Ausztria pálos kolostorai » “Egy kolostor Istennek, egy város a világnak és egy vár az ördögnek” – Szent József templom, Városszalónak (Stadtschlaining)

Andreas Baumkircher a következő tervvel készült a családi székhelyének szánt Szalónak kiépítésére: építeni akart egy kolostort Istennek, egy várost a világnak és egy várat az ördögnek. E sokszor idézett szállóige Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök történeti munkájában maradt ránk. Ha mondott is ilyet Baumkircher, nyilvánvaló, hogy az épületeknek célja más volt: lakóhely, jövedelemforrás, de mindenekelőtt a reprezentáció.

Születésekor családja nem büszkélkedhetett sem előkelő származással, sem nagy hatalommal. Apjára, Wilhelmre ugyan már több tartományfejedelmi vár irányítását is rábízták, és birtokait is szépen gyarapította, de a család szerencséjének kovácsa mégis az 1420–1422 körül született Andreas Baumkircher volt, aki a későbbi III. Frigyes császár híveként 1446-ban zálogjogon megszerezte Szalónakot, amelynek birtokában később V. László is megerősítette. 1462 őszén végbevitt hőstettének – Prágába lovagolva segítséget kért György cseh királytól Frigyes részére, akit öccse, Albert herceg hívei körülzártak a bécsi várban – jutalmaképp pedig őt és leszármazottjait a császár beemelte a bárók (Freiherren) közé.

Magyarországon is magas rangra emelkedett, pozsonyi ispánként (1455–1456, 1458–1467) az ország bárói közé számították. Kiszemelt rezidenciáján már 1450-től kezdve fontos építkezéseket folytatott, ami jelentős lendületet adott Szalónak fejlődésének. A Szűz Máriának szentelt pálos kolostor és a templom Szalónak szélén, a városfalakon kívül található, ahogy ez Baumgarten és Sopronbánfalva esetében is megfigyelhető. Az építkezések az 1460-as években kezdődtek el gótikus stílusban, de elhúzódott. A templom északi oldalához épített kolostor jelenleg rom, már csak a kápolna és a földszinti kerengő ismerhető fel.

Az építőanyagot a közeli Tohony-patak (ma: Tauchen) völgyéből bányászták, de ideiglenes jelleggel fát is felhasználtak. Bár Gyöngyösi munkájában az 1475. évhez köti az építést, az alapításnak már jóval korábban végbe kellett mennie, hiszen Baumkircher 1471-ben meghalt. 1461-ben a pápa búcsút engedélyezett minden vezeklőnek, aki négy meghatározott Mária-ünnepen elzarándokol a kolostortemplomba, és annak építéséhez hozzájárul. A kolostor korai javairól nem áll rendelkezésünkre forrás, mindössze annyit lehet tudni, hogy Praisingban volt egy udvarházuk a pálosoknak. 1493-ban az alapító fia, Georg, valamint unokái, Barbara Baumkircher, Caspar von Stubenberg és fivére, Balthasar három malmot ajándékoztak a pálosoknak Csatáron, a Tohony-patakon a kolostor mögött és a Pinkán az elhagyott óvári vár mellett. Kethelyen (ma: Neumarkt im Tauchental) egy halastavat, Praising birtokot és szőlőket (Klewbewl, Rohonc, a Vashegy, Óvár közelében, Allhau és Wolfau) kaptak. Emellett kötelezték magukat arra, hogy elzálogosítanak számukra egy falut, addig is évi száz forintos járadékot fizetnek a pálosoknak. Cserébe 12 papnak kellett Szalónakon élnie, közülük egynek a várban.  

Eszerint 1493-ig tartott, hogy a kolostor immár megfelelő gazdasági és anyagi háttérrel rendelkezzék. 1501-ben Georg Baumkircher halálával a család krajnai-magyarországi ága fiágon kihalt. Szalónak a leányág kezébe került, Barbara Baumkircher és férjei birtokolták a várat. 1532-ben az oszmánok ostrom alá vették Szalónakot is. Mivel a templom és a kolostor a falakon kívül állt, a szerzeteseknek nem volt más választásuk, mint bemenekülni a várba. Erről tanúskodik egy 1539. évi lajstrom a várba menekített, de a pálosok tulajdonát képző értékekről. Az ostrom után elkezdődhetett a károk helyrehozatala, erre utal, hogy az 1512-ben elkészült keresztelőmedence egyik oldalán a Puchheim-címer található, holott abban az időben még Veit von Fladnitz volt Barbara férje, és ezáltal Szalónak ura.

Az 1539. évi urbárium elhagyottnak mondja a pálos birtokokat Kethelyen és Csatáron. Az a tény, hogy hét évvel a török támadás után is a várkápolnában őrizték a miseruhákat,a liturgikus eszközöket, sőt még a kolostori levéltárat is, a pálosok létszámhiányára utal, adott esetben előfordulhatott, hogy rövid időre elhagyatottá vált a kolostor. 1544-re a Baumkircher-örökösöktől Batthyány Ferenc szerezte meg az uradalmat. A pálosok végső távozása a protestáns Batthyány Kristóf és fia, Boldizsár idejében következhetett be. A Szent József tiszteletére szentelt templom a 16. században a reformátusoké volt, akiktől 1640-ben vették vissza a katolikusok. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1704 és 1709 között súlyosan megsérült. 1732 és 1779 között barokk stílusban építették át, tornyát 1878-ban építették. 1978-ban és 1988-ban renoválták. A templom mellett álló két házban az 1458-ban épített pálos kolostor romjai láthatók.

Forrás:
Csermelyi József: Német zsoldosvezérek, magyar remeték. In: Micae Mediaevales IV.
Borítókép: martinus.at