Olaszország

A magyar Pálos Rend Olaszországban is tért hódított. Lodovicus Godofredus állítása szerint, 1550 táján voltak rendházaik “Itáliában, Hispániában, sőt Róma közelében is volt négy házuk.” Valamennyi közül a Lombardia nevű tűnt ki. Szerinte a rend még az új világban is gyökeret vert. Fuhrmann Mátyás pedig Paulus Morigia, Carolus de Tapia, Tamburinus és Ludovicus Godofredus adataira hivatkozva Remete Szent Pál életleírásában említi a pálosok híres coenobiumát Valitrea városa mellett. Szerinte ez a kolostor “eléggé híres és valamennyi közül kitűnik.”

Gruskovics Márton rendfőnök az 1632. évi nagykáptalanon említette, hogy a rend apostoli vizitátora, Tomkó János boszniai püspök ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy elősegíti a portugál és olaszországi pálosok egyesülését az anyatartománnyal. Ez utóbbiak az olasz püspökök és az ágostonosok generálisának a fősége alatt élnek. Tudomásunk szerint Milánóban és Nápolyban is volt a rendnek kolostora. (A milánói és nápolyi pálosokat a 17. századi reuniós törekvések idején említi Ludovicus de Nazareth rector generalis a máriavölgyi káptalanhoz intézett levelében.)

Az állanó kapcsolatot a Szentszékkel a rend prokurátor generálisa tartotta fenn, aki állandóan Rómában lakott. 1350-ben már volt a rendnek Rómában prokurátora. Kolostoruk pedig a 15. század elején a S. Salvaore in Onda templom mellett állt. 1454-ben Kapusy Bálint utánajárására megkapták a Monte Coelion Claudius császár vízvezetékének romjai közt a Santo Stephano Rotondo templomot és mellette a kolostort. Benger szerint V. Miklós pápa 1488-ban adta a rendnek a kolostort, amelyben még a 16. század első felében virágzó szerzetesi élet folyt.

Santo Stefano Rotondo Ettore Roesler Franz XIX. századi festményén

1578-ban azonban már csak egy öreg pálos élt itt, a száz éves vak Ferenc atya, aki utolsónak tért meg övéi közül a templom szentségoltára előtt nyíló, hatalmas kőlappal borított “cripta Heramitarum”-ba, hogy bezárja Kapusy Bálint, Jakab, István, Kelemen, Magyar Mihály, Budai Lukács után az ide temetkezett kiváló magyar pálosok sorát. Ezt az elnéptelenedett kolostort és a Szent István királyról nevezetettet a vatikáni bazilika mellett álló vendégházzal 1579-ben XIII. Gergely Szántó István jezsuita sürgetésére minden vagyonával az alapítandó Collegium Germanicummal egyesítette, a magyar pálosok minden római vagyona ennek a kollégiumnak a tulajdonába ment át 1584-ben.

Vanoviczy János, a rend római procurator generalisa Rómában 1669-ben IX. Kelemen pápa engedelmével a Quirinalison, a Santa Pudenziana melletti házat vette meg a ciszterciektől a pálosoknak a rend megbízásából. Ezt a rendházat 1700-ban bővítették és restauráltatták, a kis templomot 1775-ben Szent Pál első remete tiszteletére szentelték fel. Ez a kolostor elsősorban a rendi ügyvivő székhelye és tanulmányi ház volt. A 17. század elején a horvátok és osztrákok kiválása után nagy harc indult a római rendház tulajdonjogáért. A Szentszék végül is a magyar tartományhoz tartozónak nyilvánította. 1934-ben a lengyel pálosok szereztek székházat Rómában.

Forrás:
DAP III.
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I.

Fotó:
wikipedia.org

Róma, Santo Stefano Rotondo