5 felvidéki pálos templom, amit neked is látnod kell

Amennyiben láttál már néhány, vagy láttad akár az összes, mai Magyarország területén megmaradt pálos templomot illetve romot, és úgy érezted, hogy ezek az épületek, még romjaikban is egyedülálló építészeti remekek, ajánlom figyelmedbe a Felvidéken megmaradt pálos templomokat. Ha nem is tudtál róluk, azért, ha tudtál is egy-kettőről, de még nem láttad ezeket, azért. De legfőképp annak okán, mert a felvidéki pálos templomok mai napig állnak, mai napig látogathatók, hiszen legtöbbje – bár barokkizálva -, de a település plébániatemplomaként funkcionál. Némelyek híres búcsújáróhelyek, és van, amelyben mai napig pálos atyák élnek…

Máriavölgy (Thal, Marianka)

Pozsonytól néhány kilométerre, egy szűk völgyben, festői környezetben található. A legenda szerint már első szent királyunk uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. Egyikük fából egy Szűz Mária-szobrot faragott, és az előtt végezte imáit. Majd amikor Orseolo Péter (1038-41 és 1044-46) és Aba Sámuel (1041-44) uralkodása alatt ismét feltámadt a pogányság, és üldözték a keresztényeket, elrejtette a szobrot egy odvas fába, hogy megvédje azt az esetleges pusztítástól. Számos legenda maradt fenn a szobor megtalálásának, majd a szobor általi csodának köszönhetően, ebből az egyik, mikor egy pálos remete – keresve a csodás gyógyulások okát – bukkant a valamikor régen, remete elődje által elrejtett szoborra az indák, föld, homok alatt, a forrás tövében. A szobornak a forrás eredeténél kis kápolnát épített társaival, és ide jártak aztán a hívők a Szűzanya segítségét kérni.

Akárhogy volt is, a hagyomány számtalan csodás eseményt, gyógyulást őrzött meg, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a nép buzgó hittel, az Istenanya iránti végtelen bizalommal járult az erdőben lévő forráshoz, s hitéért el is nyerte jutalmát. Mint ismeretes, Nagy Lajos király (1342-82) nagy Mária-tisztelő volt. Ő is ellátogatott a csodás gyógyulások helyére, és 1377-ben az egyetlen – magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak adományozta a kegyhelyet, majd kolostort és templomot építtetett itt számukra. Eleinte nem volt jelentős kolostor. Ám mivel távol esett a török felvonulási területtől, és katolikus központok, így Pozsony és Nagyszombat közelében feküdt, biztonságos helynek számított. Ennek volt köszönhető, hogy a 16. század végétől, a törökök és a protestantizmus térhódítása miatt a monostoraikat feladni és elhagyni kényszerülő szerzetesek ide menekültek, ide menekítve értékeiket és a monostorok okleveleit is. Máriavölgy pálos kolostora a rend 1786-ban bekövetkezett feloszlatásáig a pálosok központja, az ország legfontosabb kolostora lett. Ma temploma barokkizálva ugyan, de plébániatemplomként funkcionál, számos gótikus részletet megőrizve.

Tőketerebes (Terebes)

A siklósi várúr, Magyarország nádora, Perényi Imre 1502-ben pálos szerzeteseket hívott Terebesre, és a templom északi oldalán, a kerengőfolyosó körül zárt és hozzáférhetetlen szálláshelyet építtetett a konvent tagjai számára (Monasterium Beatae Mariae Virginis de Terebes). A szerzetesrendnek 1504-ben alapítólevelet is készített, és a tőketerebesi templomot a kolostornak adományozta. A Boldogságos Szűz Mária templom így kolostori templommá vált, ezért Perényi Imre a következő évben a plébániához tartozó területeken felépítette az új Szent László Király templomot a harangtoronnyal, és a templom mellett temetőt is alapított. Ezek maradványait a város jelenlegi déli részén rejti a föld.

A terebesi kolostor alapítója és donátora, Perényi Imre nádor, minden lehetséges módon támogatta és védelmezte a szerzeteseket. Röviddel a halála előtt a testvérekre hagyta Vécse falvát, ezüstkincseinek legnagyobb részéből pedig alapítványt tett a pálos szerzeteseknek, mely szerint szentmiséket mondtak a lelki üdvéért. Amikor 1519 februárjában meghalt, a temetési szertartás Budán zajlott. Miután hazaszállították Terebesre, a templomban az elhunyt méltóságának megfelelő nagyszabású temetési szertartást tartottak. Végső nyugalomra a templomban, a szentély alatti kriptába helyezték. Perényi Imre síremléke a presbitérium déli oldalában, az oltár mellett található. A síremlék barnásvörös márványból készült, két stílus jegyeit viseli magán – a késő gótikáét és a kora reneszánszét. E síremlék a tőketerebesi templom remekművei, s egyben a történeti Magyarország legjelentősebb kora reneszánsz emlékei közé tartozik.

A nádor fia, Péter 1530-ban elűzte Tőketerebesről a pálosokat, az elhagyott kolostort pedig ledöntette. Vécse falut visszavette, a kolostor földjeit és kertjeit a terebesi majorhoz csatolta. A pálosok Tőketerebesre csak a 17. században az ellenreformáció előretörésével térhettek vissza. A várúr, Drugeth György gróf, a legendás véres grófnő, Báthory Erzsébet veje már 1615-ben elrendezte, hogy a szerzetesek újra működhessenek Terebesen. Fia, Drugeth János 1635-ben kiűzte a városból a kálvinista prédikátorokat, és 1638-ban ismét a katolikusoknak adta a templomot. De a pálosokat csak Drugeth János özvegye, Anna Jakussich de Orbova (a pálos annalesekben Annának nevezik) 1650-ben hívta vissza Terebesre.Ám ezután megint menniük kellet…

A tőketerebesi pálos templom (Fotó: Sulinet Tudásbázis)

Amikor a császári csapatok 1686-ban elfoglalták Tőketerebest, a pálosok visszatértek. Akkor azonban még nem sejtették, hogy Tőketerebesen az utolsó éveiket töltik. Amikor II. József császár 1786-ban minden pálos kolostort feloszlatott Magyarországon, a terebesi pálosok birtokait a világi papság egyházi alapjához csatolta. Abból az időszakból, amikor a kolostor a pálos rendhez tartozott, fennmaradt a helyiségek lenyűgöző díszítése, amely a mai Szlovákia területén fellelhető rokokó festészeti emlékek elsőrangú remekei közé tartozik. A presbitérium és a templomhajó gótikus hálós mennyezetének 63 mezőjébe figurális és ornamentális motívumokat komponáltak, az „al secco” technikájú falfestmények tovább folytatódnak a falakon a diadalív és a karzat mellett. A mennyezet bordáit növényi motívumok díszítik. A diadalíven a Remény és a Szeretet allegorikus ábrázolása látható, továbbá a szegélykereten az 1777-es évszám és az alábbi szöveg olvasható: BENEDICTA TU INTER MULIERES ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI MDCCLXXVII („Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse” -ezekkel a szavakkal üdvözölte Erzsébet a fiatal Máriát, amikor az meglátogatta). A presbitérium festményei jeleneteket ábrázolnak Szűz Mária életéből. Ez a díszítés a templom felszentelésével, valamint a pálosoknak a rend Anyja iránt tanúsított tiszteletével függött össze.

Sasvár (Sastin)

1564-ből való a kegyszobor, amely a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, és ami miatt olyan fontos hellyé vált Sasvár. A sasvári földesúr, Czobor Imre neje, született Bakich Angelika készíttette hálából, hogy házsártos férje megszelídült Szűz Mária segítségül hívása folytán. A kegyszobor faragója ismeretlen, a szakirodalom szerint pannóniai mester késő gótikus munkája. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak. Miután 1732-ben kegyhellyé nyilvánították a következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik akkor megkezdték építeni a hatalmas új templomot. A mocsaras talajon nagy gonddal kellett megalapozni a kolostor és templom óriási súlyát. A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1774. augusztus 15-én a kegyszobrot ünnepélyesen átvitték a háromszögű kis kápolnából az új templom vörös márvány főoltárára, mely főként e célra épült. A főoltár két oldalán Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll. A tornyok csak a tetőgerinc magasságába nyúlnak.

1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek – Pál és Antal – szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett.

Varannó (Vranov nad Topľou)

Varannó város az egykori Zemplén vármegye északi részén, a mai Szlovákia keleti felén Eperjestől keletre a Tapoly folyó bal partján fekszik. A források alapján ismert, hogy 1397-ben Varannóban már Szűz Mária tiszteletére ferences kolostor és templom állt. A templom a Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) tiszteletére van felszentelve. A templom ma is fennálló épülete XIV. századi gótikus stílusjegyeket mutat.

A reformáció térhódításával azonban 1578-ban megszűnt a kolostor, a ferenceseket elüldözték, és a templomot ezután a reformátusok használták. Később a mezőváros új birtokosa, a katolikus Homonnai-Drugeth család viszont elvette a reformátusoktól a templomot, és 1673-ban immár a pálos rendre bízták annak vezetését. A történelem viharai nyomán 1682-ben az evangélikus Thököly Imre elűzte a pálosokat innen, és a templomot ismét a protestánsoknak adta. A pálosok azonban a kuruc vezér bukása után már 1686-ban visszatérhettek Varannóba. 1688-tól a mezőváros gróf Homonnai Drugeth Krisztina hozománya révén -a későbbi Rákóczi szabadságharc egyik vezetőjének- székesi gróf Bercsényi Miklós tulajdonába kerül.

A varannói kegykép, amely Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal, akkor került az érdeklődés központjába mikor a Bercsényi várkastélyban 1708. augusztus 27-én több jelenlévő szemtanú előtt könnyezett. A könnyeket a képről Hnatovich Ágoston a varannói pálos kolostor priorja törörlte le, Soós Mátyás varannói pálos atya és több jelenlévő előtt. A könnyezés rövid történetéről Hnatovich írásban beszámolt a pálos rendtartomány vezetőségének, bár ez csak 1743-ban jelent meg írásban. Mindezek után a képet a könnyezés hatására a hívek tisztelni kezdték, és a kegyképet egy ünnepélyes körmenettel egybekötve a templomban helyezték el, mint ahogy arról a templomban található -ma már nagyon megkopott- két kisebb freskó is tanuskodik. A második csodás esemény a varannói kegyképpel kapcsolatban 1718-ban történt, amikor is a városban tűzvész pusztított, melyben a pálos rendház és a templom is leégett, a templom berendezési tárgyaiból csupán a Mária kegykép maradt épen. A képet beborító aranyozott ezüst díszítés is, a tűzvész után készülhetett, így ma az eredeti festett képből csak Mária és Jézus fejei és kezeik látszódnak ki.

A pálos rend magyarországi feloszlatása után 1990-ben a kassai püspök Alojz Tkáč engedélye nyomán ismét birtokba vehették a pálosok a varannói kolostort. Az első újkori szerzetes a lengyelországi pálos rendtartományból érkezett a varannói kolostorba Leander Tadeusz Pietras személyében. Ma már négy pálos atya és egy conversus frater (segítő testvér) működik a kolostorban.

Felsőelefánt

A felvidék egyik legimpozánsabb történelmi épülete a Szlovákiában található felsőelefánti Edelsheim-Gyulai-kastély, amelyben hatvan évig működött tüdő-szanatórium. A Felsőelefánthoz tartozó Szentjános-birtokon álló kastély története 1369-ben kezdődött, amikor Elefánty Mihály helyi földbirtokos megalapította a helyi pálos rendházat. A monostor 1774-ig a pálosok egyik legfontosabb központja volt, ekkor II. József megszüntette a rendet. Az épületben egy ideig szeszfőzde működött, majd 1836-ban megvásárolta Gyulai Ferenc tábornok. Halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta a kastélyt, aki barokk stílusban építtette át. Lipót báró volt Magyarország főhadparancsnoka, szolgálati kötelezettségei miatt soha nem élt az elefánti kastélyban, de fia, Lipót már itt telepedett le. A Magyar Gyermekvédő Liga elnökeként ő alakíttatta át árvaházzá a család vadászkastélyát. Fia, a sorrendben harmadik Edelsheim-Gyulai Lipót volt a kastély utolsó ura. Három lánya közül a legfiatalabb, Ilona, 1940-ben Horthy Miklós fiához, Istvánhoz ment feleségül.

Az Edelsheim-Gyulai család 1948-ig tudhatta sajátjának a hatalmas kastélyt, utána államosították, és Ivan Stodola orvos, A Tuberkulózis Elleni Liga képviselője százhúsz ágyas tüdőszanatóriumot hozott létre az épületben. Kezdetben csak nőket gyógyítottak az elefánti intézetben, elsősorban a háború utáni népbetegségből, a tbc-ből, vagy ahogy akkor nevezték, szárazbetegségből. Mivel a tüdőbetegek száma a védőoltásoknak és a kötelező röntgenvizsgálatoknak köszönhetően a nyolcvanas évekre minimálisra csökkent, az elefánti kastélyban a Szent Szórád Kórház geriátriai és utógondozói intézetet rendezett be. Ez tíz évig működött, de 2009-ben a kórház vezetése úgy döntött, inkább a nyitrai intézetet bővítik új épületszárnnyal, és az elefánti kastélyt bezárják. Ma az kastély és a hozzá tartozó pálos templom is romlásnak indult, ám megéri még kívülről is megcsodálni a csodálatos épületeket…

Forrás: bucsujaras.hu, sulinet.hu, ujszo.com, DAP

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.