Dobrakutya

Dobrakutya (horvátul: Dobra Kuća) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik. A település területe már a középkorban lakott volt. Határában állt a középkorban Dobrakutya vára és mezővárosa. A várat a 14. század elején építhették, valamivel később, mint a közeli Szaploncát. Okiratban először 1335-ben említették meg, amikor az „új” Litva várát Károly Róbert a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. A középkorban a vár a vidék legjelentősebb erősségei közé tartozott, élénk központja volt az akkoriban nagyon eleven és gazdag tájéknak és ennek okán nagyon sűrűn felemlítették. 1335 után a vár királyi birtok volt, csak miután I. Lajos király letörte a Kurjaković-ok túlhatalmát, tűnik fel Kurjaković György mint Dobrakutya várnagya.

Ezután a király a boszniai Grebenért cserébe Dobrakutyát a Horvátiaknak adta. Később a vár a Nelipichek birtokába került. Később Hampó Ernuszt pécsi püspöké lett, majd 1480 után a kevendi Székelyek kezén volt. Dobrakutya mezővárosát, mint oppidumot, 1507 és 1517 között említik meg, ekkoriban Belovár Körös vármegyéhez tartozott. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemplomát már 1378-ban említik „Dobrakuoha, ecclesia beate Marie” alakban. A történeti forrásokból azt is tudjuk, hogy egy pálos kolostor is állt itt Szent Anna templomával. A kolostor temploma felújítva ma is áll Donja Vrijeska északi határában. A törökök 1542-ben foglalták el és a várban 30 fős helyőrséget tartottak. A törökök kiűzése után ez a vár is elhagyatva romlásnak indult.

„A csázmai káptalan előtt Dobrakutyai Nelepec Benedek kijelenti, hogy Dobrakutya nevű birtokán pálos kolostort alapít, ennek adja Mateovc, Ferenclaka falvakat és egy harmadik kis falut, amelyben öt jobbágy — a három faluban összesen 18 jobbágy — él, s megígéri, hogy szőlőt telepít a szerzetesek számára.” – kelt az oklevél 1412. október 6-án. Más jótevőktől is kaptak a pálosok néhány falut. 1444. október 20-án Wylak-i Miklós erdélyi vajda és macsói bán a Dobrakwchya-i, Anna asszony tiszteletére alapított pálos-kolostornak adományozza a Zenpeter faluban levő azon jobbágytelkeket, amelyeket Mathko bán adott még a pálosoknak. 1471. április 2-án A csázmai káptalan bizonyítja, hogy Gwth-i Orzag Mihály nádornak Csázmán, 1471 február 5-én kelt parancsára Mátét, a Dobrakucha-i pálos-kolostor priorját és a szerzeteseket ellenmondás nélkül beiktatta a Verewczemegyei Losancz falu birtokába, amelyet Losancz-i Péter fia János leánya Erzsébet adományozott nekik. A kolostort 1459-ben és 1537-ben a törökök feldúlták. A monostor 1504-ig folyamatosan működött, szerzetesei a török hódítás miatt hagyták el. A kolostor épülete teljesen elpusztult, de a középkori templom átvészelte a nehéz időket. A közelmúlt délszláv háborújában csodálatos módon nem vált az ágyúk célpontjává. Dobrakutya Szent Anna templomát ma szerb ortodox apácák tartják fenn.

Forrás:
DAP III.
Aczél – Legeza – Szacsvay – Török: Pálosok, Mikes kiadó, Budapest 2006.
Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993)
Magyar Katolikus Lexikon
Diplomatikai levéltár 35559, 35665 

Fotó: Blaga & misterije / Kontaktirati za prijenos