emberei lerombolták a pálosok szentléleki kolostorát, mert a barátok panaszt tettek a Balassák önkényeskedései ellen. A kolostor 1550 körül teljesen elnéptelenedett. 1628-ban Diósgyőrhöz hasonlóan területét elzálogosították, hogy Bécsben egy új pálos rendháznak telket tudjanak venni. Utolsó említése 1737-ből származik, amikor a romot visszaszolgáltatták a diósgyőri pálosoknak. Szentléleket – több más rendházhoz hasonlóan – soha nem építették újjá. A kolostor romjaira a 19. század közepén figyeltek fel ismét. 1856-ban Vachot Imre a Budapesti Visszhang hasábjain jelentetett meg egy rövid leírást Szentlélekről, melyhez rajzot is mellékelt. 1860-ban a Vasárnapi Újság közölt hasonló cikket ismeretlen szerző tollából.

A dédesi templomrom napjainkban

A kolostor legkorábbi kutatói Krompecher László és Benedek Frigyes voltak az 1930-as években. 1942-ben dr. Szabó Ferenc írta le a kolostort, és készítette el a templom első felmérését.15 A felmérési rajzhoz mellékelt pár soros szöveg alapján ekkorra a templom ablakai mind beomlottak, a kolostorrész és a sekrestye azonban még jó állapotban volt. Sajnálatos módon ezen épületrészek felmérését dr. Szabó Ferenc nem végezte el, így nincs pontos képünk azok 1940-es évekbeli helyzetéről. 1954-ben Sódor Alajos építészmérnök vezetésével folytak Szentléleken műemléki kutatások, ahol mind a templom, mind pedig a kolostor területét vizsgálták. A kutatás során ekkor a felszínen is látható falak alaprajzi felmérésén túl rétegtani megfigyeléseket nem végeztek.

Padlótéglák a miskolc-szentléleki pálos kolostorból. Fotó: Verebes Adrienn (homregeszet.hu)

1960-ban újabb feltárás történt Szentléleken, ezúttal azonban illegális módon. A Herman Ottó Menedékház gondnoka telefonon jelentette, hogy a budapesti M. Ü. M. 1. és 13. Iparitanuló Intézet tanulói és két tanáruk “kutat” a templomban. Tevékenységüket Komáromy József szüntette be, aki a templomhajóban talált sírok leletmentését végezte el. 1974-ben indult meg a kolostor régészeti kutatása. Ebben az évben Czeglédy Ilona folytatott ásatásokat túlnyomó többséggel a templom területén. Kutatása nyomán Ferenczy Károly vezetésével megtörtént annak ma is látható műemléki konzerválása és bemutatása. Munkájuk alkalmával kitisztították a kolostornégyszöget is, a látható falakat szárazon rakott kőfallal emelték ki. Az azóta eltelt időben a kolostor területén újabb feltárások nem zajlottak, a romok elfeledve várták sorsukat. Az elmúlt években sajnálatos módon a templom épületében is jelentős károk keletkeztek. Szétnyílt a diadalív boltíve, amelyet évek óta egy ideiglenes dúcolattal tartanak helyén. A kolostor és a templom területére „A műemléki helyreállításig belépni tilos” feliratú táblákat helyeztek ki, melyek már jó néhány éve állnak ott, miközben a konzerválásról nem született döntés.

A szentléleki kolostor méltatlan állapotának ügyét egy miskolci önkéntesekből álló csoport, a Csatárlánc karolta fel 2011-ben. 2012-ben az aládúcolás megszüntetését, a diadalív teljes helyreállítását célzó civil kezdeményezéshez kapcsolódóan kezdett a miskolci Herman Ottó Múzeum a kolostor területén kisebb régészeti kutatásba. Munkájukat a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága mellett több önkéntes is segítette. Ebben az évben főleg a kolostornégyszög területén végeztek szondázó jellegű kutatásokat. A feltárás eredményei alapján feltételezték, hogy a kolostort három építési periódusban alakították ki. Az első, csekély alapterületű létesítményt a 14. század elején építették. Később, szintén a 14. században megtörtént a kolostor első átépítése, bővítése. Ma is látható formáját a 15. században nyerte el, ekkor közel 1 méterrel tették szélesebbé az épületet. A pálos kolostor első fázisát annak 14. század eleji létrehozásához köthetjük. A bővítéssel járó átépítést a 14. század közepén és végén kapott, nagyobb adományokból befolyó pénzösszegek tették lehetővé. A szentléleki kolostor épületének utolsó átépítését a 15. században juttatott javadalmak biztosították. Az ásatás befejezését követően a kerengő-udvar és a kerengőfolyosó falainak ideiglenes állagvédelmét is – szintén civil összefogással – elvégezték.

Ezüstpénzek a kolostor területéről (homregeszet.hu)

A 2013-as évben folytatódtak az ásatások. Ekkor derült fény arra, a kolostor harmadik periódusában épült fel a tavaly is azonosított falszakasz, melyet 2012-ben tévesen a legkorábbi periódushoz kötötték. A 2013-as feltárás alkalmával kiderült, hogy ez a fal kötésben van a templomhajóval, tulajdonképpen annak nyugati falának folytatása. Vagyis az első és a második építési periódusban nem a ma is látható templom állt Szentléleken. Ezen korábbi, 13. századi templomról egyelőre nem rendelkezünk információkkal. A negyedik periódusban a kolostor nyugati épületrészében, a kerengőfolyosótól nyugatra egy valamivel több, mint 2 méter széles, észak-déli irányú, padlótéglával borított folyosót alakítottak ki annak idején a pálosok. A téglák itt soros kötésben fekszenek, több darabon állatok (kutya, macska) lábnyomai láthatók. A főfolyosó irányával párhuzamosan futott egy mellékfolyosó, padlótéglái fölött 16 db ezüstpénzt találtak egy kupacban; a pénzek közül a legkorábbit Hunyadi Mátyás uralkodása idején verték, míg a legkésőbbi egy 1528-as dátummal ellátott Ferdinánd érem volt. Ezt a pusztulási réteget a területen már csak a modern kori feltöltés fedte.

2012-ben és 2013-ban a kutatások másik célja a kolostornégyszög revitalizálasa és a feltárt falak műemléki helyreállítása volt. Ehhez kapcsolódóan a kibontott felszínekről légifotókat is készítettek. 2012-ben az ásatás befejezését követően a kerengőudvar és a kerengőfolyosó falainak állagvédelme megtörtént. 2013-ban az elnyert NKA pályázathoz kapcsolódóan a kolostor nyugati traktusának északi harmadában található két fatuskó, valamint a keleti szárnyban található nagyméretű tuskó eltávolítására is sor került.

Forrás: 
Miskolczi Melinda – Szörényi Gábor András: A miskolc-szentléleki pálos kolostor története és 2012. évi kutatása
hermuz.hu (Szörényi Gábor András  Miskolczi Melinda ásatásvezetők közlése)

Fotók:
hermuz.hu
Fortepan
A pálos rend építészeti emlékei