Horvátország – A horvát rendtartomány » A zlatkagorai Szent Péter kolostor – Petrova Gora hegység, Horvátország

Zlatkagorán (vagy Szlat, Édeskút, Zágráb vármegye, zágrábi egyházmegye, ma Slavsko Polje Petrova Gora hegységben Vojnic és Perna között, Horvátország) Gerdas atya alapított pálos kolostort 1304-ben. A kolostor Róbert Károly uralkodása idején kezdett anyagilag erősebben gyarapodni. 1328-ban megvette ugyanis a kolostor a Zlath nemzetség tagjaitól Dol nevű birtokukat a Kulpán túl. Nagy Lajos ezt a vételt meg is erősítette, majd Pál és Fábián pálosok kívánságára a megerősítésről szóló oklevelet át is íratta a kolostor részére.

1402-ben új birtokok tulajdonába jutottak az itteni pálosok. János toplicai apát ugyanis hűtlensége miatt Tatár Miklóstól elvette a Sturmecz nevű birtokot, és azt tized megfizetése ellenében minden tartozékával a zlatkagorai pálosoknak adta.

A kolostor lakói a 15. század közepén dúló török harcok idején sok sérelmet szenvedtek el. A török közülük többet le is mészárolt. A kolostor birtokai is a harcos idők miatt nagyon elhagyott állapotban volt, ezért V. Miklós pápa Vitus korbáviai püspököt, mint szentszéki bírót és exemptort küldte ki, hogy vizsgálja meg a kolostor helyzetét, és amennyiben pusztult állapotát “igazoltnak látja, csatolja a kolostort tartozékaival a Kamanchkai kolostorhoz.” Ez még ebben az évben meg is történt.

1451-től kezdve a kolostort, bár a gazdag és tekintélyes kamenszkai kolostorhoz tartozott, mégis elég súlyos erőszakoskodások érték a zlathy nemesek részéről. Ezek Albert kamenszkai pálos perjel és társainak a csázmai káptalan útján Cillei Ulrik bánhoz intézett panaszuk szerint 1455-ben a kolostor erdejét kivágták, sertéseiket benne makkoltatták, még istállókat is építettek benne állataik számára, sőt erőszakos fellépésük alkalmával egy emberüket is megölték.

Ez a függő viszony azonban nem tarthatott sokáig. Úgy látszik a század végén nyugodtabb napok virradtak a zlathegyi pálosokra. Jámbor adományozók siettek megélhetésük könnyítésére. Pernyai Swbyth Kristóf és Benekovich Márton szőlőket adományoztak nekik, Kanysai László Vasmegye főispánja pedig szintén misék fejében engedte el nekik a jobbágyaik által eddig fizetett adót.

A kolostor életének utolsó írásos bizonyítéka az 1463. június 11-én kelt, Doroghaza-i László notarius által írt oklevél, mely így szól: “László ”prepositus sancti Thome martiris de promontorio Strigoniensi” és Péter esztergomi kanonok, ”necnon cause et causis ac partibus infrascriptis iudices a sede apostolica cum clausula: vos vel duo aut unus vestrum etc. deputati” jelen idézőlevelükkel, mely az esztergomi egyház kapujára kifüggesztetett, megidézik maguk elé 12. napra, illetőleg, ha ez nem törvénykezési nap, az első ilyen napjukra a zágrábi prépost és káptalan ügyvédjeit a Kamanczka-i pálos-kolostor elleni s a Zlath-hegyen Szt. Péter tiszteletére épült pálos-kolostorhoz tartozó, most azonban a Kamanczka-i kolostorhoz csatolt tizedek miatt folyó perükben.”

Forrás:
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I. kötet
MOL DL 35643