Külföldi kolostorok » Horvátország – A horvát rendtartomány

Lepoglava pálos kolostora és temploma napjainkban (Fotó: Elena Grdesic)
Lepoglava pálos kolostora és temploma napjainkban (Fotó: Elena Grdesic)

 

Remete Szent Pál tisztelete nemcsak hazánkban, hanem Európa legtöbb országában is követőkre talált. Gyöngyösi Gergely, a rend első történetírója, kéziratos munkájában a mohácsi vészig terjedő időben hazánkban kb. száz kolostort említ. Ezzel egyezik Kürcz Antalnak megállapítása, aki az 1526-ig terjedő időben összesen 102 kolostorukat említi, amelyek közül hazánk területére 77, Erdélyre 7, Horvátországra 5, Tótországra 10, Dalmáciára pedig 3 esik. Orosz Ferenc pálos történetíró hazánk területén 170 kolostorról tesz említést. Eme megállapításához felhasználta a már előbb említett Gyöngyösi-féle kéziraton kívül Eggerernek 1663-ban megjelent Fragmen panis corvi, Benger Miklós Annalium ordinis S. Pauli (1743) és Chronotaxis Paulinorum című kéziratos müvét, az Acta Paulinorum kéziratos köteteit. Szentiványi Cathalogusát, Grieskirchner Ferdinánd Tabula Monasteriorumát, Streszka Mártonnak a rend XVIII. századi történetére vonatkozó kéziratos munkáját és Pázmány monostorokról szóló kimutatását, amelyet mint a rend apostoli vizitátora írt saját használatára, az 1629. évi nagyszombati zsinatra menet.

Pázmány számszerint 152 kolostort említ ugyan, de megjegyzi, hogy ezeken kívül biztos tudomása szerint még más helyeken is laktak pálosok. Orosznak összeállítása szerint a XIII. században alapított 19 pálos kolostor közül 14 esik hazánk területére. Szlavóniában 2, Dalmáciában, Isztriában és Jeruzsálemben szintén volt 1—1 kolostoruk. A XIV. században alapított 109 kolostoruk a következőkép oszlott meg. Hazánk területén 64, Erdélyben 3, Szlavóniában 8, Lengyelországban 2, Sziléziában 1, Németországban 16 és Portugáliában 15. A XV. században Orosz 49 újonnan alapított kolostort említ. Hazánk területén 15, Erdélyben 5, Rómában 2, Szlavóniában 4, Horvátországban 6, Dalmáciában 1, Isztriában 8, Lengyelországban 6, Ausztriában 2 kolostort.

A XVI. században a kolostorok jórésze elpusztult. A mohácsi vész után beállt szomorú viszonyok ellenére azonban mégis öt új kolostor alapításáról van tudomásunk. A XVII. században ismét 22 kolostor alapítását, illetőleg felújítását említi Orosz, amelyek a következőkép oszlanak meg: hazánkban 9, Rómában 1, Szlavóniában 1, Horvátországban 2, Lengyelországban 4, Litvániában, Orosz-, Morva-, Cseh- és Stájerországban 1—1. A XVIII. században állítása szerint újabb 13 kolostorral bővült a rend: hazánkban kettővel, Erdélyben hárommal, Lengyelországban néggyel, Oroszországban kettővel, Ausztriában és Stájerországban egyel-egyel. 1786-ban a rendet eltörölték. Gindl Gáspár a rend utolsó magyar tartományfőnöke kitartó szorgalommal jegyezte fel Elenchusában a pálosok rendházait, számszerint 77-et. Nyári Sándor szerint, a külföldieket is beleértve, összesen 381 rendházuk volt.

Sveti Petar u Šumi pálos kolostora (Fotó: istralaviorao.hr)
Sveti Petar u Šumi pálos kolostora (Fotó: istralaviorao.hr)

 

Bálint Sándor a pálosok közép-európai hatásával kapcsolatban így fogalmaz: „A magyar pálos lelkiségben fogant Sasvár a szlovák néplélek misztikus erőforrása, Remete és Lepoglava, a horvát népiség két barokk tűzhelye, továbbá Mariatrost Stájerország szíve és Częstochowa, a lengyel Jeruzsálem.” A pálos rend középkori kisugárzását és vonzását mutatja, hogy a pálosok az akkor a Magyar Királysághoz tartozó Horvátországban is megtelepedtek, és az elkövetkező évszázadok során a horvát történelemben és kultúrában legalább olyan fontos szerepet töltöttek be, mint nálunk.

Horvátországba a pálosok 1244-ben érkeztek. Először a közép-horvátországi Dubicában telepedtek meg, majd innen indulva alapították következő kolostorukat a Zágráb közeli Remetén (1288). Hamarosan nyugatra: az isztriai Čepić-tó (1287) mellé, majd keletre: a szlavóniai Garić (1295 körül) is kirajzottak. A XIV. században több kolostort is emeltek, többek között a Csáktornya melletti Sveta Jelenán (Szentilona) és a Zengg melletti Vlaška Dragán. Később épült meg a lepoglavai kolostor (1400), a kamenskói (1404), a Daruvár melletti Szent Anna (1412), a crikvenicai (1412), az isztriai Sveti Petar u Šumi (1459).

A kolostorok nagy része elpusztult az oszmán-török dúlásban, így a XVI. századtól már csak Isztrián és Horvátország északnyugati részén tartózkodtak pálosok. 1577 óta a rendi központ is itt, Lepoglaván volt. A XVII. században épültek az olimjei (ma Szlovéniában, 1662), a kőrösi (1665), a sveticei (1627), az isztriai Szent Erzsébet (1643 előtt) és más kolostorok. 1699-ben a horvát rendtartomány önállósodott a magyartól. A horvát rendtartomány kolostorairól részletesen a fotókra kattintva kaphatunk tájékoztatást, amely adatlapok külön ablakban nyílnak meg.

Forrás:
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I.

.

Horvátország pálos kolostorai