Az örök város legmagasabb pontján, a Mons Caeliuson álló 5. századi ókeresztény kerektemplom, a Santo Stefano Rotondo magyar vonatkozásainak komoly irodalma van. A templom liturgikus ellátását V. Miklós pápa 1454-ben az 1404 óta Rómában megtelepedett magyar alapítású pálos rendre bízta, majd később ugyanitt tett kísérletet egy önálló magyar kollégium megalapítására 1579-ben Szántó (Arator) István, a Szent Péter Bazilika jezsuita magyar gyóntatója. Az új magyar és a Loyolai Szent Ignác által 1552-ben alapított német kollégium egyesítésével hozta létre XIII. Gergely pápa 1580-ban a máig fennálló Collegium Germanicum et Hungaricumot, és azóta az örök város egyik építészeti remekeként tisztelt ókeresztény kerektemplom a Germanicum-Hungaricumhoz tartozik, a kollégiumot fenntartó két egyház közös kincse. Az, hogy immár több mint négy évszázada a német-magyar kollégium látja el a Santo Stefano Rotondo liturgikus kezelését, semmit sem vett el a templom magyar kultúrtörténeti jelentőségéből.

A Santo Stefano Rotondo Rómában (Fotó: wikimedia.org)

1404-től tehát a magyar alapítású pálos szerzetesrend is megtelepült Rómában. Előbb a San Salvatore in Onda templom az övék, majd a San Lorenzo in Damaso /1448-54 között/, és 1454-ben kapják meg az előző évben restaurált ősi, V. századi Santo Stefano Rotondo templomot a Celius dombon. 1448-tól a pálosok végezték a magyarok lelki gondozását Rómában. 1602-től a magyar pálosok ismét itt, a templom melletti kolostorban kaphattak római szállást, melynek udvarában a szép manierista kerekes kutat Nagy Lajos király címere díszíti, 1778-ban pedig VI. Pius pápa – cserében a Szent Péter Bazilika új sekrestyekápolnájá­nak építése miatt lebontatott, Szent István alapította magyar vendégházért – a Santo Stefano Rotondóhoz egy új magyar kápolnát építtetett, illetve a Santo Stefano főoltárát a három magyar Szent Király tiszteletére szenteltette. VI. Pius 1776. június 20-án kiadott bullája mondja ki, hogy a Szent István vértanú kerektemplom a „magyarok római nemzeti temploma”.

1580-ban helyezték el a templom közepén álló pillérre az emléktáblát, amely hirdeti, hogy az oltárt Isten dicsőségére az Istenszülő, az apostolok és más szentek mellett István, Imre és László magyar királyok tiszteletére szentelték fel. 1582-ben az oltár körül alacsony falat emeltek, amelyen Pomaricio Szent István első vértanú életét festette meg. Az utolsó képen a szent megjelenik Saroltának, és hírül adja fia születését és névadását. Az oltár-kerítés külső falát Szent Imre, Szt. László és Margit álló alakos domborműve ékesíti. A Santo Stefano Rotondo magyar művelődéstörténeti fontosságát a 19. századvég „italo-mániában szenvedő” magyar utazói, Péterfy Jenő és Riedl Frigyes fedezték fel, a templom közepén, az oltár mögött található magyar síremlék és annak örökérvényű üzenete miatt. A 76 évesen Rómába érkező Lászai János gyulafehérvári kanonok, a Szent Péter Bazilika magyar gyóntatója ugyanis úgy végrendelkezett 1523-ban, hogy hamvait a „magyar pálosok” templomában helyezzék el az általa megtervezett szép márványsíremlék alá, melyre saját epitáfiumát vésette:

 

„Natum quem gelidum vides ad Istrum
Romana tegier viator urna
Non mirabere si extimabis illud
Quod Roma est Patria omnium fuitque.”

“Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, nem csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája.”

 

“Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, nem csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája.”

 

Ez a „közös hazánk: Róma”-gondolat ragadta meg a Rómában megforduló magyar írók és értelmiségiek fantáziáját, erről szól Riedl Frigyes Magyarok Rómá­ban (1898) és Cs. Szabó László Római muzsika (1970) című esszékötete, és minden bizonnyal Ady Endre csodálatos verse, a Nyárdélutáni Hold Rómában is.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-ben kezdte meg a római Santo Stefano Rotondo Szent István Kápolnájának helyreállítását, nemzetközi együttműködések keretében. Hosszú szakmai vita, kutatások után – az ókeresztény korral foglalkozó neves német régész, Hugo Brandenburg professzor közreműködésével – 2006 tavaszára sikerült teljes egészében feltárni és restaurálni a bazilika magyar kápolnájának római kori padlózatát, mintegy 22 millió forintos ráfordítással. A templom teljes belső területén dolgozó olasz és német szakemberekkel egyetértésben született meg az a döntés, mely szerint a templom egész területén a római kori padlószintet kell bemutatni, melyhez a magyar kápolna padlószintjének is értelemszerűen igazodnia kell. Az eredeti padló restaurálási feladatait – Wierdl Zsuzsanna restaurátor vezetésével – a nemzetközi szakemberekből álló Studiolo Restaurátor Műhely végezte el. (A padlómunkákkal párhuzamosan elkészült a főoltár fehér carrarai márványtagozatának tisztítása is.)

 

Fotó: Mediaforme

 

Az egész templom területén egyedül a Szent István kápolnában megmaradt, színes márványkockákból álló egyedi aljzat helyreállítását és kiegészítését követően 2007-ben a felújítási munkálatok a falakon folytatódtak tovább. Úgy tűnik, a falak kutatása is újabb meglepetésekkel szolgálhat: az előzetes vizsgálatok során beigazolódott a falképes szakértők azon feltételezése, mely szerint az 1776-ban készült falfestések alatt más rétegek is találhatók. A megkezdett rétegkutatások függvényében kerül sor az egyes falképek, falképegyüttesek restaurálására.

A 24 méter magas, hármas körfolyosós ókeresztény kerektemplom Róma egyik legszebb és legértékesebb műemléke, mely méltán váltotta és váltja ki a művészettörténé­szek és a látogatók csodálatát.

Forrás: Sárközy Péter írása nyomán (Irodalomtörténeti Közlemények – 1998. 102. évf. 1-2. füzet)
Sárközy Péter: Róma – mindannyiunk közös hazája
epiteszforum.hu