A horvát rendtartomány

Bálint Sándor a pálosok közép-európai hatásával kapcsolatban így fogalmaz: „A magyar pálos lelkiségben fogant Sasvár a szlovák néplélek misztikus erőforrása, Remete és Lepoglava, a horvát népiség két barokk tűzhelye, továbbá Mariatrost Stájerország szíve és Częstochowa, a lengyel Jeruzsálem.” A pálos rend középkori kisugárzását és vonzását mutatja, hogy a pálosok az akkor a Magyar Királysághoz tartozó Horvátországban is megtelepedtek, és az elkövetkező évszázadok során a horvát történelemben és kultúrában legalább olyan fontos szerepet töltöttek be, mint nálunk.

Horvátországba a pálosok 1244-ben érkeztek. Először a közép-horvátországi Dubicában telepedtek meg, majd innen indulva alapították következő kolostorukat a Zágráb közeli Remetén (1288). Hamarosan nyugatra: az isztriai Čepić-tó (1287) mellé, majd keletre: a szlavóniai Garić (1295 körül) is kirajzottak. A XIV. században több kolostort is emeltek, többek között a Csáktornya melletti Sveta Jelenán (Szentilona) és a Zengg melletti Vlaška Dragán. Később épült meg a lepoglavai kolostor (1400), a kamenskói (1404), a Daruvár melletti Szent Anna (1412), a crikvenicai (1412), az isztriai Sveti Petar u Šumi (1459).

Lepoglava pálos kolostora és temploma napjainkban (Fotó: Elena Grdesic)

A kolostorok nagy része elpusztult az oszmán-török dúlásban, így a XVI. századtól már csak Isztrián és Horvátország északnyugati részén tartózkodtak pálosok. 1577 óta a rendi központ is itt, Lepoglaván volt. A XVII. században épültek az olimjei (ma Szlovéniában, 1662), a kőrösi (1665), a sveticei (1627), az isztriai Szent Erzsébet (1643 előtt) és más kolostorok. 1699-ben a horvát rendtartomány önállósodott a magyartól. A horvát rendtartomány kolostorairól részletesen a fotókra kattintva kaphatunk tájékoztatást, amely adatlapok külön ablakban nyílnak meg.